A jól szervezett gazdaságoknak, ame­lyeknek elegendő meny­nyiségű és jó minőségű legelőjük van, vagy a zöldtakarmány-szükségletüket termesztett takarmányokkal fedezik, az üszők nyári takarmányozása nem okoz nagy gondot.
Április második felétől kezdve egészen október végéig mind a 6–12 hónapos, mind a 12–18 hónapos üszőket zöldtakarmányon kell tartanunk, akár legeltetés formájában, akár kaszálva a jászolba adva. A tenyésznövendékek nyári takarmányozásának a leg­helyesebb módja, ha a legeltetést kaszált zöldtakarmánnyal, valamint abraktakarmánnyal egészítjük ki. E módszer szerint az üszők reggel és este, a hűvösebb órákban legelnek, a déli órákban pedig, a legnagyobb hőségben (11 és 16 óra között) valamilyen lefödés alatt vagy más árnyékos helyen kialakított jászlakban kaszált zöldtakarmányt kapnak.
Az üszők takarmányadagja a nyári időszakban is elsősorban életkoruktól és a tervezett napi súlygyarapodástól függ. Általában a 6–12 hónapos üszőknek napi 20-25 kilogramm, a 12–18 hó­naposoknak pedig 25-35 kilogramm zöldtakarmány szükséges. 
Azokban a gazdaságokban, ame­lyekben bőségesen van széna, helyes, ha az üszőknek nyáron is adnak reggelenként 1,5-2 kilogramm szénát. Ez a szénamennyiség elősegíti a bendő jobb működését, ezáltal pedig a zöldtakarmányokat is jobban értékesíti.
A tápanyagszükséglet kiegészítésére – különösen, ha a legelő nem elég jó minőségű, vagy mennyiségi szem­­­­­pontból nem elegendő – az üszőknek pótlásként 1-1,5 kilogramm abrakkeveréket adunk. Az abrakot két rész kukoricadarából, egy rész napraforgó-pogácsából és egy rész árpából vagy búzakorpából állítjuk össze. Az abrakba 40-50 gramm ásványisó-keveréket is teszünk kor, valamint testtömeg függvényében.
Ha a legelő gyenge, fűtermése kicsi, az üszők abrakadagját 1,5-2 kilogrammra emelhetjük, leginkább a napraforgó-pogácsa és a borsódara mennyiségét, de kevesebb meny­nyiségben a kuko­ricadara növelése is ajánlott.
Legjobb, ha az ivóvíz mindig ren­delkezésükre áll korlátlan meny­nyiségben, de ha ez nem lehetséges, akkor ajánlatos minden két-három órában, de legkevesebb naponta három-négyszer itatni, folyóvízből, forrásból vagy kutakból.

Nagy István Csongor állattenyésztési mérnök, falugazdász,
Székely Gazdaszervezetek Egyesülete