Tegnapi lapszámunkban beszámoltunk arról, hogy az utóbbi esztendők során hovatovább növekedett a köznyugdíjalap hiánya, s annak okán az állami költségvetésből történő szubvencionálás kvantuma is, de ugyanakkor utaltunk ennek az áldatlan állapotnak a kialakulásában közrejátszó tényezőkre is. Ami vitathatatlan: a köznyugdíjalap deficitjének fokozódásával egyidejűleg ugyan tanúi lehettünk az átlagnyugdíj emelkedésének is, de annak is, hogy aránytalan, indokolatlan és a társadalmi méltányosság elvét súlyosan sértő nyugdíjdifferenciálódás is bekövetkezett. Olyan differenciálódás, amely hátterében nem lelhető fel az egyéni hozzájárulás mérve, azaz vannak olyan különleges nyugdíjak, amelyek esetében annak „anyagi alapjait” tulajdonképpen nem az érintett személy által befizetett hozzájárulás teremtette meg. Nézzük meg, miként alakult az utóbbi évek során a nyugdíjpont értéke és az átlagnyugdíj kvantuma. 2013 januárjában a nyugdíjpont értéke 762,1 lej volt, 2014 azonos hónapjában 790,7 lej, 2015 első hónapjában 830,2 lej, majd 2016-ban 871,7 lej, az idei esztendő januárjában pedig elérte a 917,5 lejt. Ezekből a számadatokból az is kikövetkeztethető, hogy 2012-től errefelé évről évre növekedett az átlagnyugdíj kvantuma. Az 2013-ban 809 lej volt, 2014-ben 845 lejre emelkedett, 2015-ben 886 lejre, majd 2016-ban 931 lejre, az idei esztendő első hónapjában pedig elérte a 980 lejt. Visszatérve a nyugdíjpont értékére: amennyiben gyakorlatba ültetésre kerül a kormányprogramban szereplő előirányzat, akkor annak értéke július 1-jétől 1000 lej lesz, s abban a hónapban a bruttó átlagnyugdíj értéke majd meghaladhatja az 1000 lejes szintet. A nyugdíjpont értékének kiszámítása kapcsán – anélkül, hogy részletekbe bocsátkoznánk – utalnunk kell arra is, hogy a jelenlegi indexálási rendszer 2013-tól errefelé használatos. A mintegy 917 lejes országos átlagnyugdíj hátterében egy igen tág szórásmező található, mármint a nyugdíjak kvantuma tekintetében. Vannak olyanok is, akik nyugdíjának értéke 1000 lej körül van, de olyanok is, akik nyugdíjának kvantuma meghaladja a 11 000 lejt. (Igaz, ez utóbbi esetben úgynevezett különleges nyugdíjról van szó.) A legfrissebb statisztikai adatok szerint amúgy a nyugdíjasok száma 5,1 millió körül van, azok közül 4,85 milliónak a nyugdíja nem haladja meg a havi 2000 lejt, s mintegy 230 000-nek a havi nyugdíja több mint 2001 lej. Arányeltolódások… A nyugdíjrendszer, illetve a társadalombiztosítási költségvetés (s azon belül a nyugdíjalap) bevételei tekintetében a legkényesebb arányeltolódást az alkalmazottak és a nyugdíjasok száma közti eltérés jelenti már hosszú évek óta. Európa-szerte foglalkoztatja a kormányzatokat a két szóban forgó személyzeti kategória közti arányeltolódás ez utóbbiak javára. Igen, mert szakértői megalapozott vélemények, valamint kormányzati álláspontok szerint ilyen körülmények között a nyugdíjrendszer fenntartása, valamint a nyugdíjak vásárlóerejének a megőrzése hovatovább problematikussá válhat. Ezen egyrészt úgy próbáltak, próbálnak „segíteni”, hogy jó néhány európai országban kitolták a nyugdíjazási törvényes korhatárt (sőt a diszkrimináció-ellenes ismérvek mentén azonossá tették, mármint az életkort a férfiak és a nők számára egyaránt) vagy a szolgálati évek tekintetében vezettek be különböző módosításokat, valamint esetenként megszigorították a korhatár előtti nyugdíjazás feltételeit. Mindezzel