A fekete kerámia és a csergekészítés hazája volt néhány évtizeddel ezelőtt Csíkdánfalva. A felcsíki településen ma már csak Vízi Jenő művelője a fazekasmesterségnek. Ötvenévnyi tudását és tapasztalatát csupán egy csíkszeredai nő igyekszik átvenni. Műhelyében folyamatos a munka, főként kisebb kerámiaedényeket készít, amelyeket a legtöbb esetben hagyományos és egyedi mintákkal díszít. A keramikusnál a fekete kerámia és a mesterség nyomában jártunk. Nyolcadikos kora után, immár ötven éve kötelezte el magát a csíkdánfalvi Vízi Jenő a keramikusság mellett. Minap csíkdánfalvi műhelyében kerestük fel, és elmondta: az általános iskola elvégzése után egykori osztálytársai a szabóság meg más mesterségek iránt érdeklődtek, ő maga viszont a kerámiát választotta. – Nem volt nagy kedvem a kerámiához, de volt egy rokonom, aki nem messze lakott tőlünk, harangozóként dolgozott, közben fazekakat is készített a családi házuknál, sokat jártam hozzájuk. Ott néha nekifogtam ilyen-olyan gyurmázásoknak. Milyen is a gyermek? Ha tetszik neki valami, akkor nekifog. Valahogy így kezdtem én a kerámiával dolgozni – elevenítette fel lapunk érdeklődésére az első élményeit a fazekasmester. A helyi kerámiagyártó műhelyben kezdett dolgozni, később saját műhelyt létesített. – Sokáig készülődtem, de ez olyan szakma, hogy sok minden szükséges ahhoz, hogy minőségi munkát lehessen végezni, különböző gépeket, szerszámokat kellett beszerezni. Anyagilag is keményen oda kell tenni az önrészt, ha nincs háttér, jól meg kell kapaszkodni, hogy meg tudd venni a korongot, őrlőgép kell, meg ilyen-olyan nélkülözhetetlen dolgok. Aztán amikor az épületet (szerk. megj.: a jelenlegi műhely épületét) is felépítettük, és a szerszámokat is be tudtam szerezni, akkor itthon kezdtem dolgozni – tette hozzá a keramikus, aki a kezdeti nehézségek közé sorolta a piaci igények feltérképezését. Mint mondta, immár közel húsz évvel ezelőtt kevesen vásárolták a feketekerámia-tárgyakat, ezért már akkoriban a mázas kerámiaedények készítésébe kezdett. – Nem volt szakmai háttér, aki segíthetett volna tanácsokkal, hiszen a szüleim sem foglalkoztak ilyesmivel, a régi fazekasok közül is csupán egy-kettő élt, de nem tudtak sokban segíteni, mert már nem értettek a mostani mázas tárgyak készítéséhez. Aztán lassan kialakult. Egy magyarországi kollégámnál is dolgoztam egy ideig, ő akkoriban már készített mázas kerámiákat. Tőle is próbáltam ellesni néhány dolgot. Azt is szeretem a keramikusságban, hogy lehet játszani a színekkel és a mintákkal – sorolta a felcsíki mester. Rámutatott: manapság kész ötletekkel érkeznek hozzá az ügyfelek, gyakran hoznak egy mintát, és elmondják, hogy milyen tárgyat milyen színben és mintában szeretnének elkészíttetni. [caption id="attachment_142195" align="alignnone" width="2560"] Elektromos kemence. A minőségi munka elengedhetetlen eszköze[/caption] Jelenleg főként a mindennapokban használatos tárgyakat készít, de vannak különleges megrendelései is. Ilyen különleges megrendelés az is, amit legutóbb a budapesti mezőgazdasági kiállításon kapott: gyertyatartókat készít, amelyeket Mária-jelképpel és rózsafüzér-mintával díszít. – Néha a korondiak telefonálgatnak, hogy ilyen kéne, olyan kéne, de nem vállalom, mert a piacra is kell termelni, itt az épületben is van egy kiállítás, visszajáró vendégeink vannak, és oda is kell készítenem mutatós dolgokat. Aztán tavasszal, húsvét előtt gyergyói megrendelésre szoktam készíteni mécseseket, amelyeket tojásfestésre használnak, illetve van egy megrendelőm, akinek tányérokat is szoktam készíteni – mondta a fazekasmester, akitől azt is megtudtuk, hogy van egy kollégája, aki