– Hogyan értékeli az elmúlt évet a román sport szempontjából?

– Szerintem a 2022-es év egy elég jó év volt. Eredmény szempontjából rég voltak a román sportban olyan jó eredmények, mint tavaly. Utoljára 2000-ben volt utoljára annyi világbajnoki érem, mint 2022-ben: ha jól számoltam, akkor 16 érmet nyertek felnőtt sportolóink. Ezek a sport fejlődése érdekében jó jelek, de még rengeteget kell dolgozni. Célunk az idénre, hogy legalább tizenkét-tizenhárom egyéni sportban képesek legyünk – mind az ifjúságiaknál, mind a felnőtteknél – Európa-bajnoki és világbajnoki érmeket nyerni. 

– Ön szerint vannak problémák a hazai sportrendszert illetően?

– A 2022-es év egy elég erős reformév volt, ennek ellenére úgy gondoljuk minisztériumi szinten, több elemzést követően, hogy rengeteg probléma van a román sportban. És a legnagyobb probléma az, hogy még sajnos egy régi, a 90-es évek előtti rendszerben dolgozunk. Ez már Európában nem igazán működik. Romániában még egyfajta államosított rendszer van: öt minisztérium osztozik a sport irányításában és finanszírozásában. Itt említhetjük a Tanügyminisztériumot, a Sportminisztériumot, a Belügyminisztériumot, a Honvédelmi Minisztérium és a Szállításügyi Minisztériumot, plusz a Román Olimpiai Bizottságot. Tehát van hat elég nagy fontos játékos, akik osztoznak ezen a szerepen, ráadásul nincs pontosan meghatározva, hogy ki is irányítja a hazai sportéletet, amelyet a gyakorlatban a Sportminisztérium kellene vezessen, de sajnos ez még időt vesz igénybe, mire ezt véghez tudjuk vinni. 

– Többször felmerült a kérdés, hogy mi lesz a minisztérium saját klubjaival.

– Erre a problémára keressük a megoldásokat folyamatosan. Elindult egy decentralizációs folyamat, amellyel szeretnénk, hogy az állami, a Sportminisztérium saját klubjait átadni az önkormányzatoknak. Klubszinten próbálunk teremteni egy egyenlőséget, mivel most kétféle világ van: az állami szféra és a magánszféra. Az állami szférában rengeteg pénzt elköltünk, de sajnos nem jönnek úgy az eredmények, ahogy azt elvárnánk, és a másik oldalon ott a magánszféra, ahol viszont akarnának eredményt elérni, hajtanak az edzők, csapatok, de nincs elég pénz, hogy tisztességes munkát tudjanak végezni. Ezen kell és akarunk is változtatni.

– Készült egy sportstratégia. Ennek mikorra várja az eredményeit?

– Tavaly sikerült a sportstratégiával kapcsolatosan az első lépést megtenni, ugyanis az érintett minisztériumok közötti bizottságok jóváhagyták a stratégia tervét. Idén pedig szeretnénk ezt a dokumentumot a román kormánnyal is jóváhagyatni. A sportstratégiával szeretnénk a sportnak egy pontos irányt adni, a tömegsportot ösztönözni, az iskolai sportolást ötről harminc százalékra növelni, mert azt akarjuk, hogy a gyerekeink mindennap sportoljanak. Ugyanakkor a profi sportban cél, hogy a 2032-es olimpián legalább 15-20 érmet szerezzenek sportolóink. Ezt a három célt jelöltük meg a sportstratégiában, amelyet a sportminisztérium a Babes-Bolyai Tudományegyetemmel közösen készítette el. Remélem, hogy ez a stratégia segít majd stabilitást adni az elkövetkezendő tíz évben a romániai sportnak.

– Szerepel a stratégiában a sportági bázisok bővítése

– Elég sok sportbázis-építkezés van folyamatban az országban, csak sajnos nincs összhang. Mindenki azt épít, amit akar. Mi pedig azt szeretnénk elérni a sportstratégiával, hogy azt építsük, amire szükség van. Arra van szükség, hogy a kiemelt sportjainknak, azoknak az egyéni vagy csapatsportoknak, amelyekben lehet olimpián, világ- és Európa-bajnokságon jó eredményeket elérni, azoknak építsünk sportbázisokat. Szeretnénk elérni, hogy húsz éven belül minden megyeszékhelyen legyen műjégpálya, uszoda, torna-, cselgáncs- és ökölvívóterem, atlétika-, labdarúgó-, kézilabda- és kosárlabdapálya. Ezeknek a kiemelt sportoknak kell infrastruktúrát építsük. Ezt követően jöhet egy komoly sportág-népszerűsítő kampány, végül pedig meg kell tölteni a termeket, bázisokat sportolókkal, sportprogramokkal. Ezek a legfontosabb irányok.

