Az ígéretük szerint mindent megoldó divatos tréningekkel és trénerekkel kapcsolatban el kell még mondanom két fontos dolgot, hogy azután viszatérhessek az eredeti témánkhoz, az önérvényesítéshez. Az egyik a motivációs – de lehet boldogság-, csapatépítő vagy akármilyen, csodát ígérő – tréning térhódításának az okai. Ezekkel foglalkozni érdemes, és kell is, mert sok egyébre is rámutat. A másik pedig maga a motiváció kérdése. Ami az okot illeti, az lényegében két tényezőre vezethető vissza. Az egyik az a reális igény, hogy megtanuljuk, hogyan lehetünk jók, sikeresek, önérvényesítők, boldogok, motiváltak a cselekvésre, a tervezésre és még sok minden egyebet, amelyre rendszerint senki sem tanít meg minket akkor, amikor erre a legfogékonyabbak vagyunk és amikor a leginkább kellene: gyerek- és egészen ifjúkorunkban, a családban és az iskolában. Rendszerint azért nem, mert ők maguk, szülők sem, tanárok sem igazán tudják, mert nincs ilyen tantárgy sehol, és lényegében senki sem foglalkozik vele. Amikor pedig felnőttként felismerjük, hogy erre szükségünk van, hogy tennünk kell valamit ezek érdekében, akkor a legtöbben abból a kínálatból választanak, ami a leginkább képes eladni magát, a leghangosabb, a legdivatosabb, amit a szomszéd, a tévé, a legzengzetesebb bevezető ajánl, mert nincs meg a kellő ismeret, és a tudományba vetett hit, amely megfelelő irányba terelné az érdeklődőt. És ez a második nagy probléma. Amióta elveszítettük a hitünket – mindenféle hitünket, az Istenbe, a tudományba, az anyánkba, apánkba, az igazságba, a jóságba, bármibe vetett hitünket –, azóta hiszékenyekké váltunk. Azóta egyformán esik latba a tudós, a pap, a szülő, a tanár szava, az írott betű, a szakember véleménye, meg a sarlatáné, a kuruzslóé, bárkié. Ezért a segítséget ugyanígy teljesen véletlenszerűen, vagy bizonyos érzelmi meggondolás vagy pillanatnyi hatás, a divat alapján választják ki a legtöbben. Ezek döntik el, kinek higgyenek, kitől fogadjanak el tanácsot, kitől kérjenek segítséget, ki után tájékozódjanak. Ezért válhat adott pillanatban fontosabbá a kuruzsló, a javasasszony, a csontkovács, az átkot, megcsináltatást feloldó pópa, az önjelölt hittérítő, egyházalapító, a csodát ígérő tréningek és kurzusok hirdetői, mint az orvos, a tanár vagy a pszichológus. És valljuk be, mi szakemberek mindannyian ludasok vagyunk ebben. Erről is lesz szó bővebben.