Csíkszék legnagyobb falujában is új személy tölti be a polgármesteri tisztséget, a nagyközséget 1990 óta szinte folyamatosan vezető Ferencz Alajos ugyanis nyugdíjba vonult és nem vállalt újabb négy évet. Legutóbbi alpolgármesterét, Karda Róbertet ő maga is támogatta a vezetői tisztségért folytatott kampány során, de az új polgármesterbe vetett bizalmat már 2012-ben is láthattuk, amikor tízéves távollét után őt választották a falu második emberének. Ígérgetések nélkül, szerényen, őszintén válaszolt az újonnan megválasztott polgármesterekkel készülő interjúsorozatunk jegyében feltett kérdésekre. [caption id="attachment_34469" align="aligncenter" width="932"] Karda Róbert 1975-ben született Csíkszeredában. Csíkszent­do­mokoson végezte általános iskolai tanulmányait, majd a Márton Áron Gimnáziumban érettségizett és a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem teológiai fakultásán teológia és történelem szakon diplomázott 2000-ben. 12 éven át a Dévai Szent Ferenc Alapítványnál dolgozott, majd 2012-től alpolgármesterként, idéntől polgármesterként tesz szülőfalujáért. Nős, két lány édesapja. Fotó: László Róbert[/caption] – Csíkszentdomokos nem állt „hangos” falu hírében az idei önkormányzati választások idején. Hogyan emlékszik vissza a kampányra? – Valóban nem volt különösebben feszült a helyzet. A polgármesteri tisztségért hárman szálltunk versenybe egy független hölggyel és az MPP jelöltjével. Úgy gondolom, korrekt volt mindenki. Bebizonyosodott, hogy tudunk kampányolni a másik jelölt támadása nélkül. Utólag sem tudok rossz szájízzel beszélni a kampányról. Az pedig megtisztelő, hogy a szavazatok döntő többségét én kaptam. – Elődje, a nyugdíjba vonult Ferencz Alajos is önt támogatta. Milyen kapcsolatot ápol vele? – Az előző négy esztendőben alpolgármesterként tevékenykedtem. Úgy hiszem, jól tudtunk együtt dolgozni, és remélem, ő is így gondolja. Az ő visszavonulása a feltétele volt annak, hogy induljak a választásokon, egyébként nem jelöltettem volna magam. Számítok a segítségére, a tapasztalataira, és meg is kapom tőle a támogatást. Ő helyi tanácsosként folytatja a munkáját. – Az ő visszavonulása előtt nem foglalkoztatta a községvezetés gondolata? – Nem gondoltam erre, egyáltalán nem volt ez előre eltervezve. A választás közeledtével határoztam el magam. – Szerzett-e tapasztalatokat a civil szférából? – Az alpolgármesteri tisztség betöltése előtt 12 éven át civilszervezetben tevékenykedtem. A Dévai Szent Ferenc Alapítványnál dolgoztam, először Déván, majd Erdély-szerte. Az utolsó hat évben Böjte Csaba atyának voltam egyfajta helyettese. Főként pályázatírással, pályázatszervezéssel foglalkoztam. Majd a helyi önkormányzatnál elsajátíthattam a közigazgatási ismereteket, ezek a tapasztalatok pedig biztonságot nyújtanak a községvezetői tisztség betöltésében. – Mikor költözött végleg haza, Csíkszentdomokosra? – 2010-ben költöztünk haza, 2012 januárjáig még az alapítványnál dolgoztam, majd következett az alpolgármesteri mandátum. – Tehát tíz év távollét után máris ekkora bizalmat kapott a szülőfalujától. Nem akadályozta mindebben bárki részéről szakmai féltékenység? – Nem tudom, nehéz megválaszolnom, minek köszönhetem, hogy alpolgármester lehettem. Szakmai féltékenység sem alakult ki. Akinek a részéről lehetett volna, onnan nem éreztem. És részben bizonyítja mindezt az is, hogy 2016-ra több RMDSZ-es tanácsos jelölt jutott be a helyi tanácsba, mint amennyi az előző ciklusban volt. A 15 tanácsosból 12 RMDSZ-es, korábban 10-en voltunk. – Milyen az együttműködése a helyi tanácsi testülettel? – Alig-alig alakultunk meg, még törékenynek tűnik mindenféle együttműködés, de szerintem nem lesz gond, mert mindenki nyitott, mindenki tenni akar. – Milyen projekteket örökölt meg elődjétől? – Beruházások terén az orvosi rendelő felújítása maradt, ez nemsokára bejeződik. Már megvalósításként könyvelhetjük el a rendelő előtti tér parkosítását és egy községi út aszfaltozását, illetve a szennyvízhálózat működéséhez szükséges átemelő pumpák beszerelését. Volt már egy régi rendszerünk, annak a bővítését szolgálta a HARVÍZ projektje. Az átemelő pumpákkal működőképessé vált a hálózat, bár még mindig van egy ága, ahová szükséges beüzemelnünk egyet. A rácsatlakozások már elkezdődtek. Ezeket a projekteket a helyi költségvetésből finanszírozzuk. A másik folyamatban levő beruházás a Felcsíki Önkormányzati Fejlesztési Társulás régi pályázata, egy főként aszfaltozást célzó integrált pályázat, amelynek a szomszédos települések is részesei. Már szinte elfelejtettük ezt az egészet, aztán egyszer csak szóltak, hogy mégis van pénz. Nálunk ezek az utak már le vannak aszfaltozva, de a bekötőutak, terek burkolásának, sáncok erősítésének megvalósítása így is elég nagy összegre rúgna. Reméljük, idén ennek a kivitelezésére is sor kerül. Ugyancsak az