„Nem szabadság az, hogy úgy élhetsz, mint egy diktátor és kedved szerint érvényesítheted a benned felgyülemlett gyűlöletet. Szabadság az, hogy nincs diktátor fölötted más, csak a Teremtő Rend. És hogy a gyűlölet ellen megvédelmezheted magadat a szeretettel.” (Wass Albert) „…Amelyik ház arra épül, hogy otthona legyen egy családnak, és úgy épül, és azok építik, akik otthont akarnak belőle maguk köré: abból a házból otthon lesz. És jó otthon lesz, és sokáig lesz otthona sokaknak: férfinak és asszonynak és gyermeknek és gyermekek gyermekeinek…” – írta Wass Albert A funtineli boszorkány című regényének második kötetében. Ismerte Erdély hegyeit és erdeit. Évek alatt erdészként járta be ezeket a tájakat. Ismerte a nyájakat legeltető pásztorokat, románokat és magyarokat. Ismerte az erdei emberek szokásait, és barátságban élt velük. Csak embert ismert, mindegy volt, hogy milyen nyelven beszélt. A sors Amerikába vitte, regényei egy részét már ott írta. Írásaiból kirajzolódik a szülőföld és az ott élő emberek szeretete, a vágyakozás, hogy még egyszer láthassa az ismert és szeretett tájakat. A sors ezt nem tette lehetővé. Beutazási vízumot kért, de a román és a magyar belügyminiszter kérését megtagadta. Nemrég sajnálattal és szomorúan olvastam, hogy egy erdélyi településen az egyik házból elvitték az ott található Wass Albert-könyveket, és Bukarestbe szállították. Ha vicces kedvemben volnék, azt írnám, biztosan azért vitték a könyveit Bukarestbe, mert újabb román fordításokhoz szükségesek. És lássunk csodát. A funtineli boszorkányt Lângă Scaunul Dom­nului címen Corneliu Câlţea fordította román nyelvre. A bukaresti Ion Antonescu történész professzor elismerően nyilatkozott a könyvről. Szerinte a szerző tisztességgel és rokonszenvvel írta meg regénytrilógiáját. Ioan Coja egyetemi tanár, a Vatra alapítója szerint ilyen mély együttérzéssel nem sokan írtak a román népről! Szeretettel tudom ajánlani ezt a könyvet azoknak is, akik csak abban érdekeltek, hogy ne legyen békesség az együtt élő népek között. Remélem, hogy csak valami tévedésről van szó, és az említett könyvek visszakerülnek jogos tulajdonosukhoz. És a békés együttélést nem zavarja meg semmi. Schmidt Sándor tanár