József Attila születésnapján, április 11-én ünnepeljük a magyar költészet napját. Magyarországon 1964 óta ülik meg ezt a napot, a rendszerváltás után az utódállamok magyarsága körében is elterjedt az ünnep. A jeles nap alkalmával sok helyen irodalmi előadóestekkel, könyvbemutatókkal, költőtalálkozókkal és -versenyekkel tisztelegnek a magyar líra előtt. Mi a Hargita megyében élő vagy a megyéhez kötődő költők közül kértünk meg párat, hogy örvendeztesse meg olvasóinkat egy-egy verssel, kérésünket további óhajjal tetéztük: a vers lehetőleg kötődjék a 200 éve született Arany Jánoshoz. A versek sorát József Attila Arany című versével indítjuk. [caption id="attachment_47499" align="aligncenter" width="1000"] József Attila: Születésnapomra című versének kézirata[/caption] József Attila Arany Lombozott a por még, ám elült a zaj, elfult a homokban a sziklamoraj. Köt a karcsu füst is, e szelid virág s gond érleli termőn a puszta fiát. Édes burgonyát föd darabos talaj – Téged is födött így a gond meg a baj. S gondoltad, mit gondolt csendjében a táj – a hős el van vetve, teremni muszáj. S mig szél nyalta, tépte a rét bokrait, lassan lépve hoztad komoly ökreid. Verseidre raktál szép cseréptetőt s homokot kötöttél, a futó időt. Hadd csellengünk hozzád, vagyonos Atyánk! Házhelyünk a puszta, kóbor a kutyánk. Hadar a szárazság, pusztit az egér s gőggel fortyog kásánk, de hát az mit ér? (1929 ősze)   Lövétei Lázár László Kis magyar zsoltár „Vagy sohse’ lesz egyéb hazám, mint az ég!” (Arany) Te vezettél ide, Uram, ez igaz. S tényleg jó itt, meg minden. Vagy mégsem az? Mondom, jó és szép, de… tudta a fene, hogy ilyen sok izgalom is jár vele. No de mindegy. S mert a műfaj kötelez: áldd meg ezt a földet, amíg „haza” lesz; s áldd meg ezt a földönfutóbolondot – persze, hogyha egyáltalán meg tudod… Csíkszentdomokoson, 2007-ben, Szt. László király napján   Ferenczes István Arany János bujdosásai (Nagyszalonta mocsarai, 1849 őszén) Szájam összesebzett gyászba cserepedett csak azért se csakazértse elevenen holtan kiszolgáltatottan csak azért se csak azért se szólalni akasztófa-csöndben szemsorvasztó ködben csak azért is csakazértis árván mint az isten már barátom sincsen csak azért is csak azért is mondani gyászhuszáros táncon szeszbefulladáson csak azért se csakazértse tyúkot perlő harcban bérelt tapsviharban csak azért se csak azért se szólani fagyökéren kérgen nagypénteki étken csak azért is csakazértis beomló ház alatt mint aki tart falat csak azért is csak azért is mondani ebek vacsoráján a varjak csatáján csak azért se csakazértse én nem kötök hétrét magammal sem békét csak azért se csak azért se szólani besúgók bitangok köztetek ti latrok csak azért is csak azért se dőlt hitet félt reményt szégyenem szégyenét csak azért se csak azért is 1982   Bajna György Ballada Utánad már mondom is, Csak szólj, ha szólani akarsz Jó szót e lányról, ki most megy el, Mert meghalni itt nem akar. Csak szólj, hogy te is ismered, Tiszta, mint minden szerető, S nem csak érettünk született, Másnak is kell, a vére bő – Mást is elringat: lágy hajó. Mást is megnyugtat dús öle. Szólj, ha jót akarsz mondani, Hallod? A lépte sem zene! A fűbe dőlök, hol nincs virág, Hol kövek közt nő a perje fel. Óvatos testem vértelen. Fölöttem madár énekel.   