A romániai lakosság kétharmada (65,7 százalék) úgy gondolja, hogy a koronavírus-járványt a globális elit robbantotta ki, hogy ellenőrzése alatt tartsa a világ népességét. Ez nem valami szürreális, tudományos-fantasztikus hollywoodi fantazmagória, hanem az INSCOP közvélemény-kutató cég hétvégén közzétett felmérésének eredménye. Becsületszavamra. (Ahogy azt Krakauer, a visszhang mondaná a Mester Bradley Tamás visszaüt című regényében.) Ehhez képest a válaszadók alig egyharmada véli úgy, hogy a járvány természetes úton tört ki, az eddigi világjárványokhoz hasonlóan. Mit mondjak? Lehangoló. Főleg az, hogy a globális ellenőrzésre vonatkozó összeesküvés-elméletet vallók aránya nemcsak a középfokú, hanem a magasabb végzettségű és magas jövedelmű lakosság körében is nő. Mintha önmagunk ellenségei lennénk. Persze emberileg valahol megértem, hogy miért történik ez. Feszültségekkel terhelt társadalomban élünk. Olyannyira, hogy annyira vágyunk az egyszerű, könnyen értelmezhető válaszokra, hogy inkább elhiszünk valamit, ami kényelmes a számunkra, mint hogy szembenézzünk a valósággal. Különösen akkor, ha a valóság egyáltalán nem egyértelmű, nehezen értelmezhető és bizonytalansággal tölt el bennünket. Ki a francnak hiányzik az ilyesmi? Teljesen érthető tehát, hogy szívesebben hiszünk el valamit, ami nem igaz, ha érthetőbbé, kiszámíthatóbbá teszi a világot számunkra. A szekularizált társadalmakban is egyre több a valláspótlék – ilyen az is, ha annyira lelkesen szurkolunk egy focicsapatnak, hogy azonosulunk vele –, mert úgy szomjazzuk a bizonyosságot, mint sivatagban eltévedt turista a friss forrásvizet. Mondom, emberileg tökéletesen érthető, hogy megnyugtató, egyszerű magyarázatokat keresünk az olyan kérdésekre, amelyekre nem kapunk egyértelmű választ, és amelyek csak bizonytalanságunkat fokozzák. Annyira szeretnénk, ha minden bennünket ért bajnak és nyomorúságnak legyen világosan azonosítható felelőse, hogy könnyedén találunk bűnbakot. A globális elit tökéletes bűnbak. Elég nagy és arctalan ahhoz, hogy rájuk hárítsuk a felelősséget. Ráadásul, ha őket átkozzuk, akkor még a feszültséget is levezetjük. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a globális elit mindenben teljesen ártatlan lenne. Nyilván nem kis felelősségük van a vagyoni egyenlőtlenségek kialakulásában, a nagyobb társadalmi konfliktusokban. Arroganciájuk nem ritkán bicskanyitogató. Tudom. Mégsem szerencsés, ha a világjárványt is az ő nyakukba akarjuk varrni. Struccpolitikát folytatunk, ha nem nézünk szembe a valósággal. Azzal a valósággal, hogy nincs kényelmes, megnyugtató válasz minden kérdésünkre. Azzal a valósággal, hogy néhány kérdésünkre legfeljebb csak évek múlva kapunk kielégítő választ, vagy akkor sem. Meg kellene tanulnunk valahogy kezelni a bizonytalanságot. Különben nekiláthatunk összefüggéseket keresni, ott is, ahol nincs összefüggés, és fogunk is találni, mert egy idő után elkezdünk belelátni mindenfélét a bennünket körülvevő valóságba. De egyáltalán nem biztos, ez szerencsés dolog és a javunkat szolgálja. A világjárvány minden esetre felszínre hozott egy sor eddig lappangó társadalmi ellentétet. Kínunkban egymás torkának esünk, és lassan leépítjük magunk körül a maradék egymásba vetett bizalmunkat is. Mit mondjak? Lehangoló.

Kiss Előd-Gergely