– A sportstratégia elfogadása egy új sporttörvényt is eredményez majd?

– Igen, szükséges egy új sporttörvény is, hogy a sportstratégiát alátámassza. Lényegében most a Sportminisztérium ahelyett, hogy a sporttal foglalkozna, mintegy négyszáz sportbázist adminisztrálunk, ezek többsége pedig nem túl jó állapotban van. Egyik prioritásunk a sportbázisok deszcentralizálása. Amennyiben ezek átkerülnek a helyi vagy megyei önkormányzatokhoz, onnantól lehet pályázni az Országos Befektetési Társaságnál (CNI) felújításra.

– Akár a Csíkszeredai Sport­klub esetében is lehetséges lehet ez?

– Mandátumom egyik csúcspontja lenne, ha a csíkszeredai műjégpályát és a Sportklubhoz tartozó bázist fel tudnánk újítani. Egyébként a sportstratégiában Csíkszereda téli olimpiai központként szerepel, éppen ezért nagyon is alá fogjuk támasztani azt, hogy miért kell ide építeni, miért van szüksége a városnak egy modern jégpályára, miért kell egy műjegesített gyorskorcsolyapálya. Ugyanakkor korszerűsítenénk a hargitafürdői biatlonpályát, és tervben vannak sípályafejlesztések is.

– Tavaly az egyik legvitatottabb döntése az úgynevezett Lex Novák volt. Ez mennyire változtatta meg a csapatsportokat?

– A döntést másfél éves egyeztetés előzte meg, amelyben minden sportági szövetség képviselője részt vett. Azt kérdeztük a szövetségi vezetőket, szerintük egy csapatban mekkora százalékban kellene lenniük hazai sportolóknak azért, hogy ők is lehetőséget kapjanak a fejlődésre. Ugyanis a mi elemzéseink azt mutatták ki, hogy a hazai sportolóknak nincs sok lehetőségük játszani, fejlődni az élvonalban szereplő csapatoknál. Minden sportágban mindenki harcol a bajnoki címért, harcol, hogy a legjobb legyen, harcol, hogy a nemzetközi porondon szerepeljen és ott helytálljon, ehhez megvásárolnak vagy leigazolnak külföldi sportolókat, képesek triplán fizetni őket, bérük eléri a Nyugat-Európában sportolókét. Gondolkodás nélkül mindent elkövetnek azért, hogy nyerjenek. És megfeledkeznek a nemzeti érdekről, megfeledkeznek arról, hogy a hazai sportolók nem játszanak, a gyerekeik nem választják a sportolást, mert tudják, hogy nincs helyük játszani a legmagasabb hazai ligákban, és szinte normális, hogy akik gyerekként sportolni kezdtek, azoknak a 90 százaléka 18 éves kora után abbahagyja az aktív sportot. Az elemzéseket látva döntöttem: többet nem várok, meghozom én a döntést, hadd lássuk, hogy mi történik. Eltelt fél év, persze egyesek betartották, mások nem tartják be most sem a rendeletet. Eleinte kicsit vicces is volt, mert háromezer lejes büntetés szerepelt a rendeletben, ha nem tartották be és nem vették komolyan a rendelkezést. Most felemeltük a büntetési tétel alsó határát 30 ezer lejre, ugyanakkor a megyei sportigazgatóságok vezetői, illetve minisztériumi bizottságok kezdnek járni meccsekre, és ellenőrzik, hogy a csapatok betartják-e a rendeletet, ami előírja, hogy a nevezett játékosok legkevesebb 40%-a hazai sportoló kell legyen. Szeretnénk, hogy a tanügyminisztériumi, állami és magánklubok tartsák be ezt a szabályt, hiszen minden gyerek azért sportol, mert van egy álma, van egy elképzelése, és nekik szükségük van a támogatásra.