tiszta égbolt
kevés felhő
A kormány az Alkotmánybíróságnál kilincsel
Felforrósodott ezekben a napokban a levegő, illetve a hangulat a kormány háza táján nemcsak a kánikula, hanem a közigazgatási szakszervezetek bérkövetelései okán is. Továbbá ugyancsak néhány fokot emelt a kormányzati hőmérő higanyszálán néhány, a parlament által nemrégiben elfogadott olyan törvény is, amelyek végső soron az állami költségvetés személyzeti kiadásait gyarapítanák, a kormány állítása szerint elfogadhatatlan módon. Éppen ezért hétfőn négy ilyen jellegű törvény kapcsán az Alkotmánybírósághoz fordultak normakontrollt kérve.
[caption id="attachment_32274" align="aligncenter" width="960"]
Dacian Cioloº és kormánya rosszallja a parlamenti „bőkezűséget”...[/caption]
Egy kis túlzással úgy is fogalmazhatnánk, hogy az elmúlt hónapok során majd minden a pénzről szólt, hisz a közszférai bérezési rendszer gyökeres módosítása, illetve kiigazítása is végső soron a bérszintek megemelését jelentette, azaz plusz költségvetési kiadást, még akkor is, ha végül nem került, nem kerülhetett sor általános béremelésre. Az ebbe a „témakörbe” vágó, egyelőre még hatályba sem lépett 2016/20-as sürgősségi kormányrendelet egyébként egyes közszférai személyzeti kategóriák esetében elégedetlenséget, sőt tiltakozást váltott ki, lévén, hogy a helyi közigazgatásban az nem teszi lehetővé (egy-két kivételtől eltekintve) a bérszintek megemelését. Ezért is került sor egy újabb általános, egész napos sztrájkra a tegnapi nap folyamán, s mint ismeretes, a négy követelés közül a legnagyobb „horderejű” a helyi közigazgatásban foglalkoztatott köztisztviselők és közalkalmazottak alapbéreinek a 25 százalékos megemelése. Erről hallani ugyan hall a kormány, de a gyakorlatba ültetésre nemigen kerülhet sor, s eddigelé csak egy olyan ígéret fogalmazódott meg, miszerint szem előtt tartják a szóban forgó követelést a majdani közszférai kerettörvény-tervezet véglegesítésénél. (Azt szeptemberre ígéri a kormány, s reményei szerint annak beterjesztését követően a parlament még az őszi ülésszak során el is fogadhatja, s akkor esetleg fokozatos gyakorlatba ültetése 2017. január 1-től meg is kezdődhetne. A dolgok jelenlegi állása szerint a 25 százalékos béremelésre nem adnak lehetőséget a költségvetési források, s ha szóba is kerül némi béremelés, az majd az állami költségvetés kiigazítását követően válhat lehetségessé.
Ismeretlen a hatás-mechanizmus
A kormány honlapján hétfőn nyilvánosságra hoztak négy közleményt arra vonatkozóan, hogy a kormány beadvánnyal fordult az Alkotmánybírósághoz négy, a parlament által nemrégiben elfogadott törvény kapcsán. Mind a négy jogszabály esetében olyan előírásokról van szó, amelyek gyakorlatba ültetése révén egyes közszférai alkalmazottak pluszjuttatásokban (nevezetesen bér jellegűekben) részesülnének, ám azok esetleges gyakorlatba ültetése nyomán nem lehetne tartható a költségvetési hiánycél. Magyarán, nincs költségvetési fedezet az idén ezekre a pluszjuttatásokra, de nem nagyon ígérkezik a jövő esztendőben sem. Lássuk, miről van szó. Kezdenénk a közpénzekből fizetett személyzet egységes bérezésére vonatkozó 2010/284-es kerettörvényt kiegészítő törvénnyel, amelyet a honatyák június 8-án fogadtak el. A szóban forgó kerettörvényt kiegészítő egyik előírás szerint a doktori tudományos címmel rendelkező közszférai személyzet az alapbérére számítva 15 százalékos pótlékban részesülne, amennyiben olyan szakterületen fejti ki tevékenységét, amely „összecseng” a megszerzett doktori címével. A kormány szerint erre a szabályozásra nincs szükség, mert azt rendezték előzetesen a 2015/57-es sürgősségi kormányrendelet révén, s a parlament által most elfogadott törvény csak zavart keltene és lehetővé tenné az esetenkénti önkényeskedést. Továbbá a kiegészítő jellegű törvény értelmében azon közintézmények és közhatóság esetében, amelyek saját bevételeikből finanszírozzák teljes egészében a tevékenységüket, a személyzet tízszázalékos általános béremelésben részesülne. Ez a kiegészítés egy soron kívüli béremelést jelentene, olyant, amelynek nincs pénzügyi fedezete, ugyanakkor a szóban forgó személyzetet diszkriminálná a másabb személyzeti kategóriákkal szemben. A kormány egyébként az Alkotmány 138-as szakaszára való hivatkozással fordult a taláros testülethez, lévén, hogy a szóban forgó szakasznak egyik bekezdése szerint semminemű költségvetési kiadás nem hagyható jóvá a finanszírozási forrás megállapítása nélkül. (Amúgy hasonló rendelkezéseket tartalmaz a közpénzügyekre vonatkozó 2002/500-as törvény is.)
