szórványos felhőzet
enyhe eső
erős felhőzet
A kolozsvári bevándorló története
Ha más városba költözik az ember, akaratlanul is azon kapja magát, hogy összehasonlítja korábbi lakhelyét az újjal. Esetünkben Kolozsvárt Csíkszeredával. Ezt sajnos nem lehet megúszni. Amikor kiderült, hogy csatlakozni fogok a Hargita Népe csapatához, a legégetőbb gondjaim egyike volt, hogy szállást kellett találnom. Kolozsvári tapasztalataimból kiindulva, hosszú és idegtépő kéglikeresésre készültem, pedig mindössze két hét és a világháló állt a rendelkezésemre. Ki is szúrtam rögtön egy szimpatikusnak tűnő hirdetést, és még a vonaton ülve felhívtam a feladót. Nem fűztem hozzá nagy reményeket, mert az illető azzal fogadott, hogy bizony már más is érdeklődött. Emberemmel végül abban állapodtunk meg, hogy előbb megvárja, amíg én is megnézem magamnak a lakást, mielőtt eldönti, kinek adja ki. Szerencsém volt. Két napra rá érkeztem meg, alig töltöttem hat órát Csíkszeredában, és máris a zsebemben volt egy garzonlakás kulcsa. Pedig a tulajdonosom leszögezte: megválogatja, hogy kinek adja ki. Elmondása szerint az döntött az én javamra, hogy „művelt az akcentusom”. Természetesen megálltam nevetés nélkül, mert azt hiszem, ekkora bókot még soha senkitől nem kaptam. Nem akartam elhinni, hogy ez ennyire egyszerűen megy. Aztán betértem az egyik vendéglátóipari egységbe, ahol legnagyobb csodálkozásomra a kávé ára mindössze három lej volt. Kolozsváron a legolcsóbb belvárosi kocsmában is legalább öt lejt kell érte fizetni. Annyira elképedtem a dolgon, hogy rögtön kiegyeztem a pultos lánnyal négy lejben, hadd legyen már egy kis otthonosság-érzetem. Aztán meg azon ámultam el – nem kicsit, nagyon –, hogy Csíkszeredában minden közel van. Hitetlenkedve vettem tudomásul azt is, hogy sötétedés után a belvárosban nem kell taxiba szállnom, mert gyalog is tíz perc alatt hazaérek. Arról nem is beszélve, hogy a végleg elszállt kolozsvári albérletárakhoz képest itt feleannyi pénzért is otthonra lel az ember. Önkéntelenül is Sting, az angol popikon egyik dala jutott eszembe: az Englishman in New York. Gyanítom, neki is hasonló élményben lehetett része angolként New Yorkban.
Kiss Előd-Gergely
.JPG)
.jpg)