tiszta égbolt
kevés felhő
A barátságról
„Ha megteszitek, amit parancsolok nektek, a barátaim vagytok. Nem nevezlek többé szolgának benneteket, mert a szolga nem tudja, mit tesz ura. Barátaimnak mondalak benneteket, mert amit hallottam Atyámtól, azt mind tudtul adtam nektek.” (Jn 15, 14-15)
***
Nagyon érdekes a mai társadalom. Valamiféle érdekes kettősség van benne. A virtuális világban rengeteg baráttal rendelkeznek az emberek, egyre inkább még az idősebb réteg is. Olyan embereket vesznek fel barátaik közé, akiket soha nem láttak, mert hogy csak a barátaik barátai. Az igazi barátság kihalófélben van: az embereknek valóságos, látható, meglátogatott barátai nincsenek, vagy ha van, nagyon kevés embernek van. Közösségünkben 4 hete minden vasárnap a barátság vasárnapját tartjuk: minden család meg kell hogy hívja a barát-családot. 30 családból 5-6 teszi meg, mert nincs igazi barátja a családnak.
Mit tudnánk mondani a barátságról? Jézus azt mondja, azok a barátai, akik megteszik, amit parancsol. Mit parancsol Jézus: „Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket.” (Jn 15, 12) Elég egyszerűnek tűnik: szeretni úgy, ahogy Jézus tette: „…életét adja barátaiért.” (Jn 15, 13) Vagyis áldozatot vállalni. Talán nem merünk, nincs lelki erőnk, vagy épp elfelejtettünk áldozatot vállalni? Az áldozat lemondással jár, lemondani az én vágyaimról, az én elképzelésemről, és a másik dolgára, bajára, örömére figyelni. Kihalt volna belőlünk ez az érzés?
Ha jobban megnézzük, a probléma oka elsősorban a Jézus és közöttem való barátság hiánya vagy tökéletlensége a gond. Minél közelebb vagyok a jézus-barátomhoz, annál könnyebb ráéreznem, ráhangolódnom, áldozatot vállalnom barátaimért. Miért? Mert láthatom Jézusnál a tökéletes áldozatvállalást, a bizalom megelőlegezését, azt, hogy ő teszi meg mindig az első lépést: „Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, akik terhet hordoztok – én felüdítelek titeket.”(Mt 11, 28)
Merjünk tehát barátkozni! Elsősorban Jézushoz közeledjünk, talán ha elfáradtunk, ha terheket hordozunk, ha igazi barátra vágyunk! Merjünk egymásért áldozatot vállalni: kedvességgel, meghallgatással, konkrét segítséggel! Ne féljünk attól, hogy sebet kaphatunk! Nézzünk a barátunkra, ő meghalt értünk!
T. Kiss Attila óradnai lelkész
_cm.JPG)
