A Könyv Éve Székelyudvarhelyen – negyednapi kiteljesedés

A vasárnap úgy indult számunkra, hogy üdvösségszerző cselekedet – szentmise- vagy istentisztelet-hallgatás – helyett már 10 órakor beültünk a művelődési ház emeleti előterébe, és vártuk a kortárs szerzőket, akikkel irodalomról, kultúráról, könyvkiadásról, szerep- és kötelezettségvállalásról szerettünk volna beszélgetni. Ez nem okozott semmi gondot, nem olyan volt, mint az átkosban szervezett figyelemelterelő ateista szeánszok.

A földszinti termekben – két helyszínen is – elkezdődtek a meghirdetett programok, ahogy a kiadott műsorrend írta. Bár mindig voltak átrendezendő és újragondolandó részletek, a szervezőcsapat rugalmasan dolgozott.

Hogy mire képes a kezdő olvasó…!

Kicsi mise, nagy mise, esperesi igehirdetés meg más templomi alkalmak – mi a könyv általi „üdvözülés” útjait próbáltuk megtalálni. A kérdéseink a világhálón is terjedtek, úgyhogy nem is volt szükség a 8-10 meghívott fizikai jelenlétére, a válaszok is többnyire elektronikus csatornákon érkeztek, a tervezett beszélgetés később kezdődött, viszont a nap hosszán mindvégig folytatódott. Ötletek, meglátások, jövőre vonatkozó elképzelések modellezték forma a következő ilyen könyves eseményeket. Úgyhogy mégiscsak érdemes volt ezt az eszmefuttatást kezdeményezni. Megérte és hasznos volt. Az összegzés később következik. Ettől a tervezgetéstől függetlenül a meghirdetett programok elkezdődtek. Két helyszínen, a nagyterem előterében és a koncertteremben is. Jutott nép ide is, meg oda is, az érdeklődők közben vándoroltak.

Berekméri Árpád Róbert és Nagy József

Mi magunk úgy voltunk ezzel a túlkínálattal, hogy mind a földszinten zajló mindkét programba belehallgattunk. Nagy József hadtörténész a Békeévek Mars árnyékában címmel megjelent könyvét hozta el (Erdélyi Múzeum, Kolozsvár, 2020), amely a Székely Határvédelmi Erők 1940 és 1944 közötti történetét dolgozza fel. A szerzőt Berekméri Árpád Róbert történész faggatta. Ezt követően a Kriterion Könyvkiadóról és annak előtörténetéről esett szó. Tulajdonképpen a második világháború utáni hazai magyar nyelvű könyvkiadás újjászervezését és „szocialista átalakítását”, majd az ideológiai béklyó alóli felszabadulását és a rendszerváltás utáni évtizedek könyves történeteit vázolták fel.

Bálint Mózes és Dávid Gyula – az ismeretséget a régi Református Kollégiumban kezdték anno…

Erre a feladatra kiválóan alkalmasnak bizonyult Dávid Gyula (1928) irodalomtörténész, akivel H. Szabó Gyula, a Kriterion igazgatója beszélgetett. Dávid Gyula idestova hetven esztendeje van jelen a könyves szakmában. Pályafutását az Állami Irodalmi és Művészeti Kiadónál kezdte szerkesztőként Kolozsváron – ez a Kriterion elődje, és ugyancsak bukaresti igazgatás alá tartozott –, és tulajdonképpen a mai napig benne él, ott van az erdélyi könyvkiadás fősodrában. Gaal György szerkesztő, művelődés- és irodalomtörténész Gyallay Domokos (1880–1970) életútjáról, újságírói, szerkesztői és szépírói munkásságáról tartott előadást. Az első részt filmfelvételen követhettük, amely által egy népszerű és a maga korában igen nagy hatású alkotó portréja körvonalazódott előttünk, aki már a múlt század harmincas éveiben „konzervatívnak” számított. A Pásztortűz főszerkesztőjeként is tevékenykedett, amelyről közismert, hogy nem ápolt túl jó viszonyt az Erdélyi Helikon „modern” álláspontot képviselő szerzőivel és szerkesztőivel, majd az ideológiailag ellenőrzés alatt tartott irodalomtörténet is „polgári”, „úri” relikviaként kanonizálta.

