Hirdetés

Lapzártánkig nem aszfaltozott

Bíró István
Becsült olvasási idő: 3 perc

A megyék közigazgatási átszervezéséről nyújtott be törvénytervezetet Tudor Benga Brassó megyei képviselő. A tervezet egyik alpontja szerint tizenkét közigazgatási régióra kellene felosztani Romániát, amely révén Hargita és Kovászna megye Brassó megyével egy régióba kerülne, a szomszédos Maros megye pedig másik közigazgatási térségbe. Sokak szerint a döntés, ha megvalósulna, a magyarság többségi nemzetbe való beolvadása felgyorsulna – adtuk hírül május 4-i lapszámunkban. 
Néhány nappal ezelőtt a megye egyik városán átutazva az jutott eszembe, a pihent agyúak nem fogynak, csak sokasodnak, illetve a fenti tervezetek helyett esetlegesen jó lenne újragondolni a városi rangokat, valamint illemtanórára beíratni egy-egy város- és községvezetőt. A városi rangok újragondolása szerintem már csak azért sem lenne indokolatlan, mivel azt tapasztalom, hogy egy-egy nagyobb község gyakran fejlettebb infrastrukturális és gazdasági szempontból, mint az a város, amelyben megfordultam. Szó szerint. Az egyik utca végén. Néztem, ha végig is tudok menni, az egyik gödör végén otthagyom az autómat töltésnek, hiszen utána már másra úgysem lesz alkalmas. A megfordulás után kénytelen voltam végigmenni a kevésbé kráteres utcán, de nagyjából 15 méterenként azon is át volt ásva az aszfalt, az út szélén a pocsolyáktól nem lehetett látni a kráterek mélységét. A többi utca sem sokkal különb. Az elmúlt évtizedekben a városvezetés váltakozott, mindegyik megígérte az utak rendbetételét. Most is ígérik. Őszre. Várjuk ki a végét! Ők is, mások is vezetik a népet, hol így, hol úgy! Aki csak úgy, az nemcsak a választóit, ügyfeleit szédíti, hanem az újságírókat is. Sokszor azt hiszi, szócsőként használhatja őket kénye-kedve szerint. Ígér a sajtó munkatársának is válaszokat. Sokszor személyesen nyilatkozik, majd újragondolja a mondandóját és telefonál, üzenetet ír: mégsem így gondolta. Van, hogy ígéri, írásban válaszol, de ha jó esetben meg is teszi, nem biztos, hogy válaszai konkrétak, pontosak és kielégítők. Szóval irányít, vezet, aszfaltot és választ ígér, lapzártáig. Ha lapzártáig nem válaszol, és leírod, hogy nem válaszolt, másnap lesz ideje felhívni, hogy miért nem vártad meg. Természetesen, mint minden esetben, vannak kivételek. Jó sokan, és tisztelet is illeti őket. 
Nagy kérdés, miért nem szeretnek, szeretünk kényes dolgokról beszélni. Miért kezeljük tabuként a problémákat a családban, a közéletben, az egyházban? A deriváláson, integráláson, az egyetemes állító vagy tagadó mondatokon, illetve az 1970-es években írt háziasszony-etiketten kívül ideje lenne megtanítani a legkisebbeknek, és mi magunk is megtanulhatnánk az egészséges konfrontálódást, a kényes témákról való beszélgetést. Így a végére jöjjön egy óhajtott közhely: akinek nem inge, az nem veszi magára, a többi lapzártánkig nem válaszol, csak aszfaltozik, majd ősszel bejelenti, hogy nem jött időben a levél. A minisztériumtól. Ősszel pedig jönnek a levelek, fentről, de nem a minisztériumtól, hanem a fák koronáiról, ezért nem lesz aszfalt, de az egyre drágább útadóból nem adnak vissza, a szervizköltségekbe sem pótolnak. Gödörmentes utakat!



Hirdetés


Hirdetés

Kövessen a Facebookon!