Cseke Gábor A világ minden aranya Aranyat érő reggelen, Egy halálom, egy életem, pár aranytallér kéne bár – az ember ilyet hol talál? Szól egy dölyfös arany-halász: Ott keressél, ahol találsz! s szikrázó fényben bújt elő ház mögül az aranyeső. A föld felett s a föld alatt kerestem már aranyhalat, de az csak vízben tündököl, díszebéden sem elnököl. Az aranyművest kérdezem: az aranytallért hol lelem? aranyporos ujjal mutat – künn tágasabb! – nekem utat. Arany Prágát ne hagyja ki! – ekként bátorít valaki, rá Aranytetős Moszkva jő…’ Rámfér ott egy kis pihenő! Éjjel furcsa álmot láttam: amint az utamat jártam – rámröffent egy rusnya varangy: „A mi lobogónk Petőfi, de a fogunk csupa arany! Aranykapca, aranyélet, arany testben arany lélek! Aranyalma, arany táltos, soká éljen Arany János!”   Ferencz Imre Keserédes 1. Hazám te édes te keserű becsmérelnek téged a költők vádolnak pocskondiáznak hisz telnek-múlnak az emberöltők s te felemelkedni az égig nem tudsz jóllehet igyekszel mivel nehéz kibontakozni a viharos ellenszélben korábban dicsértek nyakra-főre lihegő pártos ripőkök mostanában alpári módon besároznak útszéli költők úgy látszik divat ismét nálunk a közéleti líra csak éppenséggel nem úgy ahogy azt Ady Endre írta 2. Szólásszabadsága a szájszaga attól a görény receptet ír Csömörön is megcsömörlesz tőle disznóság amin vastag a zsír mert nem repül a sült a szájba lázad a csürhe a csőcselék szabadság és demokrácia úgy látszik nekik ez nem elég 3. Édes hazám láthatod itt a gyűlölet osztja a lapot szép számban vannak próféták csak soknak az erkölcse kopott édes hazám nincsen katonád a postás behívót nem hozott sok itt aki követelőzik hogy te fizessél nekik adót édes hazám savanyú a szőlő sok poétád hát azért szomorú adjál nekik vigaszdíjat is hát ha elfogyott a babérkoszorú 2017. február Kristó Tibor Fülkoncert talán így szenvedhette Arany János öregkori fülzúgását, melyről Gyulai Pálnak panaszkodott Fülemben zúg a messzeség, suhog, mint gyors röptű madár szárnya. Eső zuhog meszes ég alján, hol a Nap felhők közt jár. Ez a fülkoncert-rettenet, nem szünetel percnyit sem hiába a nyugtot nyújtó tölgyek, dobhártyámon dobverő pereg. A nyár kolompját hallom most, elhaló hangon, huzamosan. Madárfiók csipeg kitartón. Nincs ebben semmi dallamos. Gyakorta „tikkadt szöcskenyájak” legelésző hada zsong-bong szelíden. Ez még elviselhető őszi kék alatt, a csendet termő Margitszigeten. Tücsök cirpel messzi-mezőn. (függetlenül milyen évszak járja) Válaszul társa rázendít a fülemben. Csupán csak itt. Ily hangok zúgatják agyam, folytonosan, halálomig. Muszka Sándor Hazafele Király Lászlónak Legyen benne vodka és vonat. Búzatábla, elhagyott malom. Erdőtűz szakadó hóesésben. Egy későn érkező vágtató lovas. Legyenek benne varjak és farkasok. Éjszaka járó fekete autók. Legyen egy nép is, hol egy jászol egy gyerek, legyen a nevük letagadottak. És legyenek benne vég nélküli éjek. Szűnni nem bíró, jajongó hófúvás. A hó alatt házak, szerető asszonyok. Hogy minden, hogy legtöbb. Komán János A líra nyelvén A líra nyelvén írjatok verset, gyújtsátok föl a szavakat! Ha lángjukkal fölgyújtják a lelked, belőle öröm fakadhat. Öröm vagy bánat tűzével égjen a ritmus és a cezúra! Az érzést semmi se tartsa féken, és a rímeknek légy ura! És legyen a verssorok lámpása a világos, színes beszéd, és keress a versritmus számára a fülnek is tetsző zenét! Járja át a gondolat lényegét a hiteles őszinteség, s ringassa álomba lelkünk egét, mint hajdan az esti mesék! Ferenczes István József Attila árnya Talán eltűnik hirtelen az akácerdőben a vadnyom. Elpazaroltad Istenem az utat s nincs hol megmaradnom. Már himlős gyermektestemben József Attila árnya sírt, hontalanul tévelyegtem s megástam apámnak a sírt. Korán vágta belém fokát a fejsze, melynek nyele veszett, szerelmes elmúlás dobál, kit vártam időnap elesett. Árvája lettem ostoba dacból az anyai szónak s immár mint gazdátlan szolga retteghetem a gyóntatómat. Ifjúságom, a zöld vagyont beszolgáltattam rendőröknek, magamat kárral vallatom, az ágak közt hollók csörögnek… 1999. március 10.   