Ily módon Gyallay, aki 1945-ben végleg Budapestre távozott, fokozatosan kiesett a köztudatból. „Nagy volt a népszerűsége – hangsúlyozta Gaal György –, az általa szerkesztett Magyar Nép annak idején több tízezres példányban fogyott, gyakorlatilag minden erdélyi népréteghez eljutott. Regényeit Erdélyben, Felvidéken és Magyarországon egyaránt kiadták. Színműveit játszották, mondhatni előkelő és parádés szereposztással, Kolozsváron és Budapesten is jelentős sikerrel. Stílusa megragadó, témavezetése gyors és feszes, regényeit, elbeszéléseit szívesen olvassa ma is az ember. Illetve olvasta volna. Olvashatná, ha hozzájutna a Gyallay-kötetekhez. Az életmű körül évtizedekig nagy volt a csend. A Kriterion 1996-ban már tett egy kísérletet Gyallay „újrahangolására”. Most két könyvvel is hozzájárultak az újbóli felfedezéshez.

Győrfi Kata

Győrfi Kata és a Jelenkor Kiadónál napvilágot látott Te alszol mélyebben című kötete is üde színfoltot jelentett a programok sorában. De a szerző is! Tulajdonképpen a koronavírus-járvány megakadályozta a bemutatkozást, akár egy évvel korábban is sor kerülhetett volna erre a találkozásra. Vitathatatlan, hogy markáns szerzővel van dolgunk. A költőnőt – aki egy ideje a Tomcsa Sándor Színház munkatársa – Katona Zoltán újságíró, szerkesztő, A Könyv Éve fáradhatatlan házigazdája faggatta.

Néhány programról – egyéb kötelezettségek teljesítése végett – kénytelenek voltunk hiányozni. Amikor visszatértünk, az egyik utolsó pódiumbeszélgetést követhettük. A koncertteremben a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont kiadója mutatkozott be. Bartalis Izabella, a Forrásközpont menedzsere úgy általában beszélt a kiadói tevékenységről, P. Buzogány Árpád pedig a maga szerkesztői munkásságáról és az újdonságokról.

P. Buzogány Árpád, Bartalis Izabella és Sándor-Zsigmond Ibolya

Hamar kiderült, hogy A székelység története korábbi (2012) és újabb (2015) kiadása, illetve annak román fordítása (2020) számít a legsikeresebb munkájuknak. Ez a kiadvány tízezernél is nagyobb példányszámban fogyott el – talán a Pro-Print Kiadó által több ízben is újranyomtatott Erdélyi ízek című szakácskönyv és Tánczos Vilmos Elejtett szavak (Bookart) című kötete előzi meg népszerűségben –, de mindkét változat most is jelen van a piacon, és hamarosan elkészül az angol nyelvű változat is. „A járványhelyzet ellenére is szépen teljesített Barabás László Szikonyország című, a Sóvidék népi kultúrájával foglalkozó könyve – jegyezte meg P. Buzogány –, de ebben a kiadványban is van még erő, vannak új lehetőségek, hiszen még nem jutottak el vele sem az érintett vidék minden településére, de a Kárpát-medence több fontos és megismétlődő könyves rendezvényeit szervező városaiba sem, így Budapestet sem járta még meg Barabás László kötete.” Ezt követően Sándor-Zsigmond Ibolya, a székelykeresztúri Molnár István Múzeum vezetője helyi kutatásairól, azokról a szép feladatokról beszélt új könyve kapcsán, amelyek rá várnak, s amelyeket be sem tud fejezni, hiszen évtizedekig tartó, több embert igénylő feladatot jelent az intézmény százezer fotógráfiát meghaladó fényképtárának a feldolgozása. És ez csak egy szegmens.

Végezetül – ez volt az utolsó szerzőt faggató beszélgetés – Murányi Sándor Olivér Jász Attila költő, esszéíróval beszélgetett. A négynapos programsorozatot a Dresch Mihály Ballance Trio koncertje zárta a nagyteremben.

Amit a beszámolókban említettünk, fotóztunk és leírtunk – úgy-ahogy –, az csak a jéghegy csúcsa volt. A kép nem teljes. Viszont az összegzést, a konklúziók levonását és a továbblépés alternatíváit, a két „üdvösségszerző” beszélgetés „lenyomatát”, valamint a székelyudvarhelyi, illetve udvarhelyszéki irodalom és a kapcsolódó tudományos műhelyek jövőbeni megjelenítési lehetőségeit, „ábrázolását” – több szem többet lát alapon – hamarosan megírjuk és közzétesszük. Javasolunk. Ötletelünk. Hogy a holnapnak építsünk. Közösen.

A szerző fevételei

Simó Márton