Hirdetés

A magas sarkú története

Ma már minden színben és fazonban megtaláljuk, a nők minden korosztálya talál kedvére való darabot. És bár nagy megrökönyödéssel fogadjuk a divatbemutatók kifutóin tűsarkúban botorkáló férfiakat, valamikor ez a viselet kizárólag őket illette.

György Emőke
Becsült olvasási idő: 3 perc
A magas sarkú története
Fotó: freepik.com

Sokat olvashatunk arról, miként születtek meg az első magas sarkú lábbelik, kik viselték őket, és milyen célból, ám egy dologra biztos nem gondolnánk: elsőként férfiak viselték ezeket.
A középkori Perzsia lovas katonái nagy hasznát vették e viseletnek, lábbelijüket ugyanis a hosszabb sarok segítségével beakasztották a kengyelbe, így stabilabban ültek a lovon, és nagy segítségükre volt az íjjal való célzás pontosságában is. Ezek a lábbelik élénk színű, drága alapanyagokból készültek, melyek hamar elnyerték az európaiak tetszését is.

A státusszimbólum eszköze

Ezekben az időkben a magas sarkú viselésével nem az apró termetet próbálták kompenzálni. Elsősorban státusszimbólumnak számított, a sarok magasságát törvény szabályozta: minél magasabb volt a sarok, annál előkelőbb származást jelzett. Az előkelőségeknek nem kellett kemény fizikai munkát végezniük a sáros földeken, így kényelmesen billeghettek díszes cipőikben, ám a pórnép legfeljebb 1,27 centiméteres sarkú lábbelit viselhetett. A nők körében később terjedt el a viselésük, Európában elsőként I. Erzsébet angol királynő gardróblistáján jegyeztek magas sarkú cipőt.
XIV. Lajos híres volt impozáns ruhakollekciójáról, ugyanez elmondható a lábbeligyűjteményéről is. A megjelenésnek oly nagy jelentőséget tulajdonító francia király a cipődivat guruja volt, aki akár 10 centi magas sarkokon is billegett, s a legelső piros talpú lábbelit is ő viselte – a piros talpat ma is sokszor viszontláthatjuk a cipőgyártók kínálatában. Akkoriban ezeket a piros talpú, fényűző lábbeliket kizárólag a versailles-i udvar tagjai hordhatták.

Wikimedia commons

A nőiesség jelképe

A 17. században a nők körében is egyre elterjedtebb lett a magas sarkú cipők viselése. A felvilágosodás korában a férfiak elkezdtek kényelmesebb lábbeliket és ruhaneműket hordani, innentől kezdve a férfi-magassarkú divatja leáldozóban volt. A francia forradalom kezdetével, egészen a második világháború végéig, nagyjából teljesen eltűntek ezek a lábbelik, a nehéz időszak nem kedvezett az eleganciának.
Az 50-es években a pin-up modelleknek köszönhetően ismét teret hódított a viselésük. Legkedveltebb típusuk a stiletto, azaz a tűsarok, melyet elsőként Roger Vivien dobott kifutóra 1954-ben, egy Christian Dior-kollekciójához. Marilyn Monroe rögtön bele is szeretett a csábos tűsarkúba, ám a korabeli erotikus fényképek modelljei is gyakran pózoltak hasonlókban. Részben ők az okai annak, hogy ezeknek a tűsarkoknak erotikus jelentést tulajdonítunk.
A magas sarkú cipők ma is a legtöbb nő kedvencei, s bár sokan az életvitelük vagy éppen egészségi okok miatt nem hordják/hordhatják napi rendszerességgel, minden bizonnyal mindannyian elegánsnak, csábítónak és nőiesnek találjuk. A nagy divatházak kollekcióinak elengedhetetlen darabjai, melyeket, valljuk be, sokkal szívesebben látunk viszont nők lábán, mint férfiakén – történelem ide vagy oda.

Batashoemuseum



Hirdetés


Hirdetés

Kövessen a Facebookon!