Templomaink felbecsülhetetlen kincsei közé tartoznak az orgonák. A hangszerek királynőjének tartott bonyolult szerkezetek a barokk korban terjedtek el vidékünkön is. A keresztúri egyházkör unitárius templomai orgonáinak bemutatására vállalkozott sorozatában Márk Attila. [caption id="attachment_46227" align="aligncenter" width="1000"] Enyedi Pál, a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémia tanára orgonafelmérés közben Fotó: Márk Attila[/caption] Orbán Balázs szerint [… ] két egymás melleti völgyfőben fekszik a két Kede, Kis és Nagy Kede, bár ketten se igen nagyok [… ]. A középkorban katolikus Nagykede a reformáció korában vált unitáriussá, és Kiskedével együtt, a két falu közötti Templom-dombra építettek templomot. A magányosan fekvő templomról példabeszéd is született: „csak olyan menedék mint a kedei templom”. A magyarázat szerint egy kifáradt, vadászoktól szorongatott nyúl, istentisztelet alatt bemenekült a templomba, de nem talált ott menedéket, mert „a hívek ajtót zártak s az áhítatosságukat zavarót elcsípték”. Az 1791 előtti idők történetéről szinte semmit nem tudunk, mert egy szerencsétlen tűzvész alkalmával az irattár és jegyzőkönyvek megsemmisültek. Az 1789-es jegyzőkönyv szerint, 1723-ban a templom már rendelkezett haranggal. Az eklézsia Székelyszentmiklóshoz tartozott, 1801. március 17-én, Lázár István püspök vizitációja alkalmával, kérik önállósulásukat. Válaszként a püspök megjegyzi: „ha a szentmiklósi anyaegyházközséggel a közös birtokok osztása történik és romladozó temploma helyett újat épít, a nagykorusítás iránti kérést a főtanács elrendeli.” 1804-ben már állt az új templom. Az egyházközséget a szentmiklósi lelkész vezetése alatt tevékenykedő leviták vezették. Tevékenységükről Bartók Endre egykori kedei lelkész vall monográfiájában: „[…]a szentmiklósi rendes lelkész vezetése és felügyelete alatt állottak s habár tiszteletes címet viseltek is a gyermekek iskolázására és a templomi énekvezérség mellett lelkészi szolgálataik csak a hétköznapi és a vasárnap délutáni istentiszteletek végzésére terjedtek ki. Ezen leviták sorát Simó Dániel zárta be.” 1816. április 24-től válik külön az eklézsia. 1828-ban vásárolták meg az adakozásból begyűlt pénzből a firtosmartonosi egyházközség cserefából készült, régi fatornyát, amely vasszeg vagy kapocs nélkül készült, egyik gerenda vésete szerint 1779-ben. Az 1839-es püspöki vizitáció részletes leírását hozza a templomnak: „[…] ezen a telken jo deszka kerítéssel körül véve vagyon egy régi fa templom zsendely fedél alatt , belülről külömbféle színű festékkel ékesített Mennyezettel hasonlo karzattal s’ ülő székekkel s fa foglalásu üveg ablakokkal ellátva.” Az 1900-as templomjavítás alkalmával a festett mennyezetkazettákat Bartók Endre lelkész az Erdélyi Múzeum Egyletnek ajándékozta, ma is Kolozsváron, az Erdélyi Néprajzi Múzeum raktárában találhatók. Az 1853-as számadási jegyzőkönyv egy új orgona készítéséről számol be: „Iratik noha fentebb, hogy átvitetik készpénz jövő számadásra 150 mfrt. 81 pénz, de az ekkla jelen évben egy egésszen uj orgonát csinálttatván, midőn az orgona művészt végkép ki kellett fizetni a gondnoknak pénzhiánya miatt az írt készpénzből kölcsön cím alatt át kellett vennie 130 mfrt.ot és 