Február 2. a Megszentelt Élet Világnapja. II. János Pál pápa kezdeményezésére 1997 óta ezen a napon adnak hálát a keresztények azért az ajándékért, amelyet az Úr a szerzeteseken, a megszentelt életet élőkön keresztül a Krisztus-hívők közösségének ad. Mi a világnap közeledtével a csíksomlyói klarisszákhoz látogattunk el. A Csíksomlyó Ágacskája klarissza mo­no­stor a kegy­templom köz­vetlen közelében, mondhatni az árnyékában szerényen meghúzódva áll. A szerzetesrend 17 éve, 2000. augusztus 11-én telepedett meg Csík­som­lyón, mint a franciaországi Sion Ágacskája monostor alapítása, de a magyarországi szécsényi monostor önállósulása, vagyis 2009 óta ez a remeteség a Szécsény Ágacskája monostorhoz tartozik. A csík­somlyói monostorban három szerzetesnő él, és tölti reggeltől estig imádságban és munkában a napjait. Magukról alig beszélnek, hivatásukról annál szívesebben. – Hivatásról szólni a Megszentelt Élet világnapján csak a hálaadás jegyében tudunk – fogalmazott Mária-Ágnes, a helyi elöljáró. – Minden kereszténnyel együtt áldjuk Istent, aki Fiában a világ teremtése előtt kiválasztott, hogy szentekké váljunk a szeretetben, és meghívását megújította, mikor Fia szorosabb követésére hívott. Ma is több ezer férfi és nő, a világ minden kontinensén, egyesek üldözések között, mások nagy városokban vagy kis településekben, zord hegyeken, sivatagban, vagy a társadalom peremén élőkkel közösséget vállalva tanúságot tesznek az élő, emberszerető Istenről. Van, akit alig pár napja, másokat több évtizede magával ragadott Istennek Fiában kinyilvánított szeretete. És ők, engedve e vonzásnak, mindenüket elhagyták, hogy kövessék Jézust… és apránként a Szentlélek munkálkodása által megtanulják magukat is elhagyni, odaajándékozni Isten és embertársaik szolgálatára. Szent Klára Rendjének tagjaiként, itt Csíksomlyón éppúgy, mint Szécsényben (magyarországi Anyaházunkban) Isten ingyenes szeretetét szeretnénk befogadni, életformánk szerint, a közösségileg végzett imaórák (zsolozsma) és a napi 4 óra személyes ima, a munka és a lelki küzdelem, a testvéri élet és az önként vállalt tulajdon nélküli élet minden pillanatában. Letelepedésünk óta néhány fiatal megismerkedett életformánkkal, hálát adunk Istennek, hogy ketten kitartottak, örökre elkötelezték magukat Szent Klára Rendjében. A klarissza nővérek elmondták, hogy küldetésüknek tartják a Szeretet forrásánál maradni, hallgatva Isten szavát, engedni, hogy átalakítsa gondolataikat, érzéseiket, magatartásukat. – Az isteni cselekvés gyakran emberi közvetítést, eseményeket is felhasznál, s igazából ez teszi konkréttá önátadásunkat – emelte ki a nővér. – Hisszük, hogy magunkban kell megengedni azt, amit szeretnénk, hogy a világban is megtörténjék. A szemlélődő-elmélkedő életmódot folytató klarissza apácákkal a saját kápolnájukon, valamint a csíksomlyói kegytemplomon kívül alig lehet találkozni, a világgal fenntartott kapcsolatuk csupán részben látható. A monostorban naponta 9 és11⁴⁵, 14³⁰ és16⁴⁵ illetve 17³⁰és18³⁰ között szeretettel fogadják azokat, akik hálát szeretnének adni, vagy életük nehéz helyzeteiben Isten akaratát keresik, s ehhez kérnek imát. A remeteségben lehetőség van néhány napos elcsöndesedésre is. Aki erre vágyik, e-mailban, vagy üzenetrögzítőben jelentkezhet be, egyeztetik az időpontokat és a lehetőségeket. A csíksomlyói klarisszák az isteni gondviselésből élnek, a kultuszminisztérium csak az egészségügyi biztosításukat fedezi, de sosem aggódnak a holnapért. – Mindenki, aki Isten jóságát megtapasztalja, és konkrét adományával segíti mindennapi életünket, Isten Gondviselésének eszköze számunkra, ezért hálatelt szívvel mondunk nekik köszönetet – mondta a helyi elöljáró, hangsúlyozva, hogy kapcsolatuk a világgal, a hit által, mélyebben gyökerezik. – Minden ember üdvösségét érinti, s nem elsősorban szavaink által, hanem Istennek szentelt életünk által. Hiszen minél inkább az evangélium szerint, az Úr Lelkéből él, annál inkább tud a szemlélődő szerzetes is vigasztalni, hitet, reményt, szeretetet ébreszteni mindazokban, akiket Isten rábíz. Mindennapi imájában, hittel, a szíve csöndjében a világ minden emberét a Szeretet forrásához viszi. Mivel számunkra mindenki Isten ajándéka, igazából nem az a fontos, hányan jönnek hozzánk, hányan írnak nekünk e-mailen vagy levélben, országunkból vagy távoli országból, imánkat kérve. Egy feladatunk van: hogy hűségben a jelen kegyelmi pillanatát éljük, és így szívünkben semmi se gátolja azt a szeretetet, mellyel Isten a világ teremtése előtt és folytonosan, minden teremtményét szereti. * Romániában Csíksomlyón kí­vül még csak Romanban van kla­rissza monostor. Világszerte mint­egy 600 kolostorban hozzávetőleg 15 000 klarissza apáca él. Daczó Katalin