erős felhőzet
szórványos felhőzet
A bizottság levelét megírta
Az Európai Bizottságnak a kötelezettségszegési eljárások februári határozatait részletező jelentésben olvasható többek között az is, hogy a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek kiskereskedelmi forgalmazása miatt kötelezettségszegési eljárást indít Románia és Magyarország ellen. A döntés értelmében az EB felszólítást küld a két országnak, mert a szóban forgó termékek kiskereskedelmére vonatkozó nemzeti jogszabályaik ellentétesek az uniós joggal. (Mindenekelőtt az Európai Unió működéséről szóló szerződés 34-es és 49-es cikkelyeinek az előírásaival.) Az indoklásban a bizottság arra utalt, hogy Magyarországon egy új jogszabály értelmében a kiskereskedők kötelezettek a hazai és importált mezőgazdasági és élelmiszeripari termékekre egységes árrést alkalmazni, holott az importált termékek költsége a devizától és az árfolyam-ingadozástól függ. Álláspontjuk szerint ez hátrányos helyzetbe hozhatja az importált mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek értékesítését a belföldiekhez képest. Amit leginkább kifogásol a bizottság: Magyarország nem mutatott be arra vonatkozó bizonyítékokat, hogy a nemzeti intézkedések indokoltak és arányosak lennének. A bizottsági érvekre két hónapon belül kell válaszolniuk az illetékes magyar hatóságoknak.
A vázoltak jobbára vonatkoztathatók az országunkkal szembeni kötelezettségszegési eljárásra, illetve az azt kiváltó okokra is. Ugyancsak az importált mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek kiskereskedelmi forgalmazását „fékező” jogszabályról van szó. Még a múlt esztendőben született egy korlátozó jellegű előírásokat is tartalmazó törvény: a Hivatalos Közlöny 2016. július 15-i számában megjelent 150-es törvényről van szó, amely révén újólag módosították és kiegészítették az élelmiszeripari termékek forgalmazására vonatkozó, 2009/321-es törvényt. Ennek a jogszabálynak jó néhány előírása már több mint fél éve hatályossá vált, de voltak olyanok is, amelyeket 2017. január 13-án kellett volna hatályba léptetni. Ez utóbbiak között van az a szakasz is, melynek értelmében a kereskedelmi hálózatban forgalomba hozott friss terményeknek, illetve termékeknek legalább 50 százalékát az úgynevezett rövid láncon belül kell beszerezni. (Ez az előírás a köztudatba úgy került be és egyes hírügynökségek is úgy „tálalták”, hogy a helyi termelőktől kell beszerezni a friss élelmiszereknek több mint felét. Ez így nem igaz, mert eleve tudni lehetett, hogy ilyenképpen a hazai törvényhozás szembemegy az uniós normákkal, s ezért került be a „rövid lánc” igen képlékeny és félreérthető fogalma.) Annak idején a honatyák túlnyomó többsége „hazafias érzelmektől vezérelve” azt hangoztatta, hogy a törvény a hazai mezőgazdasági szektor és élelmiszeripar érdekeit védi, megkönnyíti a kistermelők piacra törését (beleértve a nagy üzletláncokat is). A szóban forgó előírás gyakorlatba ültetése érdekében a január 23-i határidőig „ki kellett volna udvarolni” az Európai Bizottság egyetértését, ez pedig nem jelenthetett egyebet, mint a kilátásba helyezett intézkedések kellő megindokolását. Ezzel a hazai illetékesek meg is próbálkoztak, megküldték az EB által kért információkat, de a válasz az volt, hogy azok „súlytalanok”, s a múlt esztendő novemberében már kilátásba helyezték az esetleges szankcionálást. Az akkori tárcavezető, Achim Irimescu elismerte, hogy gondok támadhatnak, s azt a bizonyos 51 százalékot vagy el kell „tüntetni”, vagy módosítani kell a nagyságrendet. Továbbá utalt arra is, hogy egyes nemzetközi áruházláncok képviselői beadvánnyal fordultak az Európai Bizottsághoz, sérelmezve a szóban forgó törvény egyes előírásait. Ilyen „sérelmezett” hangnemben nyilatkozott a szenátus európai ügyekért felelős bizottságának elnöke is, azon a megbeszélésen, amelyre az EB levelének kézhezvétele napján, azaz múlt szerdán került sor, s amelyen részt vettek hazai hivatalosságok és érdekképviseletek illetékesei is. A bizottság elnöke többek között azt hangoztatta, hogy az áruházláncok nem adták tanújelét azon országgal szembeni lojalitásuknak, amelyekben kifejtik tevékenységüket, akkor, amikor az EB-hez fordultak. Feleslegesen sértődött meg, hisz elismerte, hogy a hazai elemzésből is az derül ki, hogy a múlt esztendőben elfogadott törvény szem elől tévesztett bizonyos európai szabályzókat. Ugyanakkor a kormánykoalícióhoz közel álló körök az államelnököt is „ludasnak” találják, hangoztatván, ő hirdette ki a törvényt. Halkan jegyzem meg: ha nem hirdette volna ki vagy késlekedett volna a kihirdetésével, akkor azt állították volna, hogy szembemegy az ország érdekeivel. Sajnos a hazai törvényhozás „minősége”, a honatyák következetessége tekintetében van felrónivaló. Ilyen tekintetben pedig ugyancsak furcsállandó, hogy annak idején azzal kérkedtek, hogy konszenzuson alapuló törvény elfogadására került sor, majd utólag tanúi lehettünk a kölcsönös szemrehányásnak, egymásra mutogatásnak az utólag kiütköző törvényalkotási bakik okán. Így van ez jelenleg is, például a 2015-ben elfogadott Adótörvénykönyvvel, valamint az Adóeljárási Törvénykönyvvel, illetve a tavaly elfogadott közbeszerzési törvénycsomaggal kapcsolatosan is.
Visszatérve az EB által kifogásolt törvényre: egy-két kivételtől eltekintve a hazai mezőgazdasági és élelmiszeripari szektor hosszú évek óta nem képes fedezni a belföldi igényeket. Akkor hol is vannak azok a termények, termékek, amelyek a termelők nyakán maradtak? Miért olvashatjuk azt, az Országos Statisztikai Intézet minapi közleményében, hogy a szóban forgó termékek esetében a vidéki, a háztáji gazdaságok sem képesek minden esetben a saját fogyasztói igényeket kielégíteni? Például azért, mert országunkban tavaly a búza esetében a hektárhozam 4 tonna volt, míg Magyarországon 5,3 tonna, Lengyelországban pedig 4,5 tonna, országunkban a napraforgó hektárhozama 1,8 tonna volt, Bulgáriába 2,2 tonna, Magyarországon pedig 2,9 tonna. Folytathatnánk a sort…
Hecser Zoltán
.jpg)
