tiszta égbolt
kevés felhő
szórványos felhőzet
A lehetőség bennünk van
Mozgalmas hónapot zárnak a Hargita megyei gazdák. S ez nemcsak az elmúlt hetek eseményeiben mérhető, de a mezőn is szemmel látható a változás. A parcellák színskálája, ritmusa újra megváltozott. Helyenként még szépen zöldell a silókukorica, máshol már eltűnt a tarló, az őszi szántást is elvégezték, a burgonyatermesztők pedig már az értékesítésen dolgoznak.
Tíz év alatt szinte felére csökkent a burgonyával beültetett terület, és az idén sehol nincs rekordtermés. Leginkább közepes és apró gumók kerültek ki a földből, de a termelők állítják, a burgonyatermesztés ilyen körülmények között sem veszteséges. Lemondani erről tévedés lenne. Ha ezt a termelők így látják, akkor egész biztosan kétség nem fér hozzá. És további optimizmusra adhat okot az is, hogy míg szeptember első hetén 65 banit fizettek a termésért, a hónap végén 80 baniért is vitték a pityókát. Az állattenyésztők háza táján pedig a jó széna- és sarjúkészítés, illetve a mérsékelt gabonaárak adhatnak okot a bizakodásra. Az idei mezőgazdasági év is bebizonyította, hogy az eredményes gazdálkodáshoz szükség van a szaktudásra, amit még az időben végzett munkával sem lehet önmagában pótolni.
Az elmúlt napokban a gazdákat tömörítő szervezetek képviselői ültek asztal mellé, illetve agrárfórumokon vehettek részt. A találkozók mindegyikén a magyarországi Földművelésügyi Minisztérium képviselői, a magyar agrár-felsőoktatás meghatározó személyiségei, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara képviselői biztatták a székelyföldi gazdákat. A magyar mezőgazdaság szervezettségét, eredményeit prezentálva teljes támogatósukról biztosították a helyieket. A hosszú távon való gondolkodás bizonyítéka az is, hogy a székelyföldi magyar nyelvű felsőoktatásban immár 25 éve szerepet vállal a Gödöllői Agrártudományi Egyetem és mai utódja, a Szent István Egyetem is. Minden felszólaló, előadó, köszöntő a Kárpát-medencében mint közös gazdasági térben való gondolkodásról beszélt. Arról, hogy a sokféleség ellenére a gazdatársadalomban sem lehet helye a megosztottságnak, ahogy más szinteken sem. A piaci verseny is az összefogásra sarkall. S a szövetkezést nem másért, saját érdekében kell felvállalja a székelyföldi gazdatársadalom is.
A magányos farkasok ideje lejárt. Ahogy a tejágazatnak, úgy másnak, mások számára is eljön az óra, amikor a kényszer visz rá az összefogásra. Lehet, időszerű lenne megfontolni, ha már olyan sokan mondják ennek szükségességét. A lehetőség bennünk van.
Daczó Dénes
