Nem tudtam mire vélni a viszonylag népes tömeget a marosvásárhelyi színházban csütörtök délután, pedig nem színházi előadásra és nem is futballmérkőzésre igyekeztek az emberek, hanem a 25. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár forgatagára voltak kíváncsiak. A rendezvénysorozat csütörtökön kezdődött és vasárnap délutánig tartott, de nekünk mindössze egy óra állt rendelkezésünkre a kollégával körülnézni a vásárban. Ennyi ideig volt érvényes parkolójegyünk, nem vesztegethettük az időt. Azonnal hozzáláttam felkutatni a főszervezőt. Ez a feladat egyébként nem is volt olyan könnyű, többször is körbejártam a vásár területét, amíg sikerült szóba elegyedni Káli Király Istvánnal, a könyvvásár főszervezőjével. Egy volt iskolatársam volt segítségemre, akivel véletlenül futottam össze. Amíg a köröket róttam, egyik meglepetés a másik után ért. Megfordultam már néhány könyvvásárban, de ritkán láttam olyat, hogy szinte valamennyi stand előtt állnak emberek, és közülük szinte minden második könyvet fog a kezében. Később Káli Király István főszervező ezt azzal az állítással spékelte meg, hogy igen, ennyien vannak, amikor pangás van. Csúcsidőnek ugyanis a péntek délután, a szombat délelőtt és délután számít. A főszervező szerint olyankor nem lehet mozogni a színházban. Az emberek ennek ellenére nem türelmetlenek, saját bevallása szerint nyűgös embert még nem is látott a vásárban, csak mosolygóst, türelmest, kedvest. A könyvvásár ugyanis egyben találkahely is, jól érzi magát itt az olvasás iránt elkötelezett közönség. Beszámolója szerint még a külföldi meghívottak is – akik sok könyvvásárt megjártak – úgy távoztak a rendezvény végén, hogy „ehhez fogható nincs”. Ezt a megállapításukat egyébként nem a vásár méretére vagy rendkívüliségére, hanem a hangulatára értették. Igényesség szülte a könyvvásárt Mivel éppen a 25. kiadásánál tartott a könyves rendezvénysorozat, ezért természetesen arra is rákérdeztem, hogy mennyire változott meg a vásár az elmúlt negyed évszázadban. Hamar megtudtam: a kezdet kezdetén azért indították el a vásárt, mert az erdélyi könyvkiadásban óriási káosz uralkodott. – Nagyon sokan azt hitték, hogy a nyomtatott betű könyv formába kötve az már könyv, és ezt hitték az olvasók is. Egy csomó rossz minőségű könyvnek nevezett selejt került forgalomba. Ezért határoztuk el, hogy mivel nem tudjuk az olvasót külföldre küldeni, hogy lássák, milyen egy jó könyv, ide hoztuk „A” könyvet, ezáltal megtapasztalják, hogy mit kell megkövetelniük tőlünk. Önmagunkkal szemben támasztottunk igény azáltal, hogy létrehoztuk ezt a könyvvásárt – emlékezett vissza a kezdetekre Káli Király István. Hozzáfűzte: az elején a vásár működött, ahogy lehetett, azután rutinná vált, majd végül szükségét érezték annak, hogy változtassanak. A könyvvásár 18. kiadásánál érkezett el ez a pillanat. – Amikor tudatára ébredtem, hogy eluralkodott rajtam a rutin vakság, akkor megkerestem a fiatalokat azzal a kérdéssel, hogyan lehetne újítani. A fiatalok azt mondták: nem magán a vásáron kell változtatni, hanem a vásár arculatán, közhírré tételén és azon, hogy egyáltalán kapcsolódik bármi hozzá, amitől az emberek érzik a fontosságát – mesélte. Megfelelő helyszín, megfelelő rendezvénnyel Amikor beléptünk a marosvásárhelyi színházba, mégsem a könyvesstandok ragadták meg a figyelmünket, hanem a csigalépcső, amelyik az emeletre vezet. A színház munkatársai valószínűleg unhatják már, de egy épp becsöppenő látogató számára rögtön megteremti az autentikus kultúra légkörét. A színház egyébként a kezdetektől fogva befogadta a könyvvásárt, mindig is ez volt a helyszíne – világosított fel Káli Király István. Hozzáfűzte: oly annyira élvezik a marosvásárhelyi színház vezetőségének támogatását, hogy négy napra teljesen a rendelkezésükre bocsátják az intézményt, nem csupán annak helyiségeit, hanem még a műszaki személyzetet