erős felhőzet
A kocsmai meccsnézés világa
Javában zajlik Franciaországban a labdarúgó Európa-bajnokság, egy teljes hónapig focilázban ég az Öreg Kontinens, sőt az egész világ. A királysport kedvelőinek ilyenkor nem igazán érdemes más elfoglaltságot találni, mert úgyis meccsnézés lesz a vége. Folyamatosan megy az esélylatolgatás, zsúfolásig telnek a kocsmák, itt pedig álljunk meg egy pillanatra.
Különleges hangulata van a kocsmai meccsnézésnek, össze sem hasonlítható azzal, amikor az ember otthon, a fotelből követi az eseményeket. Külön kis világ ez, ahol többféle személyiségtípussal találkozhatunk, sőt ha egy kicsit nyersek akarunk lenni, akkor kategorizálhatjuk is a tévé előtt ülőket. Először is ott vannak a megszállott szurkolók, akik mezben, sálakkal vagy esetleg zászlóval érkeznek az eseményre, szenvedélyesen végigordibálják a meccset, és bármi is történjék, mindig a bíró a hibás. Nem igazán ajánlatos bármi rosszat is mondani az általa kedvelt tizenegyről, mert annak – néhány sör után – jó esetben egy csendes kocsmai verekedés lehet a vége. Aztán ott vannak a csendben zsörtölődő szurkolók, akik nem kiabálnak, nem mondanak semmit, de egy-egy pillanatban látszik, hogy legszívesebben a falhoz vágnák a korsót. Jönnek még az egyszerű sportkedvelők, akik egyáltalán nem húzzák fel magukat a történteken, van, aki a sörért jön, az eredményt pedig másnap tudja meg, emellett pedig ott vannak – elsősorban feleségek és barátnők –, akiket teljesen hidegen hagy az egész. Ők legfőképpen a társaság kedvéért vagy Cristiano Ronaldóért érkeznek.
Bizony különleges kis világ ez, és mi focirajongók egy hónapig élvezhetjük az örömeit. A ma esti osztrák–magyar mérkőzésen többszörösen is hatványozódnak a fent összefoglaltak, némi elégedetlenség majd esetleg akkor lehet, amikor a sokadik kör igénylésénél azt mondja a pultos, hogy viszlát, avagy az Eb nyelvén „au revoir”.
Kertész László