egyidejűleg az időskorúak alkalmazásának és foglalkoztatásának serkentése érdekében a munkáltatókat erre ösztönző intézkedéseket foganatosítottak. Amúgy ilyen jellegű törekvések országunkban is megmutatkoztak, illetve ilyen jellegű intézkedéseket foganatosítottak. Ezzel együtt és ezen túl országunkban jelenleg a nyugdíjasok száma több mint 500 000-rel haladja meg az alkalmazottak számát. Ebben az összefüggésben azonban utalnunk kell egy másik jelenségre is: egyes hivatalosságok sokszor azt hangoztatják, hogy a személyi jövedelmek szempontjából nem mindig mérvadó a bér, ugyanis a foglalkoztatott személyek csupáncsak egy részének van alkalmazotti jogállása. Ez így igaz, mint ahogy az is vitathatatlan, hogy a nyugdíjalap bevételeinek szempontjából a mérvadó mindenképp az alkalmazotti jogállás, illetve az abból származó jövedelem, valamint a munkáltatók által az általuk alkalmazott személyek után befizetett társadalombiztosítási hozzájárulás mértéke. Ez még akkor is igaz, hogy másabb személyzeti kategóriák, mint például az egyéni vállalkozók stb., is kötelezettek a társadalombiztosítási hozzájárulás befizetésére. Amúgy, amint már arról tegnapi lapszámunkban is beszámoltunk, ezek esetében a hozzájárulás jóval szerényebb, mint az alkalmazotti kategóriák vonatkozásában. Hazai viszonylatban bár az utóbbi esztendők során az alkalmazottak és a nyugdíjasok közti számbeli különbség csökkenő tendenciát mutatott, de az továbbra is kedvezőtlen. Az ideális az lenne, ha az alkalmazottak száma jóval meghaladná a nyugdíjasokét. Ezzel viszont igen kevés ország büszkélkedhet Európában. Viszont van több olyan, köztük Magyarország, amelyek esetében az alkalmazottak száma továbbra is nagyobb, mint a nyugdíjasoké. Nem idetartozik, de érdemes megemlíteni, hogy országunkban az utóbbi évek során két esetben jogszabály révén lehetővé tették a szolgálati évek utólagos kiegészítését, a személyi társadalombiztosítási hozzájárulás visszamenőleges befizetése révén. A múlt esztendőben is jelent meg egy ilyen jellegű jogszabály, nevezetesen a 2016/186-os törvény, amely értelmében ez esztendő április 27-ig az érdekelteknek/érintetteknek lehetőségük van szolgálati évek „megvásárlására”. Hargita megyei helyzetkép Megyénkben már hosszú évek óta havi viszonylatban nemigen sikerült meghaladni a 66 500 fős alkalmazotti állományt. A múlt esztendőben például a csúcsot november hónap jelentette, amikor is a hivatalos statisztikában 666 776 alkalmazott szerepelt. Ezzel szemben a nyugdíjasok létszáma tartósan meghaladta a 73 000 főt. A csúcsot a múlt esztendő harmadik évnegyede jelentette, amikor is a nyugdíjasok átlaglétszáma 73 894 volt. Ez év februárjában az Országos Nyugdíjpénztár hivatalos közleménye szerint Hargita megyében összesen 73 878 köznyugdíjast tartottak nyilván, ebből 3915 mezőgazdasági nyugdíjas volt. Amúgy az alkalmazottak és a nyugdíjasok száma közti arány megyénk esetében kedvezőtlenebb, mint országos viszonylatban. Ami pedig a Hargita megyei átlagnyugdíjat illeti, az a múlt esztendő harmadik évnegyedében 880 lej volt, ez esztendő februárjában pedig elérte a 925 lejt. E tekintetben is elmaradunk az országos átlagtól, ugyanis annak szintje februárban 981 lej volt. Hivatalos értesülések szerint e hónap elejéig országos viszonylatban több mint 8200 személy élt ezzel a lehetőséggel, s azok együttesen több mint 41 milliót fizettek be visszamenőlegesen