is. Elmondása szerint a műszaki személyzet is pontosan tisztában van a rendezvény tétjével, és a legjobb tudásuk szerint szolgálják azt ki. A könyvvásár valóban nemzetközi, igaz, nem annyira, mint a Francia úti könyvvásár, de nem is ez volt a céljuk. Eleinte nagyon vegyes volt a vásár, majd menet közben a román kiadók jó része kikopott, mert kevés volt irántuk az érdeklődés. – A rendezvény önfenntartó a szervezők és a kiállítók szempontjából is. Akinek megéri, jön, akinek nem éri meg, nem jön – mutatott rá a piac működésének egyszerűségére a főszervező. Többnyire a magyar kiadóknak, kereskedőknek éri meg eljönni a marosvásárhelyi könyvvásárba. Hozzáfűzte: rengeteg haragosuk van, mert a színház zárt terület, a befogadó képessége véges, így nem tudnak mindenkit fogadni. Folyamatosan telt házzal működik a könyvvásár, negyvenegy önálló standdal. A magyar nyelvterületen kívüli külföldieket leszámítva a kiállító kiadók mintegy hetven százaléka erdélyi, a fennmaradó harminc százalékuk értelemszerűen magyarországi. Azon kívül minden évben jelen van a kolozsvári egyetemi könyvkiadó, az Oxford Educational Center és a Fischer International is. – Ha akarjuk, nemzetközinek nevezzük, ha akarjuk, nem. Mi így indítottuk el. Az első kiadáskor hét országból érkeztek kiadók a könyvvásárra. Azóta az országok részvétele tekintetében beszűkült a kínálat – mondta. Érdeklődtünk több könyvstandnál is, hogyan megy a bolt, de egyelőre óvatosak voltak a különböző kiadók eladói, nem akaródzott nekik nyilatkozni, annyit informálisan azért sikerült megtudni tőlük, ahhoz képest, hogy a csúcsforgalom még hátravan, időarányosan elégedettek a forgalommal. Az olvasás fája, mert ilyen is van A csigalépcsőt leszámítva, az első dolog, amit megpillantottunk, az az olvasás fája. Tisztára úgy nézett ki, mint egy karácsonyfa, csak éppen könyvekkel volt kirakva. Ráadásul jól olvashatóan oda volt írva, hogy vasárnap a látogatók ingyen és bérmentve elvihetik valamennyi kiadványt. Nem kevés könyvről volt szó, persze, arra is kíváncsiak voltunk, hogy miről szól ez a kezdeményezés. Káli Király István elmondta: a tavaly jutott eszébe, hogy jó lesz közönségcsalogatónak. Korábban csütörtöktől szombatig tartott a vásár, csak tavaly toldották meg vasárnapi nappal. A meghosszabbított nyitvatartást ugyanis a marosvásárhelyi és vidéki olvasók is igényelték, mert nem mindenki tud hétköznap eljönni. Eleinte azt tapasztalták, hogy jöttek is a vásárlók, de nem annyian, mint amennyire számítottak, ezért álltak elő ezzel a közönségcsalogató ötlettel. Kérdésünkre elmondta: a sok ingyenkönyv egyáltalán nem rontotta el a kiadók üzletét, sőt évről évre egyre nagyobb lett a forgalom. Hozzáfűzte: tavaly fél óra alatt elfogyott az összes könyv, és sokan álltak ott még, akiknek nem jutott, így gyorsan vásároltak még százötven könyvet, hogy jusson mindenkinek. Első ránézésre azt feltételeztük, hogy biztosan a kiadók ajánlanak fel egy-két könyvet, de Káli Király István elmondta: a Romániai Magyar Könyves Céh megvásárolja valamennyi könyvet. Ezzel a költséggel egyébként számolnak is a költségvetésben. Egy évre elég műsor négy nap alatt Számos kísérő rendezvénye is akadt, a szűkösen rendelkezésünkre álló idő miatt ezeken nem állt módunkban részt venni. Káli Király István ugyanakkor elmondta: valamennyi esemény irodalomközpontú, még a kiemelt színielőadások és koncertek is az irodalomhoz kötődnek. Gondoltak a gyerekekre is, a színház klubhelyisége ezúttal gyerekklubként működött, ahol a 2–13 éves korú gyerekek óránként változó programokon vehettek részt. Összesen százhét különböző esemény várta a látogatókat. – Szűcs László, a Várad Kiadó főszerkesztője azt mondta, hogy egy Marosvásárhely méretű városnak egy évre is elég lenne – adott hangot a programkínálat gazdagságával kapcsolatos elégedettségének Káli Király István.

Kiss Előd-Gergely