Június 22-én fogadta el a képviselőház a köztisztviselők jogállására vonatkozó 1999/108-as törvényt újólag módosító törvényt. Ezzel sem ért egyet – mármint annak gyakorlatba ültetésével – a kormány. Amit kifogásolnak, az az, hogy a módosító jellegű törvénybe beépült egy olyan előírás is, miszerint a Köztisztviselők Országos Ügynöksége (ANFP) személyzete, beleértve a tisztségviselőket is, „neuropszichológiai túlterheltség és kockázat” okán az alapbére 50 százalékát kitevő pótlékra lenne jogosult. A kormány számításai szerint az ügynökség idei béralapján túl ez mintegy 1,89 millió lejes pluszkiadást jelentene, arról nem is beszélve, hogy veszélyes előzmény teremtődne, mert nem kizárt, hogy másabb személyzeti kategóriák esetében is hasonló követelésekkel lépnének fel. Máris kiszámították, ha ez bekövetkezne, akkor éves viszonylatban több mint 3,4 milliárd lejes pluszkiadás terhelné meg az állami költségvetést. Továbbá hivatkozási jogalapként ugyancsak az Alkotmánynak már említett szakaszát jelölték meg.
Június 28-án fogadták el a parlamentben a 2015/68-as sürgősségi kormányrendeletet „szentesítő” törvényt. (Ez a kormányrendelet a strukturális eszközök egyes ügykezelési intézkedéseire vonatkozik a szállítás területén.) A parlamenti jóváhagyás során bekerült egy olyan kiegészítés is, amely nyomán 2016. szeptember 1-től a szállításügyi minisztérium személyzetének az alapbérei 57,5 százalékkal emelkednének. Ezt a pótlólagos és soron kívüli béremelést nem tartja elfogadhatónak és lehetségesnek a kormány, annál is inkább nem, mert a különböző szaktárcák személyzete bérezésének a rendezésére az elmúlt hónapok során már sor került. Arról nem is beszélve, hogy amennyiben ennek a törvénynek az előírásai gyakorlatba ültetődnének, akkor az említett minisztérium személyzetének a bérei 2015 szeptemberéhez viszonyítva több mint 150 százalékkal emelkednének! Továbbá azt is kiszámították, hogy csak ebben az esztendőben a konszolidált költségvetés számára 3,4 millió lejes pluszkiadást jelente, a jövő esztendőben pedig 13,6 millió lejest. Azt talán már mondanunk sem kell, hogy a kormány által benyújtott beadvány hivatkozási alapját ugyancsak az Alkotmány 138-as szakasza képezi.
