A Csíkszeredai Megyei Sürgősségi Kórház onkológiai osztályán dolgozik Frank Emília gyógyszerész, aki a nemrég átadott modern citosztatikum-keverő készülékkel állítja össze a daganatos betegek számára az infúzióba kerülő gyógyszereket. Mint mondja, ez a gyógyszerészet egy új szegmense és örül, hogy a patikai tevékenység után ezt is kipróbálhatja. – Hazatért Csíkszeredába, kérem, meséljen az életútjáról... – Csíklázárfalvi születésű vagyok. 2010-ben végeztem a középiskolát Csíkszeredában, a Segítő Mária Római Katolikus Gimnáziumban, ezt követően felvételiztem a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemre. 2015-ben fejeztem be az egyetemet, és ott- maradtam dolgozni. Hat évig tevékenykedtem egy kisebb marosvásárhelyi gyógyszertárlánc kötelékében, Balavásárra ingáztam. Egyetem után szerettem volna kipróbálni magam ott, az egyetemi városban és úgy gondoltam, hogy majd haza tudok jönni később is. Aztán eljött ennek is az ideje, november elsejétől jöttem haza, azóta dolgozom a csíkszeredai kórházban. – Az onkológiai osztályon egy nagyon specifikus munkakörben dolgozik… – Kezdetben ez számomra is nagy újdonság volt, mert a gyógyszertárban, ahol addig dolgoztam, teljesen más volt a munkám. Kezdve a gyógyszerek beszerzésétől, a páciensekkel való közvetlen találkozáson át a családorvossal való együttműködésig – hisz egy családorvosi rendelő mellett volt a patika –, gyógyszertárvezetőként másfajta feladatokat láttam el ott. Itt egy más rendszerbe kerültem be, teljesen más a tevékenység is, amit végezni kell. De ez így teljesen rendben van, hisz szerettem volna a gyógyszerészet egy új ágazatát megismerni, nemcsak a patikai, kereskedelmi részt, amiben eddig dolgoztam. – Itt konkrétan miben áll a munkája? – A kemoterápiás kezelést állítom össze az orvosi javallatok szerint. Kezdetben manuálisan végeztem ezt, de most már működik a nemrég átadott félautomata citosztaktikum-keverő rendszer, és az automata citosztatikum-adagoló rendszer, amelyek sokkal biztonságosabbá teszik ezt a folyamatot. A mi szempontunkból is, és a betegek szempontjából is, hisz sokkal pontosabb így az adagolás. Vannak a bennfekvő és a napi kezelésre bejáró betegek, akik számára az orvos előírja a kezelési sémát. E szerint összeállítjuk, bevegyítjük a gyógyszereket, sorban, ahogy elő van írva. A citosztatikumos kezelés a gyorsan osztódó sejteknek a szaporodását gátolja meg, ugyanúgy az egészséges, mint a daganatos sejtek szintjén is. Nagyon fontos a pontos adagolás, hisz ellenkező esetben a beteg számára toxikus mennyiség is a szervezetbe kerülhet. Én nagyon bizakodó vagyok ezzel az újítással kapcsolatosan, az osztályon pedig sok további terv, elképzelés is van, a kórház szintjén is látszanak az újítások. Úgy érzem, jól fogadtak, befogadtak a gyógyszertárban és az osztályon egyaránt. Ez most nekem is egy jó fejlődési lehetőség, és egy más szemszögből látom a gyógyszerészi szakmámat. – Gyakran jelennek meg ezen a területen új gyógyszerek? – Folyamatosan érkeznek az új gyógyszerek, hatóanyagok, amelyekkel meg kell ismerkedni. Miután lezajlik egy-egy új gyógyszer kísérleti fázisa, engedélyeztetése, bekerülnek a gyógyszerpiacra, ez egy legalább tízéves folyamat. Nem szeretem a piac szót használni, mert a gyógyszerészeti szakma, hivatás úgy érzem, hogy eléggé kereskedelmi irányt vett. A patikában dolgozva én is azt tapasztaltam, hogy sokszor egyszerű eladóként tekintenek ránk. – Az ön számára hivatás ez a szakma? – Annak tekintem. És mint minden más egyebet, ezt is csak úgy lehet igazán jól végezni, ha az ember szereti azt, amit csinál és fejlődik benne. Mivel ez a szakma folyamatosan újul, folyamatosan új gyógyszerek jelennek meg, kell tartani ezzel a lépést. – Miért választotta ezt a szakmát? – Elgondolkodtam azon, mikor fogalmazódott meg bennem, hogy ezt válasszam, és eszembe jutott, hogy már kiskoromban patikásat játszottam a nagyszülőktől kapott üres gyógyszeresdobozokkal. Lehet, hogy tudat alatt már akkor elindultam erre. Aztán kilencedik osztálytól már tudatosan a gyógyszerészeti pályára készültem, de abban az évben a Segítő Mária Gimnáziumban nem indult természettudományi szakirány, hanem társadalomtudományok osztály. Akkor azt gondoltam, hogy valószínűleg át kell tervezzem a jövőmet, hisz a kémiában ennél alaposabb ismeretekre lesz szükségem. De ahogy telt az idő, mégsem engedtem el ezt a tervet és igyekeztem fokozatosan tanulni pluszban az iskolában elsajátított mellé, aztán pedig sikerült a felvételim és elvégeztem az egyetemet. Ha az ember szereti, amit csinál, elhivatottságot érez iránta, akkor nagyon sok sikerélményben lehet része.

R. Kiss Edit