In memoriam Macalik

Pál Emil
Becsült olvasási idő: 2 perc

Lassan kibújnak ez első kankalinok a földből, és már tüdőfüvet (dongóvirág) is lehet a mezőkön gyűjteni. A kakasmandikók és csillagvirágok mellett az erdőkben a kucsmagombák és a medvehagymák is kibújtak a földből, tavaszodunk. Minden háztartás készül a tavaszra, előkerülnek az ásók és kapák, megfenik az életlen szerszámokat, és ültetni kezdenek kertjeikben zöldségeket, virágokat és gyógynövényeket az emberek. 
Csíkkarcfalván lassabban telik az idő, mintha a tavasz is elunná az érkezését – szombat óta mintha megállt volna az órák mutatója. Macalik Ernő székelyföldi füvesemberként ismert fitoterapeuta és gyógynövényszakértő ugyanis már máshol gyűjti be a gyógyírként ismert, s általa oly nagy becsben tartott növényeket. A statisztikákban eltűnik egy magyar ajkú, ám a szakma, amire oly nagy hatással van, megsínyli hiányát. 
Emlékszem, még a szüleim voltak egy homo­ród­almási gyógynövénygyűjtő túrán, amit Macalik Ernő tartott. Odaadását és alázatát nem példázza semmi, szakértelme hétköznapi magatartás volt. Ahogy figyelte és ügyelte a kis virágok, levelek begyűjtését, Isten úgy teremthette meg az embert. Eszembe jutnak Babits sorai: „Hallottunk ájtatos régi faragókat, / kik mindent egyforma türelemmel róttak, / nem törődve, ki mit lát belőle s mit nem: / tudva, hogy mindent lát gazdájok, az Isten. / Bár ilyenek lennénk mi.” Macalik Ernő nem táltos vagy kuruzsló volt, tudta, hogy mire mi jó, és kötelességének tartotta segíteni. És hála neki, sokan meggyógyultak vagy kezelték sokszor reménytelen betegségeiket a „négykezes játéknak” köszönhetően – feleségével gyűjtötték és szárították a növénydrogokat, munkájukat nevezte így. Hát kell ennél szebb küldetés? Én úgy hiszem, nem. 
A tudás, ami a füvesember ránk hagyott, öröksége és élete munkája, szerencsére nem vész el, egyre többen vágnak bele gyógynövénygyűjtésbe és termesztésbe, amire a Csíkkarcfalván tanító fitoterapeuta nem kis hatással volt. Mennyi is az eltöltött idő, a múlt időnek hol és mi is a nyoma, ha a ráncok már nem látszanak az évek során? Egy biztosan marad: tavasszal az élet elindul, a növények kihajtanak. Ernő bácsi boldog, Isten boldog, és élet van. Ezzel meg be lehet egy életre érni.
 



Hirdetés


Hirdetés

Kövessen a Facebookon!