erős felhőzet
kevés felhő
A kórházi anyanyelvhasználatról
Több mint egy évvel ezelőtt, pontosabban 2016 áprilisában kezdeményezte 13 RMDSZ-es honatya ama törvénymódosítás(oka)t, amely révén lehetővé válna (adott feltételek teljesítése esetén) az anyanyelvhasználat a közkórházakban. Ennek érdekében tulajdonképpen két törvényt kellett volna kiegészíteni, az egészségügyi reformra vonatkozó 2006/95-öst és a szociális gondozás törvényét, a 2011/292-est. Ma már felesleges feltételes módot használnunk, mert amint már arról időközben hírt adtunk, a törvényt április 11-én megszavazták a parlamentben, május 19-én pedig azt kihirdette az államelnök, május 24-én pedig megjelent a Hivatalos Közlönyben. A 2017/110-es törvényről van szó.
A törvény hatályba léptetésére még várni kell, ugyanis az 2018. január 1-jén válik érvényessé. Addig is érdemes lenne ismertetni annak előírásait, s felidézni elfogadásának időrendjét. A képviselőház állandó bürójában 2016. április 26-án terjesztették be, s ugyanaznap juttatták el a szenátushoz is. A felsőházban az elmúlt esztendő decemberében hallgatólagosan elfogadták, ugyanis túllépték az Alkotmány előírta határidőt. A képviselőházban az érdemi ténykedés 2017. február 1-jén kezdődött, és jobbára gördülékenyen zajlott. Igaz, hogy a kormány március 6-án keltezett átiratában kedvezőtlenül véleményezte a törvénytervezetet – többek között arra hivatkozva, hogy a javasolt előírások nincsenek összhangban a helyi közigazgatási, a 2001/215-ös törvény előírásaival. A szakbizottságok részéről kedvező fogadtatásra talált a törvénytervezet, s amint arra már utaltunk, a képviselőház április 11-i plénumán azt 260 szavazattal egyöntetűen elfogadták. (Ellenszavazat nem volt, sem tartózkodás, egy képviselő pedig távolmaradt a szavazástól.) Április 20-án viszont a liberális párt, a Népi Mozgalom Pártjának és a Románia Megmentése Szövetségének (USR) 124 képviselője az Alkotmánybírósághoz fordult, alkotmányossági aggályokat fogalmazva meg. A taláros testület május 10-én megállapította, hogy a törvény nem sérti Románia Alkotmányát. Ekképp elhárult az akadály az államelnök általi kihirdetés útjából, s május 19-én Klaus Johannis ellátta kézjegyével a vonatkozó 2017/492-es dekrétumot.
Amint azt már említettük, a mostani törvény révén kiegészül két eddig is hatályos jogszabály. Az egészségügyi reformra vonatkozó két bekezdéssel, a szociális gondozás törvénye pedig egy bekezdéssel. Az előbbi esetében az egyik szakasz, a 7-es, amelyhez hozzátoldottak egy újabb bekezdést (ez a szakasz taglalja azokat az elveket, amelyek a közegészségügyi ellátás alapján állnak). Az újonnan bevezetett bekezdés értelmében elvvé vált az is, hogy az egészségügyi egységekben olyan egészségügyi vagy szociális szakszemélyzetet is kell biztosítani, amely ismeri a nemzeti kisebbségek nyelvét, már amennyiben egy területi-közigazgatási egységben a nemzeti kisebbségekhez tartozó állampolgárok a lakosságszámnak több mint 20%-át teszi ki vagy azok száma legalább 5000 fő, betartva a többi munkaköri leírást. A 16-os szakaszhoz hozzátoldott újabb bekezdés értelmében az egészségügyi minisztériumra mint a közegészségügyi ellátás központi hatóságára hárul az a hatáskör, illetve feladatkör, miszerint ki kell dolgoznia azon egységek szervezési és működési normáit, amelyek biztosítják a közegészségügyi ellátást, figyelembe véve a kisebbségi nyelvhasználatra vonatkozó új előírást is, továbbá a minisztériumra hárul a közegészségügyi intézmények tevékenységének engedélyezése és ellenőrzése, valamint az alárendeltségébe tartozó egységek működésének biztosítása. Ebből a viszonylag tekervényes megfogalmazásból az is kikövetkeztethető, hogy eddig nem a minisztériumra hárult a közegészségügyi ellátást biztosító egységek szervezési és működési normáinak a kidolgozása. Tehát ezentúl a minisztérium által kidolgozott szervezési és működési normákba kell majd beépíteni a nyelvhasználat konkrét módozatait is. Amúgy a szóban forgó normák kidolgozására vonatkozóan a törvény nem szabott meg határidőt, de joggal feltételezhető, hogy azok meg kell szülessenek legkésőbb ez esztendő végéig. Sőt, meglátásunk szerint hamarabb, hisz a törvény előírásai 2018. január 1-jén hatályossá válnak.
Ami a szociális gondozás törvényét, a 2011/292-es törvényt illeti: annak a 41-es szakasza egészült ki egy új bekezdéssel, s amelynek értelmében azon területi-közigazgatási egységekben, amelyekben a nemzeti kisebbségekhez tartozó állampolgárok részaránya meghaladja a 20%-ot, mármint a lakosság összlétszámában, illetve azok száma 5000 állampolgárt tesz ki, a helyi közigazgatási hatóságok gondoskodása révén a szociális gondozási intézmények és egységek esetében biztosítani kell az adott nemzeti kisebbségek nyelvét is ismerő személyzetet, a többi munkaköri leírás tiszteletben tartásával.
A módszertani normák kapcsán újólag érdemes utalni arra, hogy tulajdonképpen nem azok meghozataláról rendelkezik a törvény, hanem úgy általában a közegészségügyi ellátást biztosító egységek „megszervezési és működési normáinak a kidolgozásáról”, s annak keretében adott területi-közigazgatási egységek esetében „figyelembe kell venni” a 7-es szakaszt kiegészítő m) bekezdés előírásait is.
Hecser Zoltán