Június 22-én elfogadásra került egy másik törvény is, nevezetesen az egészségügyi reformra vonatkozó 2006/95-ös, valamint a folyamatos orvosi ellátás biztosítására vonatkozó 2004/263-as törvényt módosító és kiegészítő törvény. Ennek értelmében az orvosoknak és a szakszemélyzetnek havonkénti pénzügyi ösztönző nyújtható az országos bruttó minimálbér kétszeresének a keretei között. A szóban forgó pénzügyi ösztönzőt az egészségügyi minisztérium, a különböző szaktárcák és a helyi közigazgatási hatóságok által fenntartott egészségügyi hálózatban lehetne nyújtani. A kormány szerint ez nincs összhangban a hatályos jogszabályozásokkal, továbbá csak az idei esztendő szintjén mintegy 3,2 milliárd lejes pluszkiadást jelentene a konszolidált költségvetés számára, 2017-ben pedig 5,5 milliárd lejest. A beadvány hivatkozási alapját nem ismételnénk meg, hogy miről is van szó…
Szembefordulás
Nem az első eset, hogy a kormány az Alkotmánybíróságnál kilincsel bizonyos törvények kapcsán, másképpen fogalmazva, azokkal nem ért egyet. (Egyébként az eddigi gyakorlattól eltérően a Cioloș-kormány üléseiről kiadott közleményekben nem szerepelnek, hogy a különböző törvénytervezeteket illetően azokat kedvezően véleményezte-e vagy sem a kormány.) Amikor pedig mégis elfogadásra kerül egy törvény és az meg is jelenik a Hivatalos Közlönyben, akkor a kormány megpróbál úgymond betartani és a maga módján késleltetni a gyakorlatba ültetést. Ez történt például az állami oktatási didaktikai személyzet bérkülönbözeteinek a kifizetésére vonatkozó 2016/86-os törvénnyel, amelynek az alkalmazási normáit a kormánynak június 8-ig kellett volna meghoznia, illetve jóváhagynia, akárcsak az egyes nyugdíjas kategóriák számára bevezetett illetményre vonatkozó 2006/8-as törvényt kiegészítő 2016/83-as törvénnyel, amely alkalmazási módszertani normáinak június 6-ig meg kellett volna jelenniük a Hivatalos Közlönyben. Július közepén járunk, de a kormány háza tájáról semminemű olyan értesülés nem szivárgott ki, miszerint „fáradoznának” e két kormányhatározat kidolgozásán… S akkor betart a parlament is: a Hivatalos Közlöny július 8-i számában jelent meg a kormányt kormányrendeletek kibocsátására felhatalmazó 2016/123-as törvény. Ilyen törvény révén határolják be a mindenkori kormányok törvényhozási mozgásterét a parlamenti vakációk idején. A mostani törvény szövegéből az olvasható ki, hogy a honatyák nemigen biztosítottak tág mozgásteret a kormánynak, tételesen megjelölve, hogy mit és milyen vonatkozásban szabályozhatnak kormányrendeletek révén.
Hecser Zoltán
Dacian Cioloº és kormánya rosszallja a parlamenti „bőkezűséget”...[/caption]
Egy kis túlzással úgy is fogalmazhatnánk, hogy az elmúlt hónapok során majd minden a pénzről szólt, hisz a közszférai bérezési rendszer gyökeres módosítása, illetve kiigazítása is végső soron a bérszintek megemelését jelentette, azaz plusz költségvetési kiadást, még akkor is, ha végül nem került, nem kerülhetett sor általános béremelésre. Az ebbe a „témakörbe” vágó, egyelőre még hatályba sem lépett 2016/20-as sürgősségi kormányrendelet egyébként egyes közszférai személyzeti kategóriák esetében elégedetlenséget, sőt tiltakozást váltott ki, lévén, hogy a helyi közigazgatásban az nem teszi lehetővé (egy-két kivételtől eltekintve) a bérszintek megemelését. Ezért is került sor egy újabb általános, egész napos sztrájkra a tegnapi nap folyamán, s mint ismeretes, a négy követelés közül a legnagyobb „horderejű” a helyi közigazgatásban foglalkoztatott köztisztviselők és közalkalmazottak alapbéreinek a 25 százalékos megemelése. Erről hallani ugyan hall a kormány, de a gyakorlatba ültetésre nemigen kerülhet sor, s eddigelé csak egy olyan ígéret fogalmazódott meg, miszerint szem előtt tartják a szóban forgó követelést a majdani közszférai kerettörvény-tervezet véglegesítésénél. (Azt szeptemberre ígéri a kormány, s reményei szerint annak beterjesztését követően a parlament még az őszi ülésszak során el is fogadhatja, s akkor esetleg fokozatos gyakorlatba ültetése 2017. január 1-től meg is kezdődhetne. A dolgok jelenlegi állása szerint a 25 százalékos béremelésre nem adnak lehetőséget a költségvetési források, s ha szóba is kerül némi béremelés, az majd az állami költségvetés kiigazítását követően válhat lehetségessé.
