erős felhőzet
kevés felhő
szórványos felhőzet
„A férfi, ha fáj neki, vagy ha orosz, hallgat”
Egy irodalmi esten hangzott el ez a mondat, Grecsó Krisztián magyarországi író olvasta fel egyik novelláját, abban volt. Felkaptam a fejem. Az értelme, üzenete igencsak elgondolkodtatott.
Igen, így van ez nálunk székelyeknél is – jutott eszembe: hogy a férfi, ha fáj neki valami, akkor hallgat. Magába fojt mindent. Mert kemény, mint a szikla, vagy áll rendületlenül, mint a bús székely fenyő a hegy fokán. Aztán néha robban, bicskát ránt, odacsap vagy kettétörik, gyomorfekélye lesz, alkoholba fojtja bánatát, vagy elvágja a filmet. Tudom, morbid dolog ez, de nem titok: alkoholizmusban, öngyilkosságok számában rendszerint listavezetők vagyunk. És ezekben a bajokban a legveszélyeztetettebbek a teremtés koronái!
Mert tényleg él még mindig az a társadalmi felfogás, hogy a férfi ne nyavalyogjon, ne rinyáljon, ne siránkozzon, mert az férfiatlan. A nőknek ugyebár el lehet ezt nézni, lehet rá legyinteni, esetleg meg lehet vigasztalni (merthogy ők a gyengébbik nem), de nehogy már a kemény férfi engedje el magát.
Pedig a férfi is érző lény. Lehetnek rossz napjai, érhetik kudarcok, elbizonytalanodhat önmagában, teljesen természetes, ha ő is nehezen viseli a sikertelenséget, a magányt, azt, ha elhanyagolják. Csak nem beszélhet erről! És nem is beszél… Mert nem beszélt az apja sem, a haver, a szomszéd sem szól soha ilyesmiről.
Csakhogy mi lesz a sok felgyülemlett feszültséggel, a munkahelyről hazavitt gonddal, a frusztrációval, a szorongással, bánattal, rossz érzéssel? Gyűl, gyűl, s aztán az ember néha robban, bicskát ránt vagy kettétörik…
Nézzünk csak körül: a kisfiúk tényleg ezt látják a környezetükben. Mert a kezdetekben még ők is sírnak, panaszkodnak, de figyeljük csak meg, mennyire másképp reagálunk a kisemberek ilyenfajta megnyilvánulásaira. Pedig őket is meg kellene tanítani érzelmeik felismerésére, kifejezésére úgy, hogy az ne romboljon kívül se, belül se. Hogy a fiúk is tudják majd kimondani, ha fáj valami, tudjanak valódi vigasztalást, enyhülést, ne adj’ isten segítséget kérni a bajban.
Ezért ne mondjuk soha hímnemű gyerekeinknek: ne bőgj, mert a kisfiúk nem sírnak!
Asztalos Ágnes
.jpg)
 cm.jpg)
