A székelyföldi egyházi szervezésről, a térség településeiről első írásos adataink többnyire az 1332–1337-es pápai regesztrumokból származnak. Az oklevelekből, jegyzőkönyvekből rekonstruálható egy-egy településnek, annak egyházának a története. Fenyéd egyházközségének történetét Kovács Árpád művészettörténész tárta fel. [caption id="attachment_40724" align="aligncenter" width="2592"] A templombelső Fotó: Kovács Árpád[/caption] A fenyédi egyház nemcsak a kepéből tartotta fenn magát, hanem saját erdővel és birtokokkal is rendelkezett. A kepe és a birtokok jövedelme mellett a fenyédi egyházmegye önállóvá válását, majd az önállósodás utáni megerősödését a különböző adományok is elősegítették. Egy 1803. szeptember 1-jén kelt jegyzőkönyv szerint Miklós Márton néhai fenyédi megyebíró kérésére „ennek előtte sok idővel Nemes Udvarhely Széki Máréfalvi néhai Pál György eő kegyelme egy darab Fenyéden lévő és benvaló örökségét által engedte volt a Fenyédi nemes Megyének, […] mivel nem volt a nemes megyének jószága, az hova a kántor házát építsék a falusfelek és possessoratussal együtt”.1 Ezen „jószágért” a fenyédiek „tizenhat magyar forint zállagsumát” adtak Pál Györgynek és „azon kívül [gondoskodniuk kellett arról, hogy] minden szombaton Litania fent nevezett Pál Györgyért és hozzá tartozandókért mondassék”. Pál György halála után, a fenyédi „nemes megye” a kántori lak építésére kapott telekre „Plébánus Házát is kérdvén azon jószágra építeni” csak úgy kapott engedélyt „Pap és Kántor lakhelly” építésére az adományozó fiától, Pál Pétertől, hogy „mondasson a Megye minden esztendőben két Szent Misét”.2 A forrásokból kitűnik, hogy az önálló egyházmegye megalakulásának idejében sokan földeket adományoznak a fenyédi egyháznak. 1815. május 15-én Miklós András „a Bethlenfalva felé forduló határban, Mál allya nevezetű hellyben egy köböl búzának való földet” adott „a Fenyédi Plebanus Úrnak örökösön, papról papra […], hogy hadd pótollya a kepét”.3 Tibád Ferenc, Tibád Anna és Tibád Veronika „egyenlő akarattból” az „alsó határon, a Farkallo Patakon kívül való szántóföldet” adnak „a Fenyédi jövendőbeli Plebanus Urnak örökösön”.4 1815. május 17-én – néhány napon belül – már a harmadik, a plébánosnak szánt telekadományozásnak lehetünk a tanúi. A farkaslaki Demjén István, feleségével Miklós Juliánnával „a Fenyédi alsó fordulón, vagyis alsó határban, a Sastetőn lévő négy vékás” szántóföldjüket adományozzák „a Fenyédi Pap számára örökösön”, úgy, „hogy a melyik esztendőben használják a földet, akkor egy énekes misét szolgállyanak a mű lelkünkért” elmondani.5 A fenyédi egyházmegye megalakulását követően nem sokkal, 1816. december 10-én egy adományozás révén tovább bővült a fenyédi egyház birtokainak száma, ugyanis Miklós György „maga jó szántából szép és józan elmével ada az alsó határon, Alsó Orotás nevezetű helyben egy öt vékás földet örökösön […] az Szent Háromság tiszteletére, az maga lelkéért az Templom számára”.6 1817. december 11-én id. Gergely János megyebíró házánál „Fenyédi Dávid István ő kegyelme feleségével, Tamás Erzsebeth Aszonnyal edgyütt, a Fenyédi Pater Plebanus Úr számára” ajándékozták „örökössön a Kis lok nevezetű hellyében lévő káposzta földöket”. Ugyancsak „az erdőn Csonak Ora nevű hellyen lévén egy darabb kaszáló hellye, aztot a felső határon a kőlább alatt lévő szántóföldivel együtt […] a