A méhek természetes fehérje­for­­­rása a virágpor, a behordott virágpor fajtától függően 20–35% körüli fehérjetartalmú, de esetenként ennél nagyobb vagy kisebb értékekkel is rendelkezhetnek. Pontosan meg­ha­tározni nehéz, hogy egy család mennyi virágport igényel évente, de a család méretétől és a virágportól, a kinevelt fiasítás, illetve a kiépített keretek mennyiségétől függően 20–35 kg-ra tehető, de esetenként akár ettől eltérő is lehet.

Ez a szükséglet a legtöbb esetben a jó legelő biztosításával megoldódik, így a családok egész évben jó ellá­tottságnak örvendhetnek, és ezáltal a téli tartalékaikat is biztosíthatják saját maguk számára. Viszont a tavaszi pótlás ebben az esetben is kifizetődő lehet.
Ahol nem áll rendelkezésre meg­felelő mennyiségű virágpor, a szegényes növényzet vagy a nagy családszám miatt, és a családok téli tartalékainak képzésére vagy az egyedek szervezetének megfelelő felkészülésére a téli időszak előtt nem biztosított a megfelelő mennyiségű fehérje, ott ezt a méhésznek valószínűleg pótolnia kell.
Vidékünkön inkább a nagy sű­rűség okoz virágporhiányt, de a szárazabb nyarakon általános hiány is keletkezhet, melynek nehézségei az áttelelő egyedek életképességét és a következő évi indulást is jelentősen érinthetik.

Jelentős szerepe van a fehérjeellátottságnak
A tavaszi fejlődés alatt a külső hőmérséklet, a családméret, a tar­talék táplálék mennyisége és más tényezők mellett jelentős szerepet játszik a fejlődésben a család szá­mára elérhető fehérjeforrás mennyisége és minősége. Kora tavasszal előfordul, hogy amíg nem találnak a természetben vi­rágport, addig számukra érték­telen anyagokat hordanak be, így az asztalosok fűrészporcsomóit ke­rülgetik és csomózzák a lábukra, vagy sertések etetői körül okoznak meglepetéseket. A bánáti részen végzett kísérletek alapján a kirepülés utáni kora tavaszi fehérjepótlás mindig pozitív eredményeket hozott a családok fejlődésében és a család népességének megőrzésében, de ezt meg kell előznie egy megfelelő ellátottságú betelelés előtti idő­szaknak.
A nyár végén telelésre készülő méhek sok virágport fogyasztanak és fehérjetartalékokat képeznek testükben, aminek köszönhetően a várható élethosszuk megnövekedik, emiatt jobb telelésre számíthatunk. Ez a tartalék a fiasítás meg­indu­lásakor a pempőt készítő ga­rat­mirigy működését támogatja, ezért a fiasítás megindulásakor jobb táplálóképességre is számít­hatunk. Ezt tudva érdemes már nyár végén fokozott figyelmet szánni a virágporellátásra vagy annak pótlására, mivel egy gyenge fehérjetartalékkal betelelt családot sokkal nehezebb tavasszal az elfogadható mederbe terelgetni. A ta­vaszi pótlással, mint egy jó tartalékkal rendelkezőt, jobb szintre hozni fehérjés serkentéssel.
A fehérjék forrásaként szol­gáló virágpor hiánya vagy a szükséglethez képest relatív hiánya esetén  különböző módszerek vagy a virágpor nyújtotta fehérjék pótlására alkalmas anyagok is megfelelnek, de az erre a célra gyártott késztermé­kek szintén használhatók. Egyszerű megoldásként használható a méh­kenyérrel teli keretek elvétele azokban az időszakokban, amikor nagy mennyiségű virágpor áll ren­delkezésre, így serkentve a méhek virágporgyűjtését és raktározását. Mivel a méhcsaládok a virágpor gyűjtéséhez és raktározásához nem úgy viszonyulnak, mint a nektár gyűjtéséhez, és nem képeznek akkora tartalékokat még akkor sem, ha azok rendelkezésre állnak a természetben, így ezeknek a méh­kenyérrel tele kereteknek a vis­­szaadásával tudjuk az esetleg kimerülő tartalékokat pótolni kül­ső hiány esetén. Bár ez egyszerű folyamat, érdemes odafigyelni, hogy ezeket a kereteket ne tároljuk évekig. Mindemellett arra is figyelmet kell fordítani, hogy az így raktározott keretekben ne frissen behordott virágporral teli sejtek legyenek, hanem a tartósított méhkenyérrel tele sejtek, mivel a tartósítás folya­matán nem átesett formában a méhcsaládon kívüli tárolás során megromlik és használhatatlanná válik.
Egy sejtben megközelítőleg 140 mg virágpor raktározódik el, így 1 kg virágpor raktározására 7000 körüli sejt szükséges. Egy dm2 felületen, gyártótól függően, 800 körüli sejt található, és egy szabványkeret lépfelülete mind­két oldalt számolva közel 21 dm2. Ezt alapul véve viszonylag megbecsülhető a keretek­ben levő vagy tárolt virágpor. A tavaszi cukorszörppel való etetés hatására a méhek testének fehérjetartalma nő abban az esetben, ha van megfelelő méhkenyértartalék. Ha nincs, csök­ken a testük fehérjetartalma, ami az egyed korai elhullásához is vezethet, tehát a fehérjeszükséglet arányos a fogyasz­tott cukrokkal a tavaszi fejlődés időtarta­ma alatt.
Egyik lehetséges megoldás az, ha nyár végén virágban gazdagabb területre költözünk.

