Egy-egy téma megértéséhez – legyen az véletlenül bekövetkezett eset vagy eleve eltervezett történés – türelemre van szükség. Vonatkozik ez a közösségre is, a családra vagy a társadalomra: átérzésre, empátiára van szükség. Anélkül nem jutunk eredményre. Fölényesen kezelve a dolgokat, nincs szükségünk az empátiára, de hiányában cselekedeteink eredménytelenek. Mert minden összefügg. A megértés függ például az egymással való törődéstől, ennek jele a dolgok kölcsönös megbeszélése. De erre nem vagyunk eléggé felkészültek, legalábbis nem mindig, de becsületbeli kötelességünk megbeszélni a dolgokat. Nem külső kényszerből, hanem belső késztetésből. Ha így teszünk, közösségként is sok dolgot vagyunk képesek megoldani. Az önmagunkkal szembeni igényesség a vitában is meg kell mutatkozzon, az érvek ütköztetéséből is a törődés, a szeretet kell sugározzon. A kölcsönös megértés a biztosítéka annak, hogy egy úton tudunk járni. Tehát a megértés a gondolatok közléséből fakad. S ez érvényes az élet minden területére, így élhetünk csak egészséges társadalomban. Az utódok meg kell értség elődeik magatartását, s magyarázatot kapnak korunk történéseire. A társadalmat is nevelni kell, nemcsak az egyént, de ez csak megfelelő nevelőkkel lehetséges. Kósa Gergely, Csíkszereda