havazás
A családi nevelés feladatai, módszerei és eszközei
Véget ért a nagyvakáció, megkezdődött a tanítás. Újra előtérbe került az oktatási-nevelési problémák mikénti végzésének elemzése.
A helyes nevelés célja és fő feladatai megvalósításának egyik színtere a családi nevelés. A nevelés célját a feladatok gondos teljesítésével közelíthetjük meg. E munka közben különböző módszereket, eszközöket alkalmazunk. A családi nevelés módszerei általában megegyeznek a többi színterek nevelési módszereivel, azokat azonban sajátos módon, a családi nevelés adaptált körülményeinek megfelelően kell végezni. A családi nevelés a maga teljességében csak az óvodába, illetve az iskolába lépés előtt érvényesülhet. Ebben az időszakban alapvetően a gondozás az uralkodó. Természetesen nem mondhat le erről a család akkor sem, amikor a felserdült gyerek kezdi irányítani saját alakulását.
A legtöbb szülő a gyermek gondozását élete végéig feladatának érzi. A maga lábán álló egészséges gyermekre nézve ez már nem gondozás, hanem gondoskodás. Kedvezően igyekszik alakítani gyermeke életét, gondolkodik sorsán, aggódik érte. Akkor kezd ilyenné átalakulni a szülői gondozás, amikor a gyermek iskolába kerül. A gondozás köre és feladata az értelem fejlődésével fokozatosan szűkül.
A családi nevelés másik fontos eszköze a tanítás. A tanítást, a tanulást itt a legtágabb értelemben használjuk. Mindig tanulunk, amikor olyant látunk vagy hallunk, amit még nem ismertünk, vagy olyant próbálunk elvégezni, amit még nem csináltunk. A gyermek tehát élete kezdetétől minden pillanatban tanul. Tanul mindenkitől, aki előtte olyant tesz, aminek utánzására képes, később pedig, aminek az emlékezetében való megtartására eléggé fejlett.
A szülők legnagyobb része a saját példájával tanítja gyermekét. A tanítás is a családban kezdődik, de a rendszeres oktatás természetesen az iskola feladata.
A nevelésben a példának nagy jelentősége van. A gyermek utánozza mások cselekedeteit és enged mások akaratának, tehát hajlítható. Ezért a szülőknek mindig gondolniuk kell arra, hogy példát mutassanak. A szülői példamutatás csak akkor válhat pozitív hatóerővé, ha a családi élet légköre megfelelő. A családi példa egész életre meghatározza a gyermeket. Ennek tudata a szülőtől mindig szigorú önbírálatot követel. De az is nagy hiba, ha a szülő gyermekét saját egyéniségére akarja formálni.
A másik eszköze a tanításnak a szülő beszéde. Amikor először nevezünk meg előtte valamit, lényegében oktatjuk. Amikor már kérdez, és mi felelünk neki, rengeteg tárgyi ismeretet nyújtunk. A családi nevelés első hét évében szerzi meg a gyermek ismereteinek alapját. Ezt rendszerezi, és ezekre épít az elemi iskola, amihez még hozzáadódnak az óvodában szerzett ismeretek, amiket nem minden óvodáskorú gyermek kap meg, egyfelől, mert kisebb településeken nincsenek óvodák, másfelől pedig laza a törvénykezés, amely nem teszi kötelezővé az óvodába járást. Tehát a szülő a gyermek első tanítója. A családi nevelés nem lehet tartós, ha csak a példára, a tanításra korlátozódik.
A szoktatásra és gyakorlásra is szükség van. A gyakorlás a cselekedetek többszöri végrehajtása: eredménye a cselekedet tökéletes elvégzése és szokássá válása. A gyermek foglalkoztatásáról azonban gondoskodni kell.
Ennek a foglalkoztatásnak bele kell illeszkednie a gyermek életrendjébe, napirendjébe. A foglalkoztatás a játékkal kezdődik, attól a rendszeres tanulásig hosszú, fokozatos út vezet. Igen fontos a foglalkoztatás módjának megválasztása, hogy a szellemi és fizikai fejlődésre kedvezően hasson. A házimunkában való részvételnek már kicsi kortól kezdve kiemelt nevelő hatása van.
Az iskolába járó gyereket elsősorban az iskola foglalkoztatja. A családnak kell gondoskodnia arról, hogy az otthonra eső részt is elvégezze a gyermek. Az iskolás gyermek szabadidejének kihasználása, annak megszervezése jórészt a család feladata, de ezt a feladatát az iskolával karöltve végzi. Igen lényeges az is, hogy a gyermeknek legyen azonos korú játszótársa, mert a fejlődés szempontjából nagyon sokat jelent a gyermek társasága.
A nevelés folyamatában a módszerek alkalmazásánál természetesen figyelembe kell venni a gyermek életkori és egyéni sajátosságait. Csak így lehet a család a nevelés tekintetében eredményes.
Gálfalvi Gábor ny. ig. tanító
.jpg)
.jpg)