integrált pályázatból gazdagodik a községünk egy tűzoltóautóval, továbbá a felújított kultúrotthonban végzünk néhány kiegészítő munkát, például a nyílászárók és a fűtés terén. – Milyen konkrét tervekkel vágott neki a következő négy évnek? – Terveink vannak, csak mindig óvatosan beszélünk róla, kicsit talán nagyképűen is hangozhatna, ha máris általam elindítandó programokról beszélnék. A kampány alatt is elmondtam, hogy nem az az idő jön, amikor ígérgetni lehet. De a felismert problémákról mindenképpen beszélnünk kell. Ilyen a le nem aszfaltozott községi utak kérdése, és ezt konkrét célkitűzésként kezeljük. Ugyancsak egyre sürgetőbb a járdaépítés, hiszen nincsenek járdáink sem a megyei út, sem pedig az országút mentén. Meg kell vizsgálnunk, hogy milyen forrásokkal rendelkezhetünk, ha pályázati úton nehéz segítséget találnunk, akkor nekifogunk önerőből, szakaszonként. Vannak továbbá olyan utcák, útszakaszok, amelyek kimaradtak az eddigi víz- és szennyvízhálózati projektekből, ezeket a hiányosságokat is pótolnunk kell. – Hozzávetőleg hány ilyen háztartás van? – Nem mernék számot mondani, mert most mérjük fel. Vannak olyan háztartások, amelyeknél van víz, de nincs szennyvíz, olyan is van, hogy szennyvízre rácsatlakozhatnak, de ivóvízre nem, és van, ahol mindkét szolgáltatás elérhető, sőt olyan is, ahol egyik sem. Nincs konkrét falurész, csupán utcarészek, amelyekben néhány háztartás számára nem elérhető a szolgáltatás. – Az őszi pályázati kiírásokra mivel készülnek? – Folyik a munka ezen a téren is. Már előkészítettünk egy mezei utas pályázatot, megvannak a tervei egy napközinek is, illetve a Regionális Operatív Programra is készülünk két pályázattal. Egyik a középületek energiahatékonyságát célozza, a másikból pedig a közvilágítási rendszerünket szeretnénk teljesen felújítani, energiahatékony világítótestekkel akarjuk kicserélni a jelenlegieket. – Csíkszentdomokos a legnagyobb csíki falu, ez a nagyközségi jelleg előny vagy hátrány közigazgatási szempontból? – Leginkább előnynek érzem, és egyébként is jobb, ha a dolgok pozitív oldaláról beszélünk többet. Attól, hogy ilyen nagyszámú a lakossága, él a közösség. Azt gondolom, hogy minden település életében ez a legfontosabb. Minden beruházás, minden fejlesztés akkor teljesedik ki, ha a lakosság örülni tud neki, ha a közösség használja. – Önöknél is gondot jelent a fiatalok külföldi munkavállalása… – Ebben is van pozitívum: legtöbben hazahozzák a pénzüket, nálunk legalábbis ez a tapasztalat. Első körben otthont próbálnak teremteni maguknak, ugyanakkor azt látom, hogy a fiatalok körében jelentős a mezőgazdaság felé való elmozdulás. Hogy ez megélhetést jelent vagy sem, az sok tényezőn múlik. Többek között azon, hogy sikerül-e megtalálni azokat a piacokat, ahol értékesíteni lehet a megtermelt javakat. Sikerül-e bátorítani a fiatalokat, hogy lépéseket tegyenek a feldolgozók irányába? Sikerül-e kistérségi szinten létrehozni olyan lehetőségeket, amelyek által érvényesülni tudnak a fiatal gazdák? Meg vagyok győződve afelől, ha mindezeken nem sikerül javítani, akkor a Székelyföld belátható időn belül kiürül. – Milyen kistérségi együttműködések javíthatnak a jelenlegi feltételeken? – Úgy gondolom, hogy nem bírnak meg a településeink egy-egy feldolgozót. Egyik faluban lehetne húsfeldolgozó, a másikban működhetne tejfeldolgozó, a harmadikban erdeigyümölcs-feldolgozó és így tovább. Érdemes lenne megvizsgálni, hogy ilyen formában tudna-e működni a feldolgozás. Úgy látom, hogy a szomszéd települések vezetőivel ilyen tekintetben egyetértés van és jó az együttműködés. Dolgoznunk kell azon, hogy a kistérségi gondolkodást még inkább megerősítsük. – Csíkszentdomokos esetében különös fontosságú a Balánbányával való kapcsolat is. Milyen a viszony az új városvezetéssel? – Balánbánya is része a kistérségi fejlesztési társulásnak, és az ottani polgármester részéről is nyitottságot érzek. Bizonyos ügyekben már ki is alakult a párbeszéd, most is itt van az asztalomon a meghívójuk a városnapokra. A Balánbányával való kapcsolat a bányabezárás miatt érzékeny pont számunkra. A bezárási folyamat most is zajlik. A mi költségvetésünket nem befolyásolja, mert minisztériumi szinten irányítják, de ránk nézve óriási jelentőségű beruházás. Nemrég egészítették ki egyébként az erre szánt összegeket. Egyrészt zajlik a zagytározók biztonságossá tétele sáncok, árkok betonozásával, és a felületek lefedésével, a növényzet ültetésével. Másrészt újabb csatorna épül a zagytározó által elzárt pataknak, hogy annak a vize az Oltba jusson. Ezt a munkálatot korábban leállították, nyár elejétől azonban folytatják. Ugyanitt megemlíthető, hogy nagyon fontos számunkra az Olt medrének a szabályozása is. A vízügy a korábbi években partnerünk volt ebben, bízom benne, hogy ezután is így lesz és előre tudunk lépni. Kovács Hont Imre