A méhek beszorultak a kaptárba, már a fény és a déli órák melege sem csalogatja ki őket, hiszen a takarékos méhcsalád tagjai céltalan, eredménytelen kiruccanásokkal nem csonkítják a télire eltett élelemkészleteket. Most egyetlen egyedet sem lehet kitenni bizonytalan kimenetelű kalandoknak, hiszen utánpótlása messze lesz. [dropcap color="#" bgcolor="#" sradius="0"]K[/dropcap] omolyabbra fordult az élet a kaptárban, s az élethalálharc most más értelmet tolmácsol, mint amit a nyári napok gazdag bőségmámora hordozott. Az egész nyáron zsongást, finom illatot árasztó kaptár most mintha elhagyatottan, üresen állna, röpdeszkája is sötéten ásít fekete torkából, hiszen színes virágporgömböket cipelő apró méhlábak nem törik meg üres magányát. Pedig az élet teljes pompájában ott lüktet tovább a kaptár gyomrában. A méhek nem hibernálnak, nem alusznak téli álmot, csak a kaptár fogságába rekedten várnak. Várják a tavaszt. Míg nyáron a kis álcákat 35 Celsius-foknyi meleggel szeretik bábbá, majd dolgos méhegyeddé, most csak 25 fok van a kolónia magjában. A gömbbé tömörült méheket igen szoros, jól szigetelő szerepet betöltő egyedek védik. Mivel a méhek minden tevékenysége csak az életfunkciók és a hőmérséklet fenntartására korlátozódik, így a család fogyasztása igen csekély. Ebben az időszakban csupán mézre van szükség mint energiaforrásra. Ebből lesz meleg a fürt belsejében, ez őrzi meg az életet a hosszú, hideg éjszakákban. A méhész legnagyobb vizsgatétele Igen fontos, hogy a méhész milyen élelmet biztosított telelő méhei számára. Ahogy az is, hogy mikor végezte ezeket a munkálatokat, és milyen mennyiségben áll most a méhek rendelkezésére ez az élelem. Vajon segített-e méheinek jól megformálni a fürtöt, hogy élelmük elérhető is legyen? A repceméz, az erdei méz gyorsan kristályosodik. Ezt teszik a kaptárban is. Ugyanakkor vegyhatásuk kevésbé savas, mint más mézfajtáké. Mindez nem kedvez a méhek telelésének. Az erdei mézek magas ásványianyag-tartalma igencsak próbára teszi a méhek belét. Hiszen a tél folyamán, amíg a hőmérséklet nem emelkedik 10 Celsius-fok fölé, a méhecske nem hagyhatja el a kaptárt. De nem is piszkíthat bent. Hiszen ezzel igen nagy fertőzésveszélynek tenné ki családját. Tehát a telelő élelem minősége kulcsfontosságú. A népes család, ha élelme rendben van, nyugodtan telel. Hiszen jut erejéből a takaró méhek váltására, hogy azok ki ne merüljenek – van, aki a fürtöt melegen tartsa, és az is lesz, aki tavasszal az új nemzedéket útjára indítsa. A jó méhész tudja ezeket, és már júliusban elkezdi a méhek teleltetését. Hogy a nyár utolsó nemzedékeire már semmi őszi munka ne háruljon, hogy erejük kitarthasson a tavaszi megpróbáltatások alatt is. Idevaló méheink ismerik a telet. Megtanulták, tudják, hogyan élhetik túl, mégis a méhész legnagyobb vizsgatétele, hogy családjait átsegítse e kritikus időszakon, hiszen nemcsak túlélni kell, de a következő nyáron is termelni kell, a lehető legeredményesebben. [caption id="attachment_2412" align="aligncenter" width="2592"] Télen a méhek minden tevékenysége csak az életfunkciók és a hőmérséklet fenntartására korlátozódik Fotó: Daczó Dénes[/caption] A kikeletre várva Az áttelelést különösen megnehezíti napjainkban a méhcsaládjaink méhatka-fertőződése. Méhet, embert egyaránt igen-igen próbára tevő kihívás. Századunk globalizációs árnyoldala… De majd ahogy a napfény percről percre többet időz a kijárón, úgy a dajkák is meggyarapítják az anyának nyújtott csodaerőket hordozó pempőadagot. Ettől az anya testében újraélednek az alvó petesejtek, s a fénnyel együtt, titkosan, mint a még alvó, de mégis ugyanígy ébredező virágrügyek, elindul a kaptár élete is egy új tavasz, egy új élet felé. Hirtelen sok mézre, virágporra és vízre is szükség lesz. De ezekre a pillanatokra most még várni kell. Jól vagy rosszul történtek a betelelés mozzanatai, most aligha lehet bármit is tenni. Várni kell. Őrizni a nyugalmat, a csendet a méhesben, hogy a méhek is megőrizhessék nyugalmukat. A túlzott szigetelés, takarás egyelőre nem fontos. A fürt szigeteli magát. A szellőzés a fontos, hogy ne penészedjen a kaptár, a fölös nedvesség ne zavarja méheinket. Csak a petézés elkezdődése, a téli fürt fellazulása után, januártól, de inkább februártól válik fontossá segítségünk a kaptár melegének megőrzésében. Most az igen nagy állóképességet igénylő aktív méhészkedési időszak után a méhész is töltekezhet. Több időt, figyelmet lehet szentelni a családra, barátokra, önmagunkra. Tanulás vagy akár másfajta megmérettetés is belefér. Nemcsak a méheknek, hanem egymásnak is megmutatni értékeinket. A hálaadás, a tanulságok, a tervezések és a pihenés ideje ez. Hiszen a méhész is olyan, mint méhei: szorgalmas, így ilyenkor a lépselejtezés, viaszolvasztás, keret- és kaptárkészítés, -javítás ideje van. A téli méhek életét talán Csiha Kálmán fogalmazta meg a legcsodálatosabban. Így hadd álljon itt gyönyörű verse:

Téli méhek balladája

Őszben születtek, télben élnek, Bölcsőjük könnyes, sáros ősz, S meghalnak, mikor a telen Az új tavasznak száz virága győz.

Életük tél, elrejtve mélyen Bús, könnyes ősz és hős tavasz között, S meghalnak, mikor a telen Az első virágfej kiütközött.

De addig, dacolva faggyal, hóval, jéggel, Őrzik a kaptárt és az életet! S dalolnak téli fürtben függve Akácmezőkről zúgó éneket.

Mit sose láttak, híven továbbadják, Ápolva petét, álcát, bábokat, S mint őrállók a hűvös éjszakában: Tavaszt hirdetnek s élő álmokat.

Nincs hatalom, mi összetörje őket, Élnek a hulló, néma hó alatt, S míg felettük énekel a halál A téli fürtből új család szakad.

A dalos nyárt, a könnyű életet Jól tudják, talán soha meg nem érik. De szitálva hulló, néma hó alatt Mint hű őrállók, kitartanak végig.

*

Ha őszben születtél, s csak tavaszig élsz el, S üres, kietlen téli életed, Hű társam, testvér, tanulj hősen élni: Nézd és kövesd a téli méheket!

  Dr. Tófalvi Melinda, méhész