78 pénzt…” Ugyanezen jegyzőkönyv szerint az orgona 4 változatú volt. A gondnok számadásából megtudjuk, hogy az orgona vásárlásához nemcsak a helybeliek adakoztak, hanem Árkosi Mihály környéki esperes ajánlatára a környék eklézsiáinál is gyűjtöttek e célra, összesen 158 forint 96 pénz gyűlt. A pénzkiadás rovatból megtudjuk, hogy a szerződés szerint az orgona 411 magyar forintba került, az orgona elszállítása, beállítása és a többi mellékes költségek 13 magyar forint 62 pénzbe kerültek. Az orgonakészítés dátuma a hangszer homlokzatára volt festve, az új fehér festék alatt nehezen olvasható ki. Az orgonán, istentiszteletek alkalmával a lelkész játszott. Az orgonán játszás fejében az egyházközség megígérte, hogy az egyes kepefizető hívek „a papi udvaron gyűlt trágyát a pap által megjelölt helyre” kihordják. Ez még 1896-ban is vita tárgyát képezte! A jegyzőkönyvek lapjain követhetjük az orgonán tett javítások sorát: 1863-ban az orgona fúvóját igazították meg, ezért 37 dénárt fizettek. 10 évre rá egy nagyobb méretű javítást végeznek, mely 20 napig tartott. A javítómester 30 forintot kapott, szerződés szerint, ellátására 4 forint 14 krajcárt költöttek. Úgy tűnik, az orgona gyenge pontja a fúvó volt, többször kellett megjavítani. 1878-ban volt először: „7. Az orgona fuvóját megjavitattván – anyagokaért kiadott 2 fr. 81 kr.” Újabb fúvójavítást (ragasztást) jegyeztek 1885-ben.1887-ben a jegyzőkönyv szerint „a templom annyira romladozott, hogy újra építése elodázhatattlan”. Ekkor vetődött fel, hogy a templomból az asztalt, orgonát és székeket költöztessék ki. „A gyűlésnek az a véleménye, hogy a kérdéses tárgyak tovább is a templomban maradhatnak.” 1897-ből fennmaradt egy, az egyházközség „klénodiumairól és hasonló tulajdonairól” való kimutatás, amelyben a templomi orgona 50 forintra volt értékelve, ugyanez a kimutatás szerint az orgona állapota gyenge. A templomépítés 1900 tavaszán kezdődött és az év végi közgyűlést az új templom fehér falai között tartották. 1908-ban orgonaalapot hoztak létre a gyenge orgona javítása érdekében: „1908 évben kedei nyugalmazott községi tanító Tarcsafalvi Izsák és neje Lőrinczi Erzsi a saját nevük emlékére az egyházközség javára – orgona alap czímen – 100 egyszáz korona alapítványt tettek és készpénzben beis fizettek”. A következő évben a kiskedei ifjak egy táncmulatság jövedelmét, 71 koronát, az orgonaalap javára ajándékozták. Ugyanezt megismételték 1911-ben is. Ugyanebben az évben állandó kántori állás létrehozását is elhatározták. 1913-ra az orgona nagyon megromlik: „… a jelen orgona nagyon régi. Minden része gyenge s már többször is volt sikertelenül kijavítva az egyházközségnek nagyon jó lenne a kijavítástól egészen eltekinteni és a székelykeresztúri áll. Tanítóképző intézet volt 4 változatú orgonáját, – amely jelenleg Székelykereszturon a Csioflek testvérek brassoi orgonagyárosok tulajdonában van – s melyet nem a használhatattlansága hanem egy komplikáltabb és nagyobb orgonával való fölcserélése miatt adott el a képző intézet. Megvenni a nevezett cégtől ha az egy ahhoz értő által is jónak, használhatónak találtatik.” Elhatározták az orgona megvizsgálását. A bizottság Baczó Lajos betfalvi református lelkésszel vizsgáltatta meg. Miután a lelkész