Ismeretlen a hatás-mechanizmus
A kormány honlapján hétfőn nyilvánosságra hoztak négy közleményt arra vonatkozóan, hogy a kormány beadvánnyal fordult az Alkotmánybírósághoz négy, a parlament által nemrégiben elfogadott törvény kapcsán. Mind a négy jogszabály esetében olyan előírásokról van szó, amelyek gyakorlatba ültetése révén egyes közszférai alkalmazottak pluszjuttatásokban (nevezetesen bér jellegűekben) részesülnének, ám azok esetleges gyakorlatba ültetése nyomán nem lehetne tartható a költségvetési hiánycél. Magyarán, nincs költségvetési fedezet az idén ezekre a pluszjuttatásokra, de nem nagyon ígérkezik a jövő esztendőben sem. Lássuk, miről van szó. Kezdenénk a közpénzekből fizetett személyzet egységes bérezésére vonatkozó 2010/284-es kerettörvényt kiegészítő törvénnyel, amelyet a honatyák június 8-án fogadtak el. A szóban forgó kerettörvényt kiegészítő egyik előírás szerint a doktori tudományos címmel rendelkező közszférai személyzet az alapbérére számítva 15 százalékos pótlékban részesülne, amennyiben olyan szakterületen fejti ki tevékenységét, amely „összecseng” a megszerzett doktori címével. A kormány szerint erre a szabályozásra nincs szükség, mert azt rendezték előzetesen a 2015/57-es sürgősségi kormányrendelet révén, s a parlament által most elfogadott törvény csak zavart keltene és lehetővé tenné az esetenkénti önkényeskedést. Továbbá a kiegészítő jellegű törvény értelmében azon közintézmények és közhatóság esetében, amelyek saját bevételeikből finanszírozzák teljes egészében a tevékenységüket, a személyzet tízszázalékos általános béremelésben részesülne. Ez a kiegészítés egy soron kívüli béremelést jelentene, olyant, amelynek nincs pénzügyi fedezete, ugyanakkor a szóban forgó személyzetet diszkriminálná a másabb személyzeti kategóriákkal szemben. A kormány egyébként az Alkotmány 138-as szakaszára való hivatkozással fordult a taláros testülethez, lévén, hogy a szóban forgó szakasznak egyik bekezdése szerint semminemű költségvetési kiadás nem hagyható jóvá a finanszírozási forrás megállapítása nélkül. (Amúgy hasonló rendelkezéseket tartalmaz a közpénzügyekre vonatkozó 2002/500-as törvény is.)
Június 22-én fogadta el a képviselőház a köztisztviselők jogállására vonatkozó 1999/108-as törvényt újólag módosító törvényt. Ezzel sem ért egyet – mármint annak gyakorlatba ültetésével – a kormány. Amit kifogásolnak, az az, hogy a módosító jellegű törvénybe beépült egy olyan előírás is, miszerint a Köztisztviselők Országos Ügynöksége (ANFP) személyzete, beleértve a tisztségviselőket is, „neuropszichológiai túlterheltség és kockázat” okán az alapbére 50 százalékát kitevő pótlékra lenne jogosult. A kormány számításai szerint az ügynökség idei béralapján túl ez mintegy 1,89 millió lejes pluszkiadást jelentene, arról nem is beszélve, hogy veszélyes előzmény teremtődne, mert nem kizárt, hogy másabb személyzeti kategóriák esetében is hasonló követelésekkel lépnének fel. Máris kiszámították, ha ez bekövetkezne, akkor éves viszonylatban több mint 3,4 milliárd lejes pluszkiadás terhelné meg az állami költségvetést. Továbbá hivatkozási jogalapként ugyancsak az Alkotmánynak már említett szakaszát jelölték meg.
