Néhány héttel ezelőtt már hallani lehetett olyan értesülésekről, amelyek szerint a társadalombiztosítási hozzájárulási kötelezettségek tekintetében változás várható. (A kormány ebbéli, annak idején meg nem erősített, szándékáról lapunkban is már hírt adtunk.) Lényegében arról lett volna szó, hogy a részmunkaidős szerződések vonatkozásában is arra köteleznék a munkaadókat, hogy az alkalmazottaik után fizetendő társadalombiztosítási hozzájárulások kiszámítási alapjaként a teljes munkaidős egyéni munkaszerződéssel „számoljanak”. Azaz a kiszámítási alap legalább 1450 lejes kellett volna legyen. Most már nincs amiért a múlt időt, illetve a feltételes módot használnunk… Időközben hivatalosan is megerősítették a szóban forgó értesülést, s az azzal kapcsolatos kormányrendelet tervezete felkerült a kormány július 20-i ülésének napirendjére. Az aznap kiadott sajtóközlemények között volt egy olyan is, amely arról szólt, hogy a kormány intézkedéseket állapított meg a szóban forgó fizetési kötelezettségeknek az országos garantált bruttó minimálbér szintjén történő kirovására, beleértve azon személyeket is, akik esetében részmunkaidős szerződést kötöttek meg, valamint azokat is, akik esetében akkord bérezési rendszert állapítanak meg. Érvként hozták fel, hogy ilyenképp majd elejét lehet venni azon „turpisságoknak”, amely révén részmunkaidős munkaszerződéssel tették lehetővé a kibújást az amúgy kötelező minimálbér folyósítása alól, ugyanakkor teljes munkaidőben foglalkoztatták azt a személyt. Szociális szempontból a közlemény azzal „érvelt”, hogy a részmunkaidőben foglalkoztatott alkalmazottak is jogosultak lesznek az egészségügyi ellátásra és a teljes értékű nyugdíjra. Felemás fogadtatás A kormány közleményét azon nyomban lereagálták a munkáltatói, de a munkavállalói érdekképviseletek is, szakelemzők és szakjogászok vették górcső alá, s a kilátásba helyezett intézkedések nemigen nyerték el azok tetszését. Még július 27-én is olvashattunk a sajtóban arról, hogy „módosul az Adótörvénykönyv”, illetve arról, hogy a „részmunkaidőben dolgozók is jogosultak lesznek a közegészségügyi ellátásra”. Akkor már, azaz csütörtökön már joggal lehetett volna használni a múlt időt, ugyanis a szóban forgó kormányrendelet, a 2014/4-es, már megjelent a Hivatalos Közlönyben, nevezetesen július 25-én. Visszatérve az elmarasztaló véleményekre, abból kell kiindulnunk, hogy országos viszonylatban június végén mintegy 370 ezer olyan aktív alkalmazott szerepelt a hivatalos nyilvántartásban (REVISAL adatbázis), akik tevékenységüket egyetlen részmunkaidős munkaszerződés révén fejtették ki. Nos, kételyek ezek esetében fogalmazódhatnak meg, de ez távolról sem jelentheti azt, hogy „mindenki gyanús, aki él”. Azaz egy ilyen megszigorító jellegű intézkedést nem lehet meghozni ilyen-olyan feltételezések, kételyek vagy gyanúk okán, mert akkor bekövetkezhet egy nemkívánatos jelenség is, az, hogy azon munkáltatókat is olyan (plusz)összeg befizetésére kötelezik, akik eddig is jogkövető magatartást tanúsítottak a szóban forgó fizetési kötelezettségek, illetve az adott alkalmazottak foglalkoztatása tekintetében. Nos, nem túlzás azt állítani, amit a közmondás is tart: a fürdővízzel együtt a gyermeket is kiöntik. Másabb összefüggésben: a munkaerő foglalkoztatása terén érvényes mindenkori és mindennemű jogszabályozási előírások betartatására meg vannak az ellenőrző szervek, például a munkaügyi felügyelőségek, az adóhatóságok és meg lehet a maguk szerepük a munkavállalói érdekképviseleteknek is. Azaz nem adminisztratív eszközökkel kell beavatkozni olyan ügyekbe, amelyeket körülírnak adott jogszabályok. Lesznek kivételek A minap megjelent kormányrendelet az Adótörvénykönyvre vonatkozó 2015/227-es törvény előírásaitól eltérő, és kivételes módon augusztus 1-től válik hatályossá, ilyenképpen pedig a jövő havi jövedelmek esetében alkalmazandóak annak előírásai. Tulajdonképpen