véleménye szerint kisebb változtatásokkal, az orgona alkalmas volt a templomi használatra, 1913. március 25-én közgyűlést hívtak össze, melyre meghívták Csioflek Miklóst is a szerződés megkötése végett. A szerződés főbb pontjai a következők: „1. Vételár 700 Korona, mely a felállítás és átvétel után fizetendő azonnal / 2. Egyházközség köteles Sz. Kereszturrol az orgonát kiszállítani valamint a cég kiküldötteinek a felállításkor Székelykeresztúrról ki és vissza fuvarozni- ugyszintén itt létükkor szállásról s étkezésről gondoskodni. / 3. A cég köteles lehetőleg következő pünköstre az orgonát előljátszóssá átalakítva, játékasztallal együtt és a minden ezzel járó munkálatokkal teljesen kijavítva- gyöngyszínre kifestve kiaranyozva dísszel ellátva felállítani és átadni. / 4. Cég 3 év felelősséget vállal.” Major Sándor lelkész 1970-ben írt egyházközség monográfiájában, helytelenül az előző orgona kapcsán, tulajdonképpen ezen orgona leírását adja: „A hangja és szerkezete alapján ítélve a XVIII. sz. végén építhették és mint kész orgonát vásárolta meg a kedei egyházközség… Az orgona 280 sípos. Ezek közül 100 ólomsíp, a többi fa.” Az orgonaszekrényen számos volt képzős diák hagyta kézírását: pl. Eichner Ervin, III. éves hallgató, 1898. május 27-én írta fel a nevét Kovács Sándor. Az orgonakészítőket Fazekas Péter kántortanító látta el szállással, az orgonát vizsgáló Baczó Lajos betfalvi református lelkész és Darkó Lajos unitárius kántor a munkájukért felajánlott 20-20 koronát visszaajándékozták az egyházközségnek. A keblitanács úgy határozott, hogy a hívek kímélése érdekében, bár pénz volna, mégis az önkéntes adakozás mellett kölcsönfelvétel segítségével fizeti ki az orgonát. A jegyzőkönyvekből azt is megtudjuk, hogy a Csioflek cég részéről 2 ember dolgozott Kedén. Az 1916-os román betöréskor az orgona megsérült: „az oláhok az egyházközséget sem kerülték el, egy napi ottlé- tük alatt a templom ajtóját betörvén az orgonát szétszedték, megrongálták, azonban súlyosabb kárt nem okoztak, sem középületekben, sem az egyházközség ingó javaiban. Az orgona ismét használhatóvá tétetett.” Az 1918-as orgonasíp-rekvirálást, minden jel szerint, megúszta a kedei orgona. Talán ezzel magyarázható, hogy komolyabb javítást rajta csak 1949-ben akartak végezni, amikor a szomszédban tevékenykedő lelkészt, Lukácsi Mózest kérték fel a rossz állapotban levő orgona javítására: „Lelkész jelenti, hogy Lukácsi Mózes megvizsgálta az orgonát és annak rendbe hozataláért 3000 Leut és a munka időtartama alatt 2 személynek az ellátását kéri (3–5 nap). Keblitanács eléggé szükségesnek látja az orgona kijavítását, de a jelenlegi helyzetben nincs rá módjába azt megcsináltattni.” A javítás elmaradt. 1956-ban már jelzik a jegyzőkönyvek a karzat süllyedését. 1958-ban vevő jelentkezett a régi orgona megvásárlására: „előterjeszti lelkész, hogy ezelőtt 3 nappal egy vevő jelentkezett a templomban levő régi orgonára, azzal a feltétellel, ha a vételár egy részéért – természetesen megalkuvás alapján – egyházközség kijavíttatná a másik orgonát, melyről már többször volt szó.” Decemberre azonban „az orgona megvizsgálására és értékelésére felkértek nem jöttek el s úgy látszik a vevő is elmaradt”. 