Kerekes Edit szentegyházi óvónő neve szorosan összekapcsolódik szülőfalujával, Székelypetekkel. Noha az elnéptelenedő zsákfalu jobb napokat is megélt, a kántori feladatokat is ellátó óvónő mindent megtesz a hagyományok feltámasztásáért, tájházat hozott létre, táborokat szervez, minden erejével próbál életet lehelni a kicsiny településbe. Székelypetek húsvéti hagyományairól számol be Nagyálmos Ildikó. [caption id="attachment_87507" align="aligncenter" width="1000"] Kerekes Edit Fotó: Nagyálmos Ildikó[/caption] A Verőfény-tető lábánál fekvő Székelypetek díszes, gyöngyökkel kivarrt székelyruhájáról híres. A húsvéti hagyományok, szokások itt is fellelhetők, a szomszédos falvaktól annyiban eltérően, hogy itt szokás volt a húsvéti hajnalozás. A Kányád községhez tartozó településen leginkább hagymahéjjal festették meg a húsvéti tojásokat a szokásos módon: nejlonharisnyába kötözték bele, különböző virágokat, leveleket tettek rá. – Gyerekkorunkban a kisebb gyerekek jártak locsolni leginkább, a nagyobbak hajnaloztak. Korosztály szerint több csoport indult útnak húsvét másodnapján, zeneszóval házról házra jártak. Rigmussal köszöntötték a háziakat, a lányokat megöntözték, megtáncoltatták. A falu életében ez volt az egyik legnagyobb mulatság – eleveníti fel a régi hagyományt Kerekes Edit. Az aktív óvónő nyaranta kézműves- és tánctáborokat szervez helyi és elszármazott gyerekeknek a helyi közbirtokosság támogatását élvezve, ahol többek közt a tojásírást is gyakorolják. – Nyaranta arra figyeltem fel, hogy a falu utcáin elég sok gyerek jön-megy, helytelenkedik, s arra gondoltam, hogy valami hasznos időtöltést kellene kitalálnom, hogy ne unatkozzanak. Így került szóba a tábor ötlete. Az elsőben huszonegy gyerek jelentkezett, a tavaly már negyvennégyen jöttek. Angliából, Magyarországról is hazahozták a gyerekeket. Ha néhány gyereket megtanítok a tojásírásra, már azzal is elégedett vagyok – mondja Kerekes Edit, aki azt is elárulta, szeptember utolsó szombatján Petken szervezik meg a homoródmenti népviseleti találkozót. Az óvónő néhány olyan tojásfestési, illetve -készítési technikát osztott meg velünk, amelyet autodidakta módon az évek során sajátított el: Írott tojás „Noha otthon, Petken nem volt szokás az írott tojás készítése, mégis ezt a technikát szeretem a legjobban. Itt tanultam Szentegyházán Szabó Erzsébet (Böbe) idős tanító nénitől, áldom is érte. Azóta eltelt egy pár év, több mint tíz éve írogatom a gyerkőceimnek a hímes tojást. Karácsony után már kezdem gyűjtögetni a tojásokat. Húsvét előtt egy-két héttel bevásárolok fehér héjú tojásból (barnából nem szeretek dolgozni). Sajnos a fehér tojás héja nagyon vékony, könnyen törik, ezért azt tanácsolom, hogy lassú tűzön több órát főzzük! Húsvét előtt két héttel fogok hozzá az íráshoz, először a kifújtakkal kezdem, hogy a többi frissen maradjon. A tojásokat viasszas kézzel nem szabad összetapogatni, mert a festék nem fogja be. Először is megmosom a tojásokat. Száradás után megmelegítem a méhviaszt, majd írókával, más nevén kesicével mintákat rajzolok a tojásra. Fontos a tojás pontos beosztása. Négy-nyolc részre osztom, s akkor jöhet a mintázás. Általában a csángók mintáját rajzolom, de szívesen alkotok magam is újakat. Amikor kész vagyok az írással, langyos tojásfestékben megfestem. Száradás után meleg ronggyal (a gáz lángjánál melegítem) letörlöm a viaszt a tojásról, utána szalonnadarabkával fényezem. A kifújt tojásokat szalagra fűzöm. Sok helyre hívtak tojásírást tanítani, nagyon szívesen megyek, mert nem szeretném, ha kihalna ez a hagyomány. Úgy tapasztaltam, hogy a gyerekek és a felnőttek is nagy odaadással fogadják a tanulást. Ha egy tojásíró tevékenység után legalább egy-két ember folytatja a tojásdíszítést, akkor már a munkám nem volt hiábavaló. Nagyon örülnek a locsolóim is neki.” Gyöngyös „A gyöngyös tojást nem olyan rég készítem. Gyöngyfűzéssel is foglalkozom szabadidőmben, innen jött az ötlet, no meg az interneten is sok mindent lát az ember, hát gondoltam, megpróbálom. Ez a technika több időt, jó szemet és türelmet igényel. Hungarocell tojásra fűzöm a gyöngyöt. A tojás közepén kezdem és a mintát menet közben kitalálom. Ritkán készítek konkrét mintát. A tojást először meleg szeggel hosszában átszúrom, hogy a végén szalagot tudjak áthúzni rajta. Nos, kitalálhatják, hogy ebből nem készítettem egy kosárravalót… A magyarországi Praktika-Design lapok húsvéti pályázatán a tavaly első díjas lett a piros-fehér-zöld gyöngytojásom.” Papírspirálos és filctollas „Szintén hungarocell tojás, akril festékkel megfestve. Ha színeset akarok készíteni, megfestem, és száradás után finom puha szalvétából spirálokat csavarok, majd ráragasztom ragasztóval a tojásra úgy, hogy sok rés ne maradjon. Pár szem gyönggyel díszítem, majd szalagozom. A filctollas technika is mutatós: piros, fekete, kék és zöld filctollal rajzolom meg a mintákat.” Articsóka „Az articsóka technikával készült tojások szintén hungarocell tojásra készülnek. Nevét az articsóka növényről kapta, amelynek termése pikkelyesen borul egymásra. A szalagot téglalap alakúra vágom, majd két oldalról behajtva háromszög alakot kapok. Ezt szúrom fel egymás után gombostűvel a tojásra, ügyelve, hogy a tű ne látszódjon. Türelemjáték. Nagyon pontos munkát igényel, mert ha nem szép, a minta sem lesz pontos. Szeretem készíteni, mert igen különleges. Vásárokban se láttam, hogy valaki árult volna ilyent.”