Mivel pótoljuk a virágport?
A virágport pótolni a méhek táp­lálkozásában az elmúlt időkben sok mindennel próbálták, a he­lyettesítés kidolgozása több mint száz éve kezdődött el. Ez idő alatt sikeresen vagy részleges sikerrel, több anyag felhasználásával, ezek­nek a kísérleteknek köszönhetően több házi megoldás és néhány kereskedelmi termék is született, melyek hatékonysága a gyengétől a közepes virágpor táplálkozási ér­tékéig rangsorolható, de ese­tenként jobb fehérjeminőség is biztosítható, viszont azért még mindig a jó virágpor a legalkalmasabb erre a célra. Ezeknek az anyagoknak a leg­fontosabb értékmérője, hogy al­kalmazásukkal képes-e a család sikeresen kinevelni egy teljes értékű következő generációt úgy, hogy a meglévő generáció élethossza ne csökkenjen jelentősen. Ezenkívül az adott anyag helyettesítő értékét befolyásolja az, hogy mennyire von­zó a fogyasztása, mennyire emészthe­tő, vagy mennyire hasznosítható a benne található fehérje a méhek számára. A számunkra elérhető és a helyettesítés céljával vizsgált anyagok közül a sörélesztő, szója­liszt, tejpor, tojás, aminosavas vitaminkészítmények állnak ren­delkezésre. Ezek mellett nagyon jó kereskedelmi termékek is meg­jelentek, amelyek alkalmasak a virágpor pótlására, és megoldják, hogy ne nekünk kelljen egy kétes eredményű kísérletezésbe fognunk. Persze sokáig ezek nélkül próbáltuk több vagy kevesebb sikerrel segíteni a méheink fejlődését.
Kereskedelmi forgalomban hasz­nált neveket nem szeretnék említeni, de aki figyelte ezeket a készítményeket, az ismeri őket, és ha hihetünk az amerikai kísérleteknek, amelyek eredményei esetenként a termékek árában is tükröződnek, akkor saját magunk is kiválaszthatjuk a számunkra optimális irányt, amennyiben szükségesnek tartjuk a pótlást és érdemesnek tartjuk a befektetést.
A nem kereskedelmi termékek használata során jobb eredmények születtek, akkor, amikor a különböző anyagokat együtt használták, nem külön-külön, vagyis a szójaliszt, sör­élesztő és tejpor együtt jobb eredményt hozott, míg külön-külön 40–80%-os eredményt hoz­nak a keverékhez viszonyítva. Ezekben a keverékekben a méhek általi fogyasztás és az elért hatás fokozására használható a virág­por, viszont méhegészségügyi koc­kázatát és annak enyhítési lehetőségeit mindenki saját maga kell hogy mér­legelje, ha fehérjés lepény készítésére adja fejét.
Fehérjetartalom szempontjából a sörélesztő 40–45%-os, a tejpor 25–33%-os, szójaalapú termékek 37–90%-os fehérjetartalommal rendelkeznek. Ezek a fehérjék aminosav-összetétele anyagonként változó, így alakulhat ki általuk egy teljesebb pótlás, mint külön-külön. Emészthetőségük ugyan­­úgy nem teljes, mint a virágporé, így ennek a fehérjének egy részét kiürítik.
A helyettesítők alkalmazásának több módja elterjedt, alkalmazásuk az évszaktól vagy a pótlóanyag tu­lajdonságaitól függ. A száraz por állagú anyagok a tavaszi időszakban a szabadban is felkínálhatók. Ennek előnye, hogy könnyű megoldás, hát­ránya, hogy időjárásfüggő, vagy a méhcsaládok tartalékokat ké­pez­hetnek belőle, ami nem cél, illetve a nyár végi időszakban nem működik. A cukorlepényben való használat célzottabb lehet, mivel a kaptáron belüli alkalmazás miatt bármikor használható és vonzóvá tehető a mé­hek számára, ezért a legelterjedtebb. Egyes ese­tekben a cukorszörppel is be­juttathatók ezek az anyagok, de mivel nagy részük leülepedik, ha nem gyors a fogyasztás, ezért ez a módszer inkább az aminosavas vitaminkészítmények használatára alkalmasabb, főleg tavasszal, kisebb hiány vagy serkentés céljából.