1961-ben a templom épülete javításra szorul: „… állandó süllyedése veszélyezteti az orgonát. Keblitanács úgy határoz, hogy vasárnap (nov. 29-én) egy pár hozzáértő emberrel a két gondnok az orgonát a karzattal együtt lennebb engedik, hogy a felső nyomástól azt megvédjék.” 1962. febr. 18-án „kéri lelkész Ajtai János ellenőr felhívása alapján, hogy a régi orgonát, amint az idő engedi, szállítsák le az Imaházba (Kiskedére – szerk. megj.), mert az nagyon befolyásolja a templom karzatjának süllyedését. Keblitanács ígéri, hogy ha az ut javulni fog, egy alkalom adtán lehozzák a templomból a régi orgonát s az Imaházba helyezik el.” Ezzel magyarázható, hogy 1970-ben Major Sándor lelkész a karzaton levő orgonát az első orgonának hitte. „A lebontott templomból (1900, szerk. megj.) került át az újonnan épített templom ma is meglévő orgonája.” Ez aztán elírások sorozatát okozta: 1988-ban az orgonákról szóló kérdőívre válaszolva az akkori lelkész azt írta, hogy az 1853-ban készült, bár volt más előtte, ami „a karzatban van, de darabokra szét van szedve”. Ennek alapján ugyanezt írta Dávid István is a Műemlék orgonák Erdélyben című könyvében. 1966-ban a régi orgonát, valamint sípjait mint használhatatlan tárgyakat törlik az egyházközség leltárából. 1976-ban a kiskedei imaház, amely a lelkészi lakás udvarán állt, összeomlott, az imaház anyagát az istállóban és a csűrben tárolták. Az 1988-as orgonákról szóló kérdőívre válaszolva a lelkész szerint az orgona változatai „megvannak, de nem mindegyik szól”. 1992-ben megjavítják az orgona fúvóját: „Az orgona fújtatót megették az egerek. Bőrre és ragasztóra van szükség a megjavításhoz, ez is olyan dolog, amit nem lehet sokáig halogatni. Fülöp Dezső és Varga Domokos vállalták, hogy ezt a munkát elvégzik.” Végül 2000-ben, a falunapok alkalmával, Pap Zoltán székelyudvarhelyi orgonakészítő végzett orgonafelújítási munkálatokat. A múlt évi orgonafelmérő utunkon a templomban felfedeztük egy darabját egy harmadik orgona szekrényének is, aminek története teljesen ismeretlen. Befejezésül hadd idézzem Enyedi Pál budapesti tanár, orgonaművész szavait, az orgonafelmérés eddigi következtetéseit a kedei orgonákkal kapcsolatban: „A régebbi orgonát szerkezete alapján 1853-ban valószínűleg Balázs Mózes készítette, mechanikus csúszkaládás szerkezettel, hátul beépített 45 hangos, rövid mélyoktávos billentyűzettel, 4 fő- és egy mellékregiszterrel. Hangképe a következő lehetett: Flauta major 8, Flauta minor 4, Pincipal 2, Quinta 1 1/3, Dob. Az orgonát később elöljátszósra alakították, eltávolították a szekrény aljából szíjhúzásos ékfúvóit, és új fúvóval látták el. Ma az újabb fúvók is hiányzanak, a sípok közül pedig csak néhány fasíp maradt meg. Mivel az újabb hangszer a székelykeresztúri tanítóképzőből került ide, építési ideje 1892 körül lehet. Ekkor vitték el ugyanis a tanítóképzőből az addig szolgált régebbi orgonát, ennek bizonyára közvetlen elődjét. Ez az újabb orgona is mechanikus csúszkaládás szerkezetű, jelenleg a szekrénybe elöl beépített 54 hangos, kromatikus billentyűzettel. Négy regisztere: Flauta major 8, Principal 4, Viola d’ amour (Flauo minor) 4, Superoctav 2. A szekrény oldalsó, késő barokk ízű faragott díszítései az orgonánál régebbiek, a sípmezők fölötti festett díszek újabb, naiv munkák.”