erős felhőzet
szórványos felhőzet
A legszebb misztériumjáték
Biztosan már mindannyian hallottatok róla, az 1700-as, 1800-as években számtalan misztériumdrámát írtak itt, Csíksomlyón, amelyet a helyi gimnázium diákjai előadtak. Azonban a legszebb misztériumdráma, misztériumjáték, ahol a szent és a szentségtelen, a jó és a rossz, az igaz és az igazságtalanság, az élet és a halál harca zajlott, azt sokkal régebben írták, éspedig az apostolok hagyták ránk az evangéliumban körülbelül 2000 évvel ezelőtt. Ők írták meg Jézus szenvedéstörténetében, az első és a legszebb misztériumdarabot, amely később minden misztériumjátéknak az alapját képezte. E misztériumjátékban a szent és a szentségtelen, a gonosz erőknek a harca zajlik mély titok között; s bár általában egy darabon mindig az a szál vonult végig, hogy a gonosz fog győzedelmeskedni, és a néző nem is sejthette, hogy az utolsó jelenetben meg fog fordulni a helyzet, és a szent fog győzedelmeskedni – a szent, erős és halhatatlan Isten fog győzedelmeskedni a gonosz fölött. Erről olvasunk Mt 28,8–15 evangéliumában. Talán nem túlzok akkor, amikor továbbgondolom a misztériumjátéknak a történését, és kitágítjuk a színteret. Hiszen az első misztériumjáték itt zajlott a földön, közöttünk, Jézus Krisztus valóságos Isten és valóságos emberként, itt élt 33 évig a földön, és ennek egyik legnagyobb bizonyítéka az, hogy a zsidók hitték ezt, és nem akarták elfogadni, hiszen az Úr Jézus megmondta, hogy a kinyilatkoztatás vele le fog zárulni, ő mindent tudtul ad nekünk a Jóistenről, ami szükséges ahhoz, hogy eljussunk az üdvösségre. És ha megnézzük, nem támadt más próféta Jézus Krisztus után, aki hirdette volna Istennek az ítéletét és az irgalmasságát, Jézus Krisztus volt az utolsó. Itt játszódott a földön az első misztériumjáték, azonban ha megfigyeljük, akkor az égiek és az alvilágnak a hatalmasságai játszották ezt a földön, az embereket felhasználva.
Mt 28,8–15 evangéliuma erről szól számomra, hiszen ott van a hitnek és a szeretetnek a zarándoklata, ezek a hívő asszonyok elmennek a sírhoz, elzarándokolnak még utoljára, hogy elvégezzék a szokásos temetkezési szertartásukat Jézus holttestén. És a hit és a szeretet amikor párosul, az csodára képes – képes felfedezni a csodát, találkozik a Feltámadottal. A másik színterén ott van ennek a misztériumjátéknak, a katonáknak és a főpapoknak a csőcseléke, akik lefizetik a katonákat azért, hogy hallgassanak és hazudjanak. És látjuk, hogy mintha megismétlődnének a történelemben ugyanezek a színjátékok, hiszen ma is van olyan hatalmasság és nagyhatalom, aki pénzt ad azért, hogy megvásárolja egyes kisebb országoknak, népeknek a békéjét, azonban érezzük, hogy pénzzel mindent megoldani nem lehet, legfőképpen az igazságot, az irgalmasságot és a szeretetet; azt pénzzel nem lehet megvásárolni.
Ez a misztériumjáték újra és újra megismétlődik a mi életünkben is, ezért említettem, hogy olyan időket él a vén Európa, aki küzd önmagával, mintha ott is két síkon játszódna Európának az élete, az ő misztériumjátéka, hiszen egyrészt állandóan emlegetjük a vén Európának a keresztény gyökerét, az ő hitét, másrészt pedig azt látjuk, hogy egészen más utakat jár, valójában keletnek a fanatizmusa és a nyugatnak a liberalizmusa között vergődik ez az öreg kontinens. De talán gondoljunk csak Erdélyországra, mi sem vagyunk itt jobb helyzetben, ha leszűkítjük a saját életünkre ezt a kört. Felelősséget kell vállalnunk a feltámadt üdvözítő mellett, hiszen aki felelősséget vállal, elköteleződik, az nem tud tovább langyos maradni, vagy igen, vagy nem, de el kell köteleződni. És ha igennel, akkor el kell indulni az úton, és ezt II. Rákóczi Ferenc egyik imájában gyönyörű szépen írja meg: „A te kezedben van szívünk, Uram, / Gyújtsd fel a lomhákat, / Vezesd vissza az eltévelyedetteket, / Világítsd meg a vakokat, / Lágyítsd meg a hajthatatlanokat, / Bátorítsd meg a habozókat, / Tanítsd a tudatlanokat, / Gyarapítsd bennünk a hitet, / Gyújtsd fel a kölcsönös szeretet lángját, / S újra és újra kérlek, / Add, hogy szereteted gyarapodjék, / Hogy ez az isteni láng / Eméssze föl viszálykodásainkat.” A csíra ott van bennünk, a felelősségvállalásnak a csírája, keresztelkedésünk pillanatától, hogy felelősségteljesen IGEN-t mondunk a Feltámadottra, az Istenire, ami bennünk el van rejtve, és amikor a mag kicsírázik, bár még a föld alatt van, azt a csírát visszatenni, visszadugni a magba nem lehet, az életerő előtör belőle, mert Ő termést akar hozni, 30, 60, sőt 100-szoros termést. Adja Isten, hogy így legyen.
Urbán Erik OFM
-min.jpg)