Saját recept összeállítása
Ha mégis saját recept össze­állí­tásában gondolkodunk, akkor az összeállításnál érdemes figyelembe venni, hogy a sörélesztő adta a legjobb eredményt abban az esetben, amikor a különféle anyagokat külön-külön használták fel. Ezért egyes szerzők ajánlották a telelésre való felkészülésben is, ami valószínűleg a magas vitamintartalomnak is köszönhető. A tejszármazékok hasz­nálata korlátoltabb, és egyedül nem is képes a sörélesztőhöz hasonló eredményekre, de keverékben meg­találja a helyét kisebb arányban. A szója is sikeresen használható, bár itt is sok kérdés merül fel az alapanyag feldolgozottsági szintjét tekintve, így az otthoni használat esetén több buktató merül fel, mint a sörélesztő esetén. A tojást csak más anyagokkal keverve hasz­nálták, kis mennyiségben, hozzáadva a recepthez pedig látvá­nyosan javította az eredményt. Így egy sörélesztő, tejpor, szójaliszt keverékre jó hatással van egy kevés tojás. A készített lepény pH-ja is meghatározó a fogyasztás szem­pontjából, kísérletek szerint a fe­hérjepótló lepények, amelyek 4,7 pH, 5,5 pH vagy 6,6 pH kémhatásúak voltak, hatékonyabbnak bizo­nyul­­tak, mint a 4,1 pH vagy 8 pH kém­hatásúak. A savas kémhatás segít a nozéma megelőzésében is, de erre a célra gyógynövényekkel is kiegészít­het­jük. A lepények bruttó fehérjetartalmát 5–15%-ra szokás beállítani. Vegyük azonban figyelembe, hogy az az idő és energia, amit egy jó recept összeállítására fordítunk, nem kevés, és az ol­csóbb fehérjepótló kereskedelmi készítmények is jobbak lehetnek. Valószínűleg olcsóbban is jövünk ki, ha nem a mi állományunkon kísérletezünk.

Kiss Miklós méhészeti szakember,
Székely Gazdaszervezetek Egyesülete