szórványos felhőzet
tiszta égbolt
erős felhőzet
A királyok udvariassága
Lestük az órát, számoltunk valamennyi másodpercet, hogy mikor jár le az akadémiai tizenöt perc, hogy aztán néhány másodperccel a szabadságot jelentő idő lejárta előtt a tanár betoppanjon az órára. Az a tizenöt perc azóta is kísér, és szinte már intézményesítettük a késést, hiszen alig akad olyan rendezvény – legyen szó sajtótájékoztatóról, koncertről, könyvbemutatóról vagy színházi előadásról –, amely pontosan kezdődik. És ha egy nap két rendezvényen kell részt vennem, máris „fél óra az életemből”. A késés gyakran nem is a szervezőkön múlik, hanem a közönségen, amely elfogadhatónak és megengedhetőnek tartja a néhány perces késést mindenki részéről.
Valamikor a királynak egyetlen lehetősége volt arra, hogy alattvalóival szemben udvarias legyen, mégpedig a pontosság, hiszen minden más protokoll felett állt. Márai szerint a pontosság nemcsak a királyok udvariassága, hanem minden felelős, rangját ismerő ember kötelessége. A pszichológusok szerint a késés üzenetértékű viselkedés vagy játszma, a protokollszakértők szerint sértő udvariatlanság. A pontosságban kifejeződik a partner tisztelete és a saját magunk megbízhatósága: az, hogy mennyire pontosan érkezem egy rendezvényre vagy találkozóra, azt tükrözi, mennyire fontos számomra az az ügy vagy az a személy, akivel találkozom.
Elfogadható kifogás alig akad a késésre. A leggyakrabban az elfoglaltságot, a rengeteg teendőt, a folyamatos futást szoktuk említeni okként, viszont megfigyelhető, hogy épp a nagyon elfoglalt emberek tudják az idejüket leginkább beosztani, hiszen megtanulták azt a fontos szabályt, hogy nemcsak a saját idejük drága, hanem a másoké is.
Természetesen mindig közbe jöhet valami a forgalmi dugótól a régi ismerőssel való találkozásig, azonban van egy biztos recept a késés kiküszöbölésére: időben kell elindulni.
Háromszéki Eszter
_cm.jpg)