Komán János Emlékezés a gyermeki őszinteségre Nekem már nem fáj soha semmi. Sohase tudtam magam lenni, mert amikor őszinte voltam… Mikor volt ez? Gyermekkoromban… Akkor egyszer megtanítottak, hogy az igazért felpofoznak. Egyszer faggattak: „anyád hol van?” Azt mondtam neki: „fent a Holdban”. Az adószedő megrémített, neki sem adtak egy jobb szívet. Ketten voltak, vertek és rúgtak, fejjel nekiestem a kútnak. Megijedhettek: jött a lelkész, aki néha az égre felnéz, s így tett, a kezét összecsapta, ordítva mondta: „két nagy marha”. És éppen ő, a falunk atyja a nagy-nagy pofont nekem adta. Egyszer a labdánk kertjébe tévedt, s meghálálta az őszinteséget. Felnőttem, másképp gondolkodtam. Azt mondták: „sántikálsz a rosszban”. Felhők járkáltak már felettem, a hatalomnak füllentettem. Megőrizték a jegyzőkönyvet, erről beszéljen más majd többet. Tudtam, hogy a hallgatás arany, megvédhet, de hazugsága van. Most hallgatással védekezem, és bárhogy tagadom, fáj nekem. Hiába mondom: nem fáj semmi, fáj, hogy nem tudtam magam lenni. Farkas Wellmann Endre Hannibal Lecter levele Starling ügynökhöz Primitív időket élünk – ugye, Will? –, korunk sem nem vad, sem nem bölcs. A félmegoldások a kor átka. Bármely ésszerű társadalom vagy megölne engem, vagy visszaadná a könyveimet. (A vörös sárkány) Nézze, Clarice, ma nyárias a nap, mondja, milyen új kezdetekbe lépni? készülget lassan isteni vacsorám, ugye, Clarice, hogy végig fogja nézni? évek óta itt eszik velem, nézem, mi tesz egy nőt ösztönlénnyé, tudom, a ragyogás a szemében a fényé, s nem több a fény, mit színek nyelnek el, annál az önző s középszerű elméletnél kissé, hogy én írnám felül, mi az erkölcsből hiányzik, nézze, Clarice, itt hazugság lett minden, gyilkos szemembe tekinteni innen kiváltság, és bizonysággal látni, hogy arcom mögött ott van, s ugyanúgy hiányzik az Isten. Nézze, Clarice, ma nyárias volt a nap, látja, hogy alszik a széken a kabát… míg romlottságán győzni tud az erkölcs, én kiterítem önt is, miként egy rongybabát, ha csendben marad, és gyönyörködni enged, ma ön választja az ételhez a bort, halott eszméken segítsen ülni tort, és az álmaiban fölmérni a csendet. Ha arcokat látna istenülni erre, tudja a rácsokon túl csak bárányok telelnek, a bűn mögött csak emberarcok vannak, az eszméken túl, hol eszmék nem lehetnek, mi húsból van, arra ne merjen fogadni, a szépség igen, de nem múlandó a becsvágy, s mi örök, egy túli szépben lesz igaz vagy értékes, mit pénzért nem kaphat meg? vagy erkölcsös? vagy épp nem az? Ezeket meg kell enni, Clarice!   Fekete Vince VARGAVÁROS A méh románca. Veszélyzóna Hódolat Arany Jánosnak Azt tudjuk jól, hogy résen kell legyünk, azt tudjuk jól, és azt is tudjuk jól, persze, hogy nem könnyű nekünk, azt is tudjuk jól, persze, és azt is tudjuk jól, hogy nekik sem könnyű, de azt még jobban, hogy nem könnyű nekünk, hogy már túl vagyunk az első fiatalságunkon, tudjuk jól, első hamvasságunkon, zsengeségünkön, hogy túl vagyunk, tudjuk jól, és már ezen-azon is, tudjuk, egy-két egyszeri vagy többszöri használatú férj, szerető, barát stb., tudjuk jól, s hogy meguntuk ezt a, ezt a… ezt az egészet így, tudjuk, és hogy végre igazából révbe szeretnénk érni, tudjuk jól, ahol igazi, hűséges valaki, férj, szerető, egy doromboló macska az ölbe, finoman duruzsoló központi fűtés a lakásban, alig hallhatóan járó Forcvágen Pászát a ház előtt, tudjuk jól. De mit tehetnénk, kérdezzük, mit