heti egy alkalommal besegít a tárgyak díszítésébe, de vállalkozását egyrészt azért sem bővíti, mert sem a műhely kapacitása nem engedi, másrészt a megrendelés sem akkora, hogy egyedül ne győzné. – Régebben, amikor keményebb telek voltak, ebben az időszakban, azaz így januárban le is álltam a munkával, de most, illetve tavaly is enyhébb volt az időjárás, ezért kevesebbet kellett fűteni, így dolgoztam, dolgozom – részletezte vendéglátónk, akinek a családjában egyelőre senki sem viszi tovább a mesterséget. Egy csíkszeredai tanítványa igyekszik elsajátítani a szakma alapjait. [caption id="attachment_142197" align="alignnone" width="2560"] Kerámiatányér. Nem gyártósoron készült, ezért nem csak a díszítéstől egyedi[/caption] – Csíkszeredából jár ki egy hölgy, aki komolyabban érdeklődik a szakma iránt, látszik, hogy szereti. Nagyon ügyesen korongozik. A hölgy irodai munkát végez, mind azt hangoztatja, hogy onnan ki szeretne szabadulni, mert az életét nem akarja íróasztal mellett eltölteni. Eléggé kreatív és ambiciózus – fejtette ki. Egyébként Vízi Jenő az egyedüli Csíkdánfalván, aki még foglalkozik kerámiaedények készítésével. Arra a kérdésünkre, hogy erre mi a magyarázat, azt válaszolta, volt még egy kollégája, aki foglalkozott ezzel, és akivel sokáig segítették egymás tevékenységét, de ő idővel abbahagyta. – Az elektromos kemence az egyik nyitja a dolgoknak. A kollégám épített magának fás kemencét, de abban nem lehet minőségi munkát végezni, sőt mázas edényeket sem lehet készíteni. Így aztán ő visszalépett – mondta a keramikus, aki a kerámiatárgyak folyamatát is ismertette. Rámutatott: a folyamat az agyagbányászat megszűnésével valamelyest rövidült, hiszen már az alapanyagot üzletből vásárolja, egyrészt emiatt sem készít már nagyobb edényeket, tárgyakat, mint például padlóvázákat. – Amint megvan az alapanyag, máris kezdődhet a korongozás. Van egy gyúrógépem is, azt pályázati támogatással tudtam beszerezni. Én elektromos korongokkal dolgozom, így egy kicsit kényelmesebb a munka. Utána következik a fülezés, most fülnyomóval dolgozom, de régen kézzel készítettük a füleket is. A fülezés után a díszítés következik. Régen a fekete kerámia díszítését késekkel, azaz faragással végeztük. Általában virág- vagy állatmotívumokkal díszítettünk. Majd az égetés következik, az első után piros, azaz terrakottás lesz. A második égetésnél fontos, hogy kellő távolságra legyenek egymástól a kemencében a tárgyak. Az első égetés 600 Celsius-fokon, míg a második égetés 950–1200 Celsius-fok között történik. Fekete kerámiát egy évben csak egyszer szoktam égetni. A tavaly nem is dolgoztam azzal. Azt fás kemencében égetem, nekem nincs olyan kemencém, ezért el kell vinnem máshoz – magyarázta. [caption id="attachment_142196" align="alignnone" width="2560"] Igényesség és pontosság. A fazekasság folyamatát ismerteti Vízi Jenő[/caption] A fazekasműhely melletti csűrben egy kiállítást is berendezett munkáiból Vízi Jenő. Ott mutatja be termékeit az arra járó turistáknak vagy éppen az új megrendelőknek, de három egyesületnek is tagja, így gyakran portékáit a hazai és magyarországi kiállításokon és vásárokon is meg lehet tekinteni. – Nyaranta rendszeresen járok alkotótáborokba is. A Gyimesektől egészen Gyergyószentmiklóson át Székelyudvarhelyig, de Madarason is szokott lenni, illetve a gyergyóremetei tánctáborban is tanulhatnak keramikusságot tőlem a résztvevők. Magyarországra is járok, ott főként Makóra és Nyíregyházára. Zajlik az élet rendesen. Munka van, kereslet is akad, úgyhogy csak dolgozni kell. Részemről elfogadható volt az elmúlt időszak is – összegzett Vízi Jenő.

Biró István