erős felhőzet
kevés felhő
tiszta égbolt
A királysport aranykora Gyergyóban
Gyergyószéken jelenleg majdnem mindenki a közelgő jégkorongszezonról beszél, ha sportról van szó. Ezzel jómagam sem vagyok másképp, de a gyergyói fociünnep után úgy érzem, hogy ez a kezdeményezés is nagyobb figyelmet érdemel.
A helyi Jövő FC vezetősége minden év augusztusában megszervezi a rendezvényt, amelynek az a célja, hogy családostul összegyűljenek az egykori és a jelenlegi labdarúgók, az utánpótláscsapatokkal karöltve pedig egyetlen nap erejéig felejtsék el a problémáikat, és egyszerűen csak focizzanak, nosztalgiázzanak és érezzék jól magukat.
Édesapám mesélt a királysport gyergyói aranykoráról, amikor a Jövő nem a túlélésért küzdött, hanem a harmad-, majd a másodosztályban is érdekelt volt a csapat. Nagy lelkesedéssel mesélt azokról az időkről, amikor a kezdő sípszó előtt legalább egy órával vagy másféllel a helyszínen kellett lenni, hogy helyet kapj a lelátón, a szurkolást pedig a város felszegi részén is hallani lehetett, az pedig fel sem merült, hogy a Jövő esélytelenként lép pályára. Élt a foci a városban, és szinte nem is számított gyergyóinak, aki vasárnap nem ment meccsre. Nyilván túlzok, de csak azt próbálom érzékeltetni, hogy mekkora jelentőséggel bírt egy-egy hazai mérkőzés.
Élmény volt hallgatni az öregek visszaemlékezéseit, akik úgy beszéltek az utolsó percekben szerzett győztes gólokról és a drámai pillanatokról, hogy még most is borsódzik tőle a hallgatóság háta.
Egyre jobban érdekelt, így utánaolvastam, hogy miként is alakult a focitörténet Gyergyóban, amely 97. évét érte meg idén. Az első írásos nyom 1912-ből származik, mert ekkor hoztak először focilabdát a szülővárosomba, hivatalosan azonban 1921-et tartják a kezdetnek, ugyanis az akkori Gyergyószentmiklósi Atlétikai Klub ekkor nevezett be a Marosvásárhely területi bajnokságba.
A negyvenes években a harmadosztályban szerepelt a csapat, 1968/69-ben megyei bajnok volt, tíz évvel később pedig Fazakas József edző irányításával elérte legnagyobb sikerét, és feljutott a másodosztályba. Csodaévek voltak azok, nagyszerű edzőkkel és kiváló játékosokkal, utóbbiak közül pedig külön kiemelnék egy személyt, pusztán csak azért, mert személyesen ismerhettem. Balázs-Kercsó Béla, Balázska, vagy Best kétségkívül a gyergyói foci koronázatlan királyának számít, aki ha nem ide születik, most biztosan szobra lenne valamelyik nagy klub stadionja előtt. Az egyik legjobb gyermekkori barátom édesapja sajnos már nincs közöttünk, emlékét azonban örökre magába szívta a gyep, és csak reménykedhetünk, hogy a következő évszázadban ismét születik mifelénk hasonló kvalitású labdarúgó.
Utánpótlás szerencsére van, hisz a napjaink Jövő FC-je mindent erre tett fel – fiatal edzők foglalkoznak mindennap a kisfocisokkal, a klubvezetés pedig minden követ igyekszik megmozgatni azért, hogy megfelelő körülményeket teremtsenek a gyermekeknek. Lehet, hogy a kis totyogó – akinél ma még a labda is nagyobb – olyan játékos lesz, akiről valaki úgy ír hosszú évek múlva, mint én most Balázskáról. Emelt fővel, tisztelettel.
Kertész László
.jpg)
 cm.jpg)