az Adótörvénykönyvnek az egyik szakaszát, nevezetesen a 141-es szakaszát módosítja, amely a munkáltatók által fizetendő társadalombiztosítási hozzájárulás ki- számítási alapjára vonatkozik. A módosítás értelmében abban az esetben, amikor is az egyéni teljes vagy részmunkaidős munkaszerződés alapján realizált havi bruttó kereset a garantált országos bruttó bér szintje alatt helyezkedik el, akkor a munkáltató által fizetendő társadalombiztosítási hozzájárulás megállapításának a kiszámítási alapját ez utóbbi képezi. (Megfelelően azon hónap munkanapok számának, amely során a szerződés aktív volt.) Amennyiben viszont az a részmunkaidős szerződéssel alkalmazott személy a 26. életévet be nem töltött diák vagy egyetemista, 18. életévét be nem töltött inas, olyan fogyatékos személy, aki számára a törvény elismeri a napi 8 óránál kevesebb óraszámú tevékenységet, olyan nyugdíjas, aki a nyugdíjazási korhatár betöltését követően vált nyugdíjassá, továbbá azok a személyek, akik egy és ugyanazon hónap során bért vagy bér jellegű jövedelmet realizálnak két vagy annál több egyéni munkaszerződés alapján, s az abból származó együttes jövedelmük egyenlő vagy nagyobb, mint az országos minimális bruttó bér, nem esnek a most megjelent kormányrendelet előírásainak a hatálya alá. Vannak viszont olyan nyugdíjasok, akik igen, nevezetesen azok a nyugdíjasok, akik szolgálati nyugdíjban részesülnek egyes különleges törvények/statútum alapján, illetve azok, akik a köznyugdíjat halmozzák olyan nyugdíjakkal, amelyek a köznyugdíj-rendszerbe nem tartozó rendszerekből származnak. A kivételekre vonatkozó előírások alkalmazása végett az érintett személyektől kell beszerezniük a munkáltatóknak az igazoló okiratokat, abban az esetben pedig, amikor több munkaszerződésről van szó, az alkalmazási eljárást a közpénzügyi miniszter rendelete alapján állapítják meg. A kormányrendelet jövő keddtől hatályos, de erről a miniszteri rendeletről még senki sem hallott… A kormányrendelet révén egy új bekezdéssel egészült ki a 2015/227-res törvénynek a 158-os ama szakasza, amely a munkaadók által fizetendő egészségbiztosítási hozzájárulások kiszámítási alapjáról rendelkezik. Egy újonnan beépített bekezdés értelmében a társadalombiztosítási hozzájárulási fizetési kötelezettségre vonatkozó módosító előírások alkalmazandóak az egészségbiztosítási hozzájárulások esetében is. Ennek kapcsán megjegyeznénk, hogy valami hibádzik a már említett július 20-i közlemény valóságtartalma tekintetében, mert a részmunkaidős szerződések esetében eddig is kellett fizetniük a munkaadóknak egészségbiztosítási hozzájárulást. Amúgy az a meggyőzőnek tűnő érvelés sem állja meg a helyét, miszerint a részmunkaidőben dolgozók is jogosultak lesznek a „teljes értékű nyugdíjra”. Hogy mit is jelent a „teljes értékű nyugdíj” fogalma, az számunkra keresztrejtvénynek tűnik, mert egy nyugdíjnak meg van a maga „értéke”, s azt esetről esetre (nyugdíjasról, nyugdíjasra) a nyugdíjpont értéke „dönti el”. Ez utóbbi pedig a ledolgozott évek számának, illetve a hozzájárulási periódusnak és az annak során befizetett egyéni hozzájárulásnak a függvénye. A munkáltató által befizetett hozzájárulásnak nincs semmi szerepe egy adott személy nyugdíja kvantumának a megállapításában. Nincs, mert az a hozzájárulás a társadalombiztosítási költségvetés közös kasszájába folyik be, és abból másabb szociális juttatásokat fedeznek (például a temetkezési segélyeket). Lehet, hogy a mostani kormányrendelet előbb-utóbb az Alkotmánybíróságnál köt ki: a liberális párt elnöke, Ludovic Orban szerdán a nép ügyvédjéhez fordult, arra szólítva fel Victor Ciorbeát, hogy fogalmazzon meg alkotmányossági aggályokat és forduljon az Alkotmánybírósághoz. Ugyanakkor azzal a kéréssel fordult a munkáltatókhoz, azok érdekképviseleteihez, hogy pereljék be a kormányt, mert lenne arra jogalapjuk e vitatott kormányrendelet előírásai okán. Hecser Zoltán