A képviselőház és a szenátus mai együttes ülésének napirendjén szerepel az ellenzék által beterjesztett bizalmatlansági indítvány megvitatása és annak szavazat útján történő visszautasítása vagy esetleges elfogadása. A bizalmatlansági indítványt amúgy annak okán nyújtották be, hogy a kormányfő, a kormány akadályozza, késlelteti a diaszpóra, azaz külföldön élő román állampolgárok szavazati jogának érvényesítésére vonatkozó törvény elfogadását. E törvény révén állapítanák meg a szóban forgó állampolgárok szavazati joga gyakorlásának módozatát, eszközeit. Az ellenzéki nemzeti liberális párt társelnöke, Vasile Blaga is „fél szájjal” elismerte szerdán, hogy nem sok esélye van ennek a bizalmatlansági indítványnak, de hozzáfűzte azt is, hogy bekövetkezhetnek meglepetések… A törvénynek végeredményben azért van gyakorlati lehetősége, mert amennyiben nem kerül sor annak elfogadására és megjelentetésére a Hivatalos Közlönyben legkésőbb ez év októberében, akkor az nemigen lesz alkalmazható a 2016-os parlamenti választások alkalmával. Közvetve idetartozik az is, hogy e jogszabály iránti felfokozott érdeklődést mind a politikai elit, mind pedig az ország lakossága egy részének a soraiban a 2014-es esztendei államelnöki választás során történtek váltották ki. Köztudott, hogy a külföldön élő állampolgároknak viszonylag kis hányada élhetett a szavazati jogával, ugyanis a szakértők egyértelmű véleménye szerint túlontúl kevés szavazóhelyiség állt rendelkezésükre, ilyenképpen pedig előfordult az is, hogy végül is olyanok sem tudtak szavazni, akik távolról utaztak egy adott szavazóhelyiséghez. Az is valószínűsíthető, hogy egyesek eleve lemondtak a szóban forgó joguk gyakorlásáról, számolva az azzal járó „viszontagságokkal” (hosszas utazás, sorban állás stb.). A történtek mind a külföldön élők soraiban, mind pedig itthon is felháborodást váltottak ki, s a külföldi politikai megfigyelők is elmarasztalták a romániai hatóságokat a nem megfelelő szervezés okán. Magát az államfőt is élénken foglalkoztatta és foglalkoztatja a külföldön élő állampolgárok szavazási jogának érvényesítése, annál is inkább, mert megalapozott vélemények szerint a tavalyi államelnöki választás számára kedvező eredményében megvolt a szerepük a külföldön leadott szavazatoknak is. A meghozandó törvény jobbára technikai jellegű, s gyakorlatilag egy olyan szavazási rendszert, illetve módozatot kell megtalálni, amely kedvező feltételek között teszi lehetővé a külföldön élő román állampolgárok számára a szavazati joguk gyakorlását, ugyanakkor biztonságossá is teszi a szavazás lebonyolítását és kimenetelét, elejét véve mindennemű esetleges csalásnak. És nem utolsó szempont az sem, hogy a külföldi országokban történő szavazás megszervezése és lebonyolítása ne kerüljön túlontúl sokba az állami költségvetésnek. Egy ilyen törvény meghozatalánál nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy Románia azon országok közé tartozik, amelyeknek igen sok állampolgára külföldön él, illetve vállal munkát, s ott huzamosabb ideig tartózkodik és bejelentett lakhelye is van. Számukat illetően egyébként az adatok sokszor ellentmondásosak, s jelenleg azt talán senki sem tudja pontosan megmondani, hogy hány román állampolgár él valamelyik külföldi országban. Egyesek szerint több mint négymillióan, mások szerint „csak” kétmillióan. Egyesek szerint az utóbbi években igen sokan elhagyták Olaszországot és Spanyolországot, de egyre többen települnek át Nagy-Britanniába, Belgiumba és Svédországba stb. stb. Több millió Európa-, illetve világszerte szétszórtan élő állampolgár számára nem egyszerű dolog megteremteni a szavazás technikai feltételeit, hátterét. De amúgy is a külföldön élő állampolgárok tekintetében igen eltérő a különböző országok jogszabályozása a szavazati joguk gyakorlása tekintetében. A velencei bizottság 57 állam esetében leltározta fel a határon túli szavazás feltételeit, és azt állapította meg, hogy azok közül csak négy olyan állam van, amely semminemű korlátot nem szab meg az eltávozott állampolgárai szavazati jogának gyakorlása tekintetében. Franciaország, Portugália, Olaszország és Svájc kivételével a bizottság által megvizsgált többi országban különböző korlátozások, adott tiltások léteznek, el egészen a külföldön történő szavazás teljes tiltásáig. Dániában például csak azok az állampolgárok jogosultak a szavazásra, akik ideiglenesen tartózkodnak külföldön, de rendszerint Dániában élnek. Azok, akik viszont külföldön telepedtek le, nem élhetnek dániai választási jogukkal. Az angolok és a skótok csak akkor szavazhatnak „otthon”, ha az utóbbi 15 év során legalább egyszer és egy bizonyos ideig Nagy-Britanniában laktak és szerepelnek származási településük választói listáján. Németországban azok a német állampolgárok, akik az ország határain kívül élnek, csak akkor szavazhatnak, ha legalább három hónapig a szülőföldjükön éltek, az utóbbi 25 esztendő során a 18. életévük betöltését követően. Ugyanakkor az is feltétel, miszerint „családi és közvetlen kapcsolatuk kell legyen a németországi politikai kontextussal”. Magyarország esetében sem adott a szavazati jog gyakorlásának lehetősége az ideiglenesen külföldön tartózkodó magyarországi állandó lakhelyű állampolgárok számára. Írország, Görögország, Ciprus, Málta és Izrael esetében csak azok az állampolgárok szavazhatnak, akik az országban élnek és tartózkodnak. Az elmondottakkal azt akartuk érzékeltetni, hogy a szavazati jog általános gyakorlása világszerte esetenként a diaszpóra vonatkozásában korlátokba ütközik. Ezzel viszont nem azt akarjuk sugalmazni, hogy Romániában is korlátozó vagy éppenséggel kizáró jellegű jogszabályozási előírásokat kellene gyakorlatba ültetni. Lévén, hogy Románia esetében a külföldön élők száma nagy, illetve az ország lakosságának jelentős hányadát képezi, némileg másként tevődik a szavazati jog gyakorlási lehetőségének tényleges biztosítása. De ki is számít határon túl élő romániainak? Erre vonatkozóan eligazítást ad a 2011/270-es törvénnyel módosított 2007/299-es törvény. Nos, a szóban forgó jogszabály értelmében ebbe a kategóriába beletartoznak többek között mindazon román állampolgársággal rendelkező személyek is, akik lakhelye vagy tartózkodási helye külföldön van. Következésképpen azok a romániai állampolgárok, akik külföldre távoztak, jobbára munkavállalási, megélhetési célokból, s hosszabb vagy rövidebb ideig (esetenként családokkal együtt) életvitelszerűen tartózkodnak. Rajtuk kívül a román emigránsok, a román állampolgársággal is rendelkező, de külföldön élő és más állampolgársággal is rendelkező személyek a Romániával szomszédos államokban élő román anyanyelvű kisebbségek stb. Nos, ezek együttesen, pontosabban a közülük nagykorúvá váltak képezik a majdani parlamenti és államelnöki választások diaszpóra jelentette „tétjét”.

Hecser Zoltán