MES-egyenleg – Számvetés vásár után

Kicsik és nagyok, egyszeri és visszatérő látogatók - legalább ötezren fordultak meg a három nap alatt a Székelytámadt-várban

Úgy tűnt az idei Míves Emberek Sokadalmán, hogy három személy szervezői jelenléte határozta meg az események erővonalait: Lőrincz Zsuzsa, az Artera Alapítvány ügyvezetője, Czirjék Kati fesztiváligazgató és Bartalis Izabella, a Hargita Megyei Forrásközpont menedzsere fogta össze a szálakat. Sikerült olyan szintre visszaállítani a háromnapos rendezvénysorozatot, mint amilyen volt fénykorában, 2016 előtt.

Kényszerű szünet történt az elmúlt években, aztán volt egy kísérlet 2019-ben, amikor átvitték Nagyenyedre, tavaly pedig a járvány miatt nem működhetett a Sokadalom. Most azonban sikerült újraéleszteniük a kapcsolatokat, a megye és a város, illetve civilek és magánadományozók jóvoltából minden szépen lezajlott kisebb-nagyobb bökkenőkkel. Majdnem úgy volt, hogy a Moldovai Köztársaságból is érkeznek kézművesek és előadók, de az utolsó pillanatban az ottani fenntartók megvonták tőlük a támogatást. A magyarországi, erdélyi és a székelyföldi résztvevők pedig, ha nem is a teljes paletta, de reprezentálták, elhozták a mesterségek- és előadó-művészet terén az értékeiket. Több kézműves bő másfél-két éve nem járt fesztiválon, még vásárban sem.

A közönség is ki volt éhezve az ilyen találkozásokra. Úgy a vásárteret, mind a belső udvart, ahol az előadások zajlottak mintegy két-két ezer ember kereste fel szombaton és vasárnap. Nagyon látogatottak voltak az esti-délutáni koncertek, többen többször is visszatértek. Elképesztő gazdagságú volt a gyermeksarok is, ahol nagyon sok foglalkozást gyakorolhattak a legkisebbek.

Czirjék Kati négygyermekes édesanya, civil aktivista és kiváló menedzser

Czirjék Kati kibédi illetőségű, ott él négy gyermekével és református lelkészként szolgáló férjével. Amióta kapcsolatban áll az Artera Alapítvánnyal, Lőrincz Zsuzsával – mintegy öt esztendeje – úgy jár az anyavárosba, mintha hazajárna. Marosvásárhelyen nőtt fel ugyan, de tartósan kötődik Kolozsvárhoz és Csíkszeredához is. Szívesen vállalja a további szervezést-bonyolítást, de úgy képzeli, hogy „amíg Zsuzsa néni szuszog, neki részt kell vennie a programokban, hiszen a MES az ő gyermeke, ő hozta létre huszonegy évvel ezelőtt; amit mindenképp meg kell tennünk, levesszük a válláról az adminisztrálással és a pénzügyekkel járó terhet, de itt marad a következőkben is mellettünk; olyan ötletei vannak, amelyeket csak ő képes kitalálni és megformálni. Én erősíteném az előadók jelenlétét. Jövőre meghívnám például Palya Beát, aki akkor lépett fel itt, amikor még nem is volt annyira híres, de már akkor nagy volt a sikere. Szerettük volna a Kaláka együttest a fellépők között látni – mint Horváth Károly korábbi fesztiváligazgató idejében –, de az utolsó percig bizonytalan volt, hogy a közegészségügyi helyzet mit fog megengedni. Jövőre biztosan nagyobb és hangulatosabb lesz, hiszen látjuk, hogy Hargita Megye Tanácsa és Székelyudvarhely városának vezetése egyaránt jó partner, biztatást, helyszínt, anyagi segítséget kapunk tőlük. És az sem elhanyagolható, hogy a helyi civilek és a vállalkozók egy része is részt vállal az anyagi áldozatokból és a munkából.”

Bartalis Izabella hozná a Forrásközpont értékeit és folyton szélesedő kapcsolatrendszerét a következő sokadalmakra

Bartalis Izabella és a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont a korábbiakban is részt vett a MES bonyolításában. Más felállásban nyilván, hiszen akkor más menedzsere volt az intézménynek, de kiadványokkal, ismert néprajzos és népi mesterségeket gyakorló partnereivel itt volt a várfalakon belül. Mivel ők is szerveznek különböző képzéseket, ismerik Udvarhelyszék hagyományőrzőit, teljesen természetes, hogy társuljanak a továbbiakban is. Nyilvánvalóak az átfedések, a látensen élő összefüggések. A mesterség-bemutatók és a koncertek, előadások terén a jövőben ismét belépnek a MES programkínálatába.

Zsuzsa néni a múlt és a folyamatosság – elképzelhetetlen, hogy ne vegyen részt a MES további szervezésében

Az Artera Alapítvány ezek után is a jól kitaposott úton fog haladni. Lőrincz Zsuzsa azt hangsúlyozta, hogy a jól leosztott feladatok nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy magas professzionális szinten bonyolítsák le a sokadalmat. Úgy látta, hogy a kézművesek hálásak voltak, amiért mindenkinek megfelelő helyszínt biztosítottak, senki nem érezte félretolnak vagy elhanyagoltnak magát, minden egyes standhoz egyformán oda tudtak menni az érdeklődők.

Mindvégig teltházas volt a „gyerekudvar” a várárokban, a bejárat bal oldalán levő kézilabdapályán, kisgyerekek százai ismerkedhettek meg néhány foglalatosság alapfogásaival és ügyeskedhettek, síppal, dobbal, nádi-hegedűvel, gólyalábbal, nyíllal, meg egyebekkel. „A nemzetköziség lesz fontos jövőre, a kitekintés a szomszédos vidékek felé, hiszen a népművészet, minden népi mesterség közös, az anyag- és formahasználat, az egyszerűen nagyszerű funkcionalitás nem ismer földrajzi és nyelvi határokat.” A folytatás biztosnak látszik. Az alap- és továbbfejlesztett ötletek máris az agyakban vibrálnak. Csak egészség legyen. A többi aztán odarendelődik szépen melléje.

A szerző felvételei

Simó Márton

: an accessible web community