tehetnénk, nem járhatunk már holmi lerobbant, decibelekkel kibélelt diszkókba, tudjuk jól, ismerkedni, szétnézni, széttekinteni, számba venni az élet más, szűzebb területeit, tudjuk, és résen kell lennünk, azt is tudjuk jól, mert könnyen megtörténhet, hogy egy ártatlan ismerkedésből komolyabb dolog lesz, tudjuk, amit nem is akartunk, tudjuk, tudjuk jól, mert büdös a lába, mert iszik, mert veri a pénzt, s mert a Pászát hivatali járgány, tudjuk jól, résen kell lennünk, tudjuk, tudjuk, nem szabad bedőljünk, tudjuk, de mit tehetnénk, de mit tehetnénk, kérdezzük, a hinta és a libikóka között rohangáló vasárnapi apukáknak, a mászóka mellett tétován álldogálóknak, résen kell legyünk, tudjuk jól, tudjuk, egy apró segítségnyújtás komolyabb következményekkel járhat, tudjuk jól, nem szabad bedőlnünk, tudjuk, ha nem akarunk bébiszitterek, testi-lelki szemétládák lenni az ágyikójában, tudjuk jól, és akkor már menthetetlenül átvehetjük a konyha irányítását, a lakás takarítását, moshatunk, főzhetünk, cselédek lehetünk életünk végéig, hallgathatjuk a korábbi feleségről szóló nem túlságosan kedvező magánmonológokat, tudjuk jól… De mit tehetnénk, kérdezzük, de mit tehetnénk, semmivel sem jobb az elvált fickó gyerekkel, mint egy újgazdag hapsi mindkét fülén mobiltelefonnal, tudjuk jól, a legutolsó generációs tellóját birizgálja, teniszezni jött, de nem igazából, nem is érdekli annyira, mert őt leginkább a tőzsdei dolgok izgatják, meg a dollár és az euró árfolyama, tudjuk jól, résen kell legyünk, messze ívben el kell kerülnünk, tudjuk jól, ennek még a legintimebb pillanatokban is számsorok, árfolyamok, bankszámlák, részvények forognak csupán a fejében, tudjuk, tudjuk jól… Na de egy hosszú, copfba kötött hajú, szakadt farmernadrágos, bőrszerkós ipse, azt is tudjuk jól, leülhetek?, kérdezi, majd a szerencsétlen bólintásra minden kertelés nélkül, rezzenéstelen arccal megteszi az ajánlatot, tudjuk jól, vagy a félénk, álmodozó, de szintén csak ugyanarra vágyó fickó, tudjuk, tudjuk jól, bókjai unalmasak, szövegétől felfordul a gyomrod, nevetése vigyorgás, gyávasága… ááá, tudjuk, ki se veszi szájából a rágógumit, se a kezét a zsebéből, és sárosra tapossa a cipődet meg a nadrágod szárát, aztán sűrű bocsánatkérések közepette, izzadva menekül, s visszafizettetné veled annak a szerencsétlen teának is az árát, amit kegyeskedett neked venni, tudjuk jól… Vagy a misztikusok, fekete ing, fekete nadrág, fekete csizma, magányosan üldögélnek egy sarokban, s köpnek arra, hogy mi is történik körülöttük, ha ezekhez csatlakozunk, másnaptól már jógázni járunk, kézrátétellel gyógyítunk, s kívülről fújjuk a Káma Szútrát meg az összes kínai afrozódiákum nevét, tudjuk jól… Aztán a legjobb dumás hapsik, tudjuk azt is, tudjuk jól, úgy ismerik városunkat, akár egy taxisofőr, meghívnak egy italra, egy kávéra, és dől belőlük a szó meg az italszag, meg a szivarszag, és foltos a nadrágjuk, és zsíros a hajuk és büdös pacsuliszaguk van, tudjuk jól, akár a szolgálatkész, aranykezű férfiaknak, ha csöpög a csap, elromlik a zár, ha ki kell meszelni a lakást, parkettázni kell, de ha bármi van, csak szóljon, naccsás asszonyom, és én máris ott vagyok, s teszünk róla, hogy megoldjuk a progrémát, na aztán!, tudjuk mi jól, vajon nem kell-e ezért cserében kutyát, macskát sétáltatni, nem kell-e kiskertet kapálgatni, nem kell-e a virágjait locsolgatni? Vagy nem kell-e prosztatájáról értekeznünk vele nap mint nap, és főzni neki az erdeifüzike-teát reggel és délben, ajjaj, tudjuk jól, ajjaj, résen kell lennünk, résen, tudjuk jól, de mit tehetnénk, kérdezzük, de mit tehetnénk, de mit…