Fenyéd egyháztörténetében nagy jelentőséggel bír az 1815-ös év, amikor háromnegyed évszázad múltán különvált Máréfalvától és önálló egyházmegyévé lett. Az önálló fenyédi egyházmegye megalakulása után nem sokkal – 1817-ben – végzett püspöki vizitáció jegyzőkönyvében az előző évekhez képest – amikor csak filia volt – számos információt találunk „a Fenyédi templom edgyetmássáról, számadásáról, adósairól, capitalis pénzéről, szántóföldeiről, kaszáló széna helyeiről és a fenyédi parókiához tartozó belső és külső jószágokról, a parókiális belső jószágon lévő épületekről, a parókiális házhoz tartozó edgyetmásokról, a kántor belső és külső jószágairól.”1 Az 1817-es püspöki látogatás irataiban az eddigiekhez képest sokkal több információt találunk a templom berendezési tárgyaira vonatkozóan is. A dokumentumokból kiderül, hogy a fenyédi templom 1765-ben Miklós Márton gondnok idejében épült, mind a szentély, mind a hajó zsindellyel van fedve. A vizitációs jegyzőkönyv megemlíti, hogy a templomot Batthyány Ignác szentelte fel a Szentháromság tiszteletére, és arról is olvashatunk, hogy a templomban egy oltár van, a Szentháromság tiszteletére „emelve”, a Boldogságos Szűz Mária képével. A templomhoz egy fa karzatot építettek, amelyben van egy „megfelelő” orgona. Szó esik a keresztelőmedencéről és a sekrestyéről is, amely „pompásan be van fejezve” és amelyben a ruhák „biztonságban vannak.” A templom festett képei között megemlítik még a „Boldogságos Szűz képe” mellett a Mindenszenteket ábrázoló képet, valamint a templomot díszítő „Szent keresztet.” Megjegyzik továbbá, hogy a templom tornya kőből épült, szó esik két díszes „harangról”, egyikük tízfontos, a másik „körülbelül” 20 fontos.2 Ezek a kis harangocskák valószínűleg a szentély fölött voltak és nem a toronyban. A vizitációs jegyzőkönyvből egy hármas térfűzésű templom képe elevenedik meg, amely „szükségképpen védett a tűztől és a tolvajok ellen biztonságos”. A továbbiakban arról olvashatunk, hogy a „fenyédi templomba méretes falakon juthatunk be, a templombelsőben van egy fakereszt, egy Boldogságos Szűz Mária kép, egy Mindenszentek festmény, valamint egy régi festett tabernákulum. […] A szentélyben lévő stallumon3 ez a felirat olvasható: Ad Maiorem Dei SanctissimoTrinitatisGloriam”.4 A vizitációs jegyzőkönyvben foglaltak szerint a fenyédi egyházközséget 1815-ben alapították,5 de egy kezdetleges plébániaépületet fából már 1796-ban felépítettek, amelyhez egy tapasztott sütőkemence csatlakozik.6 Az építkezések egyik fő előmozdítója, támogatója Illyés Mihály plébános, aki Sófalván született 1767-ben, Udvarhelyen, Kolozsváron és Nagyváradon tanult. 1817. január 2-től fenyédi papként tevékenykedett.7 A kántor ebben az időben a 25 éves máréfalvi Pap Mihály, aki ekkor már négy éve tevékenykedik Fenyéden, emellett három éve máréfalvi harangozó is. A megyebíró a 60 éves Gergely János. 1817-ben 392 lélek tartozik a fenyédi egyházközséghez.8 Az 1824. évi püspöki látogatás alkalmával készült jegyzőkönyvben szó esik a templomtoronyban lévő három harangról, melyek közül a nagyobbik 1820-ban készült, a „középsőt” 1771-ben öntötték, a „harmadikat” 1818. június 15-én Rudnay Sándor erdélyi püspök benedikálta. Emellett még két kisharang létéről is olvashatunk, melyek valószínűleg a szentélyben „a falra vannak rögzítve.” A templom falait a „Boldogságos Szűz Mária” és a „Mindenszentek” képe mellett a stációképek is ékesítik. A továbbiakban arról tájékozódhatunk, hogy a főoltár és a mellékoltár „szükségesen, tisztességesen” díszíti a templomot, a mennyezet ki van festve, a karzatban pedig egy 4 változatos orgona működik. A templom berendezéséhez tartozik 3 ünnepi kereszt, a „Megváltó szobra”, a szentélyben található a stallum, ráfestve a már ismertetett felirattal. A parókia a Szentháromság hegy oldalában van, fenyőgerendákból készült, 1796-ban a hívők költségén, zsindellyel van fedve.9 A vizitáció szerint Fenyéden 1824-ben Illyés Mihály a plébános, a megyebíró Gergely János, a kántor az a 33 éves Székely Ádám, aki korábban harangozó volt Lövétén, Udvarhelyen, Szenttamáson, majd Oroszhegyen. Ezt követően Fancsalba, majd Fenyédre került kántornak.10 Az 1831-es vizitációs jegyzőkönyvből pontosabb képet kapunk a fenyédi harangokról. A jegyzőkönyvbe azt írták, hogy az 1765-től „birtokba vett”, a Szentháromság tiszteletére szentelt plébániatemplom tornyában három harang van. A 4 mázsás „nagyobbik” harang 1820-ban készült és 1823-ban Szepesy Ignác püspök benedikálta. A „középső” 2 mázsás harangot 1771-ben öntötték, a „harmadikat” 1818. június 15-én Rudnay Sándor áldotta meg a Szentháromság tiszteletére. A harangok mellett említésre kerül a főoltár, amely a Szentháromság tiszteletére van szentelve, a mellékoltár pedig a Szent Család tiszteletére. Az 1817-es, valamint az 1824-es vizitációkhoz hasonlóan a „Boldogságos Szűz Mária” és a „Mindenszentek” képének létéről is olvashatunk.11 1GYFLVisitatiocanonica. Fenyéd. 1817: 16. doboz, k. n. 2Uo. 3Stallum = templomi díszes ülőhely a pap számára 4Mindent a Szentháromság Egy Isten Legnagyobb Dicsőségére 5Az 1824. évi vizitációs jegyzőkönyvben ennek némileg ellentmondva azt olvashatjuk, hogy 1818-ban Rudnay Sándor püspöksége idején alapították a fenyédi egyházmegyét. Lásd GYFLVisitatiocanonica. Fenyéd. 1824: 33. doboz, k. n. 6GYFLVisitatiocanonica. Fenyéd. 1817: 16. doboz, k. n. 7Uo. Ferenczi Sándor a papi névtárban Illyés Mihály születését 1761. szeptember 29-re teszi. Szolgálati helyei között említi Csíknagyboldogasszonyt (1800), Székelykeresztúrt (1801), Korondot (1802). A korondi egyházközség levéltári adatai szerint azonban 1799-1806 között volt Korondon plébános. Illyés Mihály fenyédi plébánossága előtt még szolgált Csíkmadarason (1805). Lásd Ferenczi, 2009. 275. 8GYFLVisitatiocanonica. Fenyéd. 1817: 16. doboz, k. n. 9GYFLVisitatiocanonica. Fenyéd. 1824: 33. doboz, k. n. 10Uo. 11GYFLVisitatiocanonica. Fenyéd. 1831: 34. doboz, k. n.