borús égbolt
Zűrzavaros állapotok…
Az utóbbi napokban egyre többet hallani arról, hogy országszerte pénzszűkébe került vagy kerülhet a területi-közigazgatási egységek jelentős hányada. Ez tulajdonképpen az idei állami költségvetés-kiigazításra vonatkozó 2017/63-as sürgősségi kormányrendelet megjelenése után következett be.
Mint ismeretes, ezt a sürgősségi kormányrendeletet szeptember 13-án fogadták el, s még aznap meg is jelent a Hivatalos Közlöny elektronikus kiadásában. Számos területi-közigazgatási egység, helyhatóság számára a kormányrendeletnek a helyi költségvetésekre vonatkozó előírásai „megrázó” meglepetést okoztak, mármint olyan értelemben, hogy lényegében „hoppon maradtak”. Igen, mert már az év eleje óta arra számítottak, azzal számoltak, hogy majd menet közben pótlólagos kiutalásokban részesülhetnek, sőt ezt az esélyt, ezt a lehetőséget „készpénzként” kezelték, hogy végül ráébredjenek: sokat próbáltak markolni, de keveset fogtak. Amúgy számos esetben a pótlólagos pénzkiutalásnak megvoltak a maga objektív okai, indokai, főleg annak okán, hogy a helyhatósági intézményrendszer keretében bizonyos bérkiigazításokra már februárban sor került, majd július 1-jétől az új egységes bérezési kerettörvénynek a helyi közigazgatási szférára vonatkozó előírásai váltak hatályossá.
Igen sokan úgy gondolták, hogy a törvényes előírások alkalmazása révén megemelkedett személyzeti kiadásokra pluszforrást fog biztosítani a kormány. Ez a remény meglátásunk szerint eleve megalapozatlannak ígérkezett: a közszférai egységes bérezési kerettörvény, a 2017/153-as törvény 11-es szakaszának (4)-es bekezdésében tételesen utalás van arra, hogy „a bevételi és kiadási költségvetésben a jóváhagyott személyzeti költségekbe való beilleszkedéssel”, azaz mindennemű bérszint és végül a béralap megállapításánál parancsoló módon tiszteletben kellett volna tartani ezt a maga nemében korlátozó jellegű rendelkezést.
Szűkebb pátriánkban is komoly gondok jelentkeztek, nevezetesen a Hargita Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Vezérigazgatóságnál. A hivatalos tájékoztatás szerint az emelt fizetések miatt havi plusz egymillió lej hiányzik a költségvetésükből. Eddigelé sem a munkaügyi, sem pedig a pénzügyi szaktárcától nem sikerült kiharcolni pótlólagos pénzkiutalást, s hallani arról, hogy az alkalmazottak petíció révén kérik, hogy „sürgősségi kormányhatározattal aktualizálják a szociális szolgáltatások standard költségeit és a pénzalapokat az aktualizált standardköltségek alapján osszák el”. Valami fogalomzavar van, mert sürgősségi kormányhatározat mint olyan nem létezik, csak sürgősségi kormányrendelet. Ez a tényeken azonban nem sokat változtat, mint ahogy az ilyen jellegű közbenjárások esetenkénti kedvező kimenetelére is jó ideig kell várakozni. Nem idetartozik, de megemlíthetjük azt is, hogy a pénzügyminiszter bejelentése szerint az idei második költségvetés-kiigazításra november vége felé kerülhet majd sor. Amúgy a költségvetés-kiigazítás révén – amint már arról lapunk szeptember 18-i számában beszámoltunk – Hargita megye a 3-as számú melléklet szerint a megye szintű decentralizált költségek finanszírozására 4 millió lejben részesült, ebből 1,9 millió lej a gyermekvédelmi rendszer fenntartására, mintegy 800 ezer lej a fogyatékkal élő felnőttek központjainak fenntartására. Az igény 19 millió lej volt.
A Romániai Községek Egyesületének (ACOR) elnöke, Emil Drăghici nemrégiben azt állította, hogy az esztendő végéig az ország polgármesteri hivatalainak több mint fele képtelen lesz kifizetni az alkalmazottak béreit. Hozzáfűzte azt is, hogy a béremeléseket lehetővé tevő törvény (a 2017/153-as törvény – sz. m.) megengedte, hogy a helyhatóságok ne egységes módon emeljék meg a béreket, s ennek az igazi következményeivel majd novemberben fognak szembesülni. „Olyan helyzetbe kerülhetünk, hogy kifizetjük a bérek utáni állammal szembeni kötelezettségeket, de nem fizetjük ki a bérjogosultságokat. November és december kriminális hónap lesz”– így Emil Drăghici. Az egyesület elnöke akarva, nem akarva lényeges és a maga nemében ellentmondásos helyzetre tapintott rá, amikor arra utalt, hogy a helyi közigazgatási intézményrendszer esetében a törvény lehetővé tette az „egyenlőtlen” bérszint megállapítását. Mert ez így igaz.
A törvény már említett szakasza értelmében a beosztottak bérszintje nem haladhatja meg az alpolgármester illetményének kvantumát. (Az más ügy, hogy a tisztségviselők esetében egyes szakjogászok szerint a törvényben megszabott értékszint a felső határt jelenti, s a döntéshozási testületen múlik olyan határozat meghozatala, amely révén az illetmény kvantumát annál kisebb összegben szabja meg.) Ezek szerint országos szinten a mozgástér nem volt azonos. Igen ám, de a törvénynek az elvekre vonatkozó 6-os szakaszában azt olvashatjuk, hogy érvényesülnie kell az egyenlőség elvének, nevezetesen „azonos értékű munka esetében azonos alapbér biztosítása révén”. Ha viszont a jóváhagyott személyzeti kiadást tartják szem előtt, akkor már esetről esetre változik a helyzet, azaz az egyenlőségjelt nem lehet kitenni.
Hecser Zoltán
