Szeptember 22-én Takó János névadónk, a ditrói nagytemplom építtetője születésének 165. évfordulójára emléknapot szervezett cserkészcsapatunk, amikor eldöntöttük, hogy elmegyünk Vízaknára, ahol a sírja található. A tervünket meg is valósítottuk, október 20-án egy kisbusszal. Nagyon hosszú volt az út – jövet-menet kb. 400 km –, de mi tudtuk, hogy egy kis éneklés feldobja az utazás hangulatát. Hogy ne csak simán énekeljünk, kitaláltuk, hogy mindig más kell mondjon egy éneket – népdalt vagy cserkészdalt –, és nem lehetett ugyanazt az éneket kétszer megismételni a nap folyamán. Ez mindenkinek nagyon tetszett és így éneklés közben mintha repült volna az idő. Még szavalásra is sor került Vízaknára érkezés előtt. Négy nap dörgött az ágyú Petőfi-verset Tóth Regina cserkész olvasta fel nagyon szépen. Mindannyian megilletődve hallgattuk a történelmi eseményeket az 1848-as forradalom kapcsán, amelyek közepette írta Petőfi ezt a verset, s amelyek Vízaknán is zajlottak Bem tábornok vezetésével. Egykettőre megérkeztünk és nekiláttunk a sírhely rendezéséhez. Sokat dolgoztunk, nagyon elhanyagolt volt a sír, de a végeredmény nagyon szép lett. Mindenki, kicsitől nagyig bedolgozott. A ditrói földet amit itthonról vittünk, ráraktuk a sírra, a hazulról hozott árvácskákat a Ferkó bácsi segítségével elültettük. Körberaktuk hazulról hozott fenyőágakkal és mécsesekkel. Mikorra végeztünk, megszólalt a déli harangszó, és ekkor mi meggyújtottuk a mécseseket, megemlékeztünk imádsággal a rég elhunyt Takó Jánosról, aki a mi büszkeségünk. Ima után pedig elénekeltük a cserkészindulót tiszteletadásként. Ezután meglátogattuk a gyönyörű kicsi templomot, ahol névadónk élete végéig szolgált. Most csak minden vasárnap van mise, mert kevesen maradtak a katolikusok. Utána mentünk Szebenbe, ahol várt ránk Bíró Nándor pap bácsi, aki Szebenből minden vasárnap megy Vízaknára szentmisét tartani. Ez a pap bácsi nekünk sokat mesélt a rendelkezésünkre álló rövid idő alatt is Szebenről, a régi történelmi épületekről, elvitt Nepomuki Szt. János hatalmas szobrához, amely valamikor Szeben főterén volt, s a vízaknai templomnak is a védőszentje. Elindultunk hazafelé és megálltunk egy benzinkútnál ebédelni. Egy cserkésztestvérünk szülinapját is megünnepeltük, akinek édesanyja sok finomságot pakolt nekünk, amit mi megettünk és megittunk. Ezenkívül még támogatónk Fülöp Feri bácsi is adott nekünk vaníliás finomságot, amitől még jobb kedvünk lett, hazáig folytattuk az éneklést. Nagyon szép tartalmas napunk volt, amit mindenki nevében köszönök a Lg. Takó János Egyesületnek, Zsóka néninek és Ferkó bácsinak. Ferenczi Emese, VI. osztályos cserkész, Lg. Takó János cserkészcsapat, Ditró