társadalombiztosítási hozzájárulás címén. Egy külön világ… Annak idején a Boc-kormány a társadalmi méltánytalanságok és igazságtalanságok felszámolása végett úgy döntött, hogy felszámolják az úgynevezett különleges nyugdíjakat, amelyre jogosultak voltak egyes személyzeti kategóriák a hatályos jogszabályok értelmében. Erre sor is került 2011–2015 között, azaz ilyen nyugdíjak kifizetését szüneteltették. Igen ám, de 2015-től errefelé ezeket az úgynevezett különleges nyugdíjakat a sokak által „luxusnyugdíjként” emlegetetteket visszavezették. Így, míg 2010-ben 7279 ilyen különleges nyugdíjban részesülő nyugdíjasról lehetett tudni, illetve hallani, 2017-ben a számuk állítólag elérte a 8324-et. Ebben a számban nem szerepelnek az egykori honatyák, akik ugyancsak részesülnek egy különleges nyugdíj jellegű illetményben. Azt az állami költségvetésből fizetik, s annak kvantuma a parlamenti mandátumok számától függ. Egy teljes mandátum esetében az havi 1550 lej, 3100 lej két mandátum esetében és 4600 lej három mandátum esetében. Úgy tudni, hogy jelenleg 610 egykori honatya részesül a szóban forgó különleges illetményben, egyidejűleg az őket megillető nyugdíjjal. A különleges nyugdíjak visszavezetésével egyidejűleg azok visszakerültek az állami nyugdíjrendszerbe. Különböző személyzeti kategóriák esetében teszik lehetővé a vonatkozó jogszabályok az úgynevezett különleges vagy szolgálati nyugdíjakban való részesedést, illetve jogosultság megszerzését. Több ilyen személyzeti kategória létezik, s azokat még felsorolni is körülményes lenne. Kezdenénk a parlamenti köztisztviselőkkel, akik esetében az átlagnyugdíj értéke a rendelkezésünkre álló adatok szerint 3099 lej, számuk 2015-ben még csak 357 volt, s akkor az átlagnyugdíjuk 2939 lej. Egy másik kategóriát képezik a légi szállítási személyzet egykori alkalmazottjai. 1413 nyugdíjasról van szó, akik átlagnyugdíja 2017 januárjában elérte a 10 825 lejt. Számuk 2015-ben még csak 1073 volt. Az igazságszolgáltatásban tevékenykedő egyes kategóriák is jogosultak a különleges nyugdíjakra, akik esetében egyébként a nyugdíjazási kritériumok is merőben különböznek a köznyugdíjtörvényben előírt eljárásban feltüntetettől. Több mint 3200 nyugdíjas ügyészről és bíróról van szó, akik átlagnyugdíja 2015-ben 9216 lej volt, jelenleg pedig számuk 3301, átlagnyugdíjuk értéke pedig 10 394. Az igazságszolgáltatás kisegítő személyzete esetében is szolgálati nyugdíjra van jogosultság, s abban 2015-ben 1326 személy részesült, s azok havi átlagnyugdíja 3530 lej volt. Jelenleg számuk meghaladja az 1700-at, átlagnyugdíjuk értéke pedig 3600 lej. A „különlegesek” sorából nem maradnak ki a számvevőszék egykori tanácsnokai sem, akik esetében ugyancsak egy különleges törvény alapján kerül sor a nyugdíjuk megállapítására. 2015-ben még 35 ilyen személy volt, s átlagnyugdíjuk kvantuma 7885 lej, jelenleg viszont a számuk elérte az 543-at, átlagnyugdíjuk viszont némileg csökkent, nevezetesen 7461 lejre. Az elmúlt esztendőben a köznyugdíjpénztár „felszippantotta” a diplomaták nyugdíjait is. Akkor a nyilvántartásukban még 779 egykori diplomata szerepelt, havi átlagos 5303 lejes nyugdíjjal, jelenleg számuk 784, az átlagnyugdíjuk értéke pedig 5318 lej. Helyszűke miatt álljunk meg itt, s holnapi lapszámunkban majd folytatjuk a hazai nyugdíjrendszer, illetve nyugdíjasállomány kevésbé ismert vetületeinek ismertetését. Hecser Zoltán