Templomnak, a tellyes Szent Háromságnak Tiszteletére” ajándékozták, cserébe azt kérik, hogy „holtokkor három Szent Misével betsületessen minden vérei költések nélkült temetessék el eő kegyelmeket mind ketten feleségestől együtt”.7 1823. december 29-én a fenyédi Sándor Ferenc és Csíki István „a pap élelmezésére” 100 rénes forintot adományoz. A fenyédi Ilyés Jakab 1855. május 1-jén kelt végrendeletében a fenyédi templomnak 50 magyar forintot hagyományozott.8 A forrásokból a fenyédi templom és plébános számára ajándékozott földek mellett a szentmise végzésére tett adományokról is tudomást szerezhetünk. 1817. december 27-én, a két évvel korábban elhunyt Török György máréfalvi plébános béréből maradt 20 rénes forintot Török György apja – Török Péter – Major Antal akkori plébánosnak ajánlotta fel „Szent Mise mondásért, amely Szent Mise hadd essék a néhai Tisztelendő Török Úrért […] mindenkor, Szent Mihály napkor”.9 1818 februárjában Fantsali Gábor tetemes összeget, 200 magyar forintot „hagyott […] a Fenyédi Plébánusnak […], hogy annak az interessére minden esztendőben a Plébánus Szt. Misét mondgyon”.10 Egy 1813. május 25-én Csíkszépvízen kelt Contractuális levélből arról értesülünk, hogy Szentpéteri Péter örmény kereskedő a fenyédi templomnak adományozza azt a 27 rénes forintot, mellyel neki a fenyédi Ágoston Gergely tartozott a „ketske bőrökért”.11 1841. július 31-én az oroszhegyi Nagy András és felesége Bálint Klára asszony a fenyédi ifjabb Dávid Ferenc irántuk való tartozását, „a fenyédi templomnak […] szentmise borra” hagyják.12 A fenyédi egyház legbőkezűbb patrónusa id. Gergely János megyebíró volt, aki a fiatal egyházmegye megerősítésén fáradozott. A „33 esztendőtől fogva érdemes Fő Megye Bíró” 1818. november 6-án kelt „rendelkezésében”, „egy állandó helybéli papnak segedelmére” évenkénti 100 rénes forintot adományozott, úgy, „hogy annak felét 50 Rhenens forintokot mostantól kezdvén minden esztendőben november első napjára, más felét pedig május első napjára a Fő Megye Bíró nyugtató levél mellett, hiba nélkül bé szolgáltassa a Tisztelendő Plébánus Urnak”.13 Ugyancsak ebben az időben, a fenyédi plébánián az egyházmegye elöljárói – élükön id. Gergely János megyebíróval – Zsombori József udvarhelyi esperes előtt az újonnan alakult egyházmegye támogatására 7 pontban „kötelezik magukat.” Vállalják az egyházi épületek fenntartását, a kepefizetés rendszeresítését, húsz szekér fát adnak a fa bér pótlására. Az egyháznak adományoznak „tizenhárom köböl gabona fér hejje szántó földeket […], tizennégy szekérre való széna fű hellyeket”, emellett „különös vigyázattal lesznek” az id. Gergely János által kezdeményezett papi bér pótlásának „rendes bészolgáltatására”. Mindezekért pedig „a Megyénk maga lelki Pásztorától hivatalának hívséges tellyesítése mellett különösön tsak azt kíványuk, hogy Szent Mise áldozataiban Megyénk jól tévőjéről megemlékezzék”.14 Rudnay Sándor erdélyi püspök 1818. december 25-én Kolozsvárról küldött levelében megerősíti a „Nemes Fenyédi Megyét az Anya-Megyeségben” és elfogadja id. Gergely Jánosnak a papi bér pótlására tett „buzgó és betses Fundatioját”.15 Mindössze három nap múlva újabb levelet küld a püspök Fenyédre, ezúttal id. Gergely János megyebírónak, amelyben örömét és köszöntetét fejezi ki a „Fenyédi Megyetske” megerősítésére tett fáradozásaiért, különösen azért, hogy az Úr „szolgájának élelmére olly jeles áldozatot” tett, amivel „ollykintset szerzett […], a mellyhez sem a moly, sem a tolvaj többé nem férhet”.16 Illyés Mihály plébános feljegyzéseiből ismertté vált a fiatal fenyédi egyházmegye elöljárósága. 