Június 28-án fogadták el a parlamentben a 2015/68-as sürgősségi kormányrendeletet „szentesítő” törvényt. (Ez a kormányrendelet a strukturális eszközök egyes ügykezelési intézkedéseire vonatkozik a szállítás területén.) A parlamenti jóváhagyás során bekerült egy olyan kiegészítés is, amely nyomán 2016. szeptember 1-től a szállításügyi minisztérium személyzetének az alapbérei 57,5 százalékkal emelkednének. Ezt a pótlólagos és soron kívüli béremelést nem tartja elfogadhatónak és lehetségesnek a kormány, annál is inkább nem, mert a különböző szaktárcák személyzete bérezésének a rendezésére az elmúlt hónapok során már sor került. Arról nem is beszélve, hogy amennyiben ennek a törvénynek az előírásai gyakorlatba ültetődnének, akkor az említett minisztérium személyzetének a bérei 2015 szeptemberéhez viszonyítva több mint 150 százalékkal emelkednének! Továbbá azt is kiszámították, hogy csak ebben az esztendőben a konszolidált költségvetés számára 3,4 millió lejes pluszkiadást jelente, a jövő esztendőben pedig 13,6 millió lejest. Azt talán már mondanunk sem kell, hogy a kormány által benyújtott beadvány hivatkozási alapját ugyancsak az Alkotmány 138-as szakasza képezi.
Június 22-én elfogadásra került egy másik törvény is, nevezetesen az egészségügyi reformra vonatkozó 2006/95-ös, valamint a folyamatos orvosi ellátás biztosítására vonatkozó 2004/263-as törvényt módosító és kiegészítő törvény. Ennek értelmében az orvosoknak és a szakszemélyzetnek havonkénti pénzügyi ösztönző nyújtható az országos bruttó minimálbér kétszeresének a keretei között. A szóban forgó pénzügyi ösztönzőt az egészségügyi minisztérium, a különböző szaktárcák és a helyi közigazgatási hatóságok által fenntartott egészségügyi hálózatban lehetne nyújtani. A kormány szerint ez nincs összhangban a hatályos jogszabályozásokkal, továbbá csak az idei esztendő szintjén mintegy 3,2 milliárd lejes pluszkiadást jelentene a konszolidált költségvetés számára, 2017-ben pedig 5,5 milliárd lejest. A beadvány hivatkozási alapját nem ismételnénk meg, hogy miről is van szó…
Szembefordulás
Nem az első eset, hogy a kormány az Alkotmánybíróságnál kilincsel bizonyos törvények kapcsán, másképpen fogalmazva, azokkal nem ért egyet. (Egyébként az eddigi gyakorlattól eltérően a Cioloș-kormány üléseiről kiadott közleményekben nem szerepelnek, hogy a különböző törvénytervezeteket illetően azokat kedvezően véleményezte-e vagy sem a kormány.) Amikor pedig mégis elfogadásra kerül egy törvény és az meg is jelenik a Hivatalos Közlönyben, akkor a kormány megpróbál úgymond betartani és a maga módján késleltetni a gyakorlatba ültetést. Ez történt például az állami oktatási didaktikai személyzet bérkülönbözeteinek a kifizetésére vonatkozó 2016/86-os törvénnyel, amelynek az alkalmazási normáit a kormánynak június 8-ig kellett volna meghoznia, illetve jóváhagynia, akárcsak az egyes nyugdíjas kategóriák számára bevezetett illetményre vonatkozó 2006/8-as törvényt kiegészítő 2016/83-as törvénnyel, amely alkalmazási módszertani normáinak június 6-ig meg kellett volna jelenniük a Hivatalos Közlönyben. Július közepén járunk, de a kormány háza tájáról semminemű olyan értesülés nem szivárgott ki, miszerint „fáradoznának” e két kormányhatározat kidolgozásán… S akkor betart a parlament is: a Hivatalos Közlöny július 8-i számában jelent meg a kormányt kormányrendeletek kibocsátására felhatalmazó 2016/123-as törvény. Ilyen törvény révén határolják be a mindenkori kormányok törvényhozási mozgásterét a parlamenti vakációk idején. A mostani törvény szövegéből az olvasható ki, hogy a honatyák nemigen biztosítottak tág mozgásteret a kormánynak, tételesen megjelölve, hogy mit és milyen vonatkozásban szabályozhatnak kormányrendeletek révén.
Hecser Zoltán