1820. január 30-án írja a következőket: „megeskettem Megye Hitesseinek a Fenyédi Nemes Megye érdemes tagjai közül név szerént: Fő Megye Bírónak, üdősb Gergely János jelenlétében: kisebb Gergely Jánost, a Fő Megye Bíró fiát, Miklós Istvánt, Miklós Gergelyt, Sándor János nagyobbat, nagyobb Csíki Ferentzet, Dávid Ferentzet, az ifjú legény a Dávid Ferentz fia, Gergelly Samu Andrást és Csíki Andrást.”17 A feljegyzésekből kiderül, hogy a fenyédi Gergely család az elkövetkező évtizedekben is aktívan kiveszi részét a fenyédi egyházmegye vezetésében és támogatásában. „Jóllehet, hogy Gergely János az Attya meg halálozása után mindgyárt nem eskütt volt meg a Fő Megye Bírói kötelességnek folytatására, még is mindazon által a Megye Bírói kötelességet vitte.” Esküjét végül 1829. március 5-én tette le.18 Majdnem két évtizeddel később, 1848. április 16-án kelt feljegyzésekből arról értesülünk, hogy Gergely János lesz a megyebíró: „tisztelendő lelkész úr házánál Fő Megye Bírónak bé eskettetett alsó Gergely János.” Azt nem lehet egyértelműen eldönteni, hogy ifjabb Gergely János ilyen hosszú ideig viselte-e a megyebírói tisztséget. Ugyancsak ekkor feljegyezték, hogy „megye Hitesseinek bé eskettettek […] Csíki Mátyás, Gergely Moyses, Ferentz István, Gergely János, Dávid Péter, Miklós Tamás, Sándor János, Miklós Antal”.19 Megyepolgárok: Csíki Mátyás (1826-ban), Csíki Lőrincz (1827-ben), Dávid Mihály és Miklós János alsó (1828-ban), Dávid Tamás és Szalai Miska (1829-ben), Dávid Sándor és Csíki Tamás (1830-ban), Gergely András nagy és Miklós János felső (1831-ben), Márton János és Szalai József (1832-ben), Csíki Tamás és Miklós Ferencz alsó, ifjú legény (1833-ban), Major Antal és Oláh János ifjú (1834-ben), küsebb Gergely Moyses és Gergely Ferentz (1848-ban).20 1 GYFLVisitatiocanonica. Fenyéd.1824: 33. doboz, k. n. 2 Uo. 3 Uo. 4 Uo. 5 Uo. 6 GYFL Székelyudvarhelyi Gyűjtőlevéltár (SZUGYL) Fenyédi plébánia iratai. Plébániai iratok. 1816. 653/b. 7 GYFLVisitatiocanonica. Fenyéd.1824: 33. doboz, k. n. 8 GYFL SZUGYL Fenyédi plébánia iratai. Plébániai iratok. 1843-1899. 653/b. Ilyés Jakab 1855. május 1-jén kelt végrendelete. 9 GYFL SZUGYL Fenyédi plébánia iratai. Plébániai iratok. 1843-1899. 653/b. 10 GYFL SZUGYL Fenyédi plébánia iratai. Gazdasági iratok. 653/c. Alapítványok nyilvántartásai és alapítványi alapító levelek másolatai. 1818-1866. 11 GYFL SZUGYL Fenyédi plébánia iratai. Plébániai iratok. 1843-1899. 653/b. 12 GYFL SZUGYL Fenyédi plébánia iratai. Gazdasági iratok. 653/c. Alapítványok nyilvántartásai és alapítványi alapító levelek másolatai. 1818-1866. 13 Uo. Gergely János ezen adományát 1824. február 9-én kelt végrendeletében némiképp módosította. 14 Uo. 15 GYFL SZUGYL Fenyédi plébánia iratai. Gazdasági iratok. 653/c. Rudnay Sándor erdélyi püspök1818. december 25-án kelt levele a fenyédi egyházmegyének. 16 Uo. Rudnay Sándor erdélyi püspök1818. december 28-án kelt levele id. Gergely János fenyédi megyebírónak. 17 GYFL SZUGYL Fenyédi plébánia iratai. Gazdasági iratok. 653/c. 18 Uo. Alapítványok nyilvántartásai és alapítványi alapító levelek másolatai. 1818-1866. 19 Uo. 20 Uo.