borús égbolt
Vizsga vagy színjáték?
Egyes honatyák kezdeményezésére március 14-én Dacian Cioloş kormányfőt a parlament elé citálták. Arról akarták „vizsgáztatni”, hogy milyen ismérvek, szempontok és kritériumok mentén váltott le, illetve nevezett ki prefektusokat és alprefektusokat. Nem bizonyult szerencsésnek a kormányfő beidézése. Nem, mert Cioloş érveket, tényeket sorakoztatva fel, alaposan feladta a leckét a törvényalkotóknak. Azzal kezdte, hogy habozott a megjelenést illetően, ugyanis távolról sem tartozik a képviselőház hatáskörébe azon kritériumok számonkérése, amelyek érvényesül(het)nek a prefektusok kijelölésében – ezek a kormány kizárólagos feladatkörébe tartoznak, legyen szó prefektus vagy alprefektus kinevezéséről vagy felmentéséről. Nem részleteznénk a kormányfő által megfogalmazott, hol határozottan szókimondó, hol árnyaltabban fogalmazó állításokat. De mindenképp érdemes utalni arra, hogy a kormányfő számadatokkal érzékeltette a prefektusok és az alprefektusok kinevezésében az elmúlt évek során megmutatkozott visszás gyakorlatot, a mindenkori kormányok ama magatartását, amely távolról sem nevezhető jogkövetőnek és jogtisztelőnek. Jelenleg országos viszonylatban csak 9 olyan prefektus és 3 olyan alprefektus van, akiket a törvény által előírt normális eljárás betartásával neveztek ki. Azaz versenyvizsga révén, összhangban a köztisztviselők jogállására vonatkozó, 1999/188-as törvény, valamint a 2007/341-es kormányhatározat előírásaival (ez utóbbi a magasrangú köztisztviselők kategóriájába való belépésre, valamint a magasrangú köztisztviselők mobilitására és karrierjük menedzsmentjére vonatkozik). A kormányfő említést tett arról is, hogy csak 2014-ben a Köztisztviselők Országos Ügynöksége (ANFP) 3444 köztisztviselői vezető funkció ideiglenes ellátására adta elvi beleegyezését, mind a központi, mind pedig a helyi közigazgatási hatóságok keretében. Vitazáró hozzászólásában azt is hangoztatta, hogy rövidesen javaslatokat fogalmaznak meg és bocsátanak nyilvános vitára a közfunkciók meghatározására, a közigazgatási felelősségek elhatárolására a politikai befolyástól, valamint a tárgyilagos kritériumokon alapuló versenyvizsgák révén történő kinevezésekre vonatkozóan. A magunk részéről remélni merjük, hogy ezekben a javaslatokban majd tükröződni fognak azok az előremutató tapasztalatok, illetve eljárások, amelyek igen eredményesnek és hatékonynak bizonyultak az Európai Parlament, valamint az Európai Bizottság intézményrendszerei esetében. Nevezetesen a többlépcsős kiválogatás, majd egy olyan versenyvizsgarendszer, amely az alapos szakmai ismereteken túl képes „kitapintani” a rátermettséget, a vezetői képességeket, és nem utolsósorban a szellemi alkalmasságot is.
A kormányfő konkrét esetekre nem utalt, de szavaiból kiérződött, hogy úgy általában gondok lehetnek (azaz vannak is) a különböző vezető funkciókba való kinevezések tekintetében, azok során ilyen vagy olyan (mindenekelőtt pártpolitikai, de nem csupán) érdekek érvényesül(het)nek, a versenyvizsgák sokszor „megrendezettek”, az elbírálás gyakran részrehajló, szubjektív, mint ahogy az sem ritka, hogy a politikai befolyásolás emel vezetői bársony- vagy bőrszékbe olyan személyeket, akikről már a vizsga előtt „sejteni lehet”, hogy az a szék számukra van kiszemelve.
Néhány évvel ezelőtt, amikor úgymond adminisztratív, illetve technikai eszközök bevezetése/alkalmazása révén megszigorították az érettségi vizsgákat, bekövetkezett a nagy meglepetés: az végzős diákoknak túlontúl nagy hányada megbukott, sőt az őszi pótvizsgán sem sikerült lényegesen javítani a vizsgaeredményeken. Akkor sokan arra próbáltak hivatkozni, hogy gond van a tananyaggal, a tanulók felkészítésével, illetve felkészülésével, hovatovább érdektelenebbek a diákok stb. stb. Lehet, hogy ez részben így igaz, de a megbukottak arányszáma megemelkedésének hátterében a térfigyelő kamerák álltak, azaz hogy a felügyelőtanárok már nem segíthettek, nem lehettek elnézők, illetve a diákok sem élhettek a puskázás lehetőségével, eszközeivel. Tehát végeredményben az derült ki, hogy a korábbi érettségi akkor és úgy nem volt igazi vizsga, igazi próbatétel, a sikerben szerepet játszottak a „körülmények” is. Az érettségi vizsga egykori ilyenszerű alakulása, illetve eredményei tükröződnek vissza esetenként a különböző közhatósági, közintézményi vezető funkciók betöltésére szervezett vizsgák alkalmával is: amikor igényesebbek a vizsgatételek, szigorú feltételrendszer közepette és előzetes „súgás” nélkül kerül sor a vizsgára, siralmasak az eredmények is. A tavaly például az Országos Adóügynökség (ANAF) kötelékeibe tartozó Adócsalás-elleni Vezérigazgatóság (DGAF) esetében szerveztek felügyelő állások betöltésére versenyvizsgát: az elméleti teszten a lehetséges 100-ból úgy általában 50-60 pontra futotta a jelentkezők „erejéből”, azaz tudásából. Egy másik hasonló vizsgára 733 személy jelentkezett, de azok közül alig 79 volt képes eleget tenni a követelményeknek. Egyesek úgy tudják, hogy az adóügynökségnél szervezett különböző versenyvizsgák esetében a promoválási ráta alig 11 százalékos volt. De hadd említsük meg azt is, hogy az elmúlt esztendő őszén a már említett vezérigazgatóságnál a főfelügyelői állások betöltésére jelentkezők közül csak egyetlen személy érte el a 71 pontot, a többieknek még 50 pontot sem sikerült „kiharcolni”. Más: a március elején a megyei egészségügyi pénztárak elnök-vezérigazgatói funkcióira 47 jelentkező szerepelt a névjegyzéken, de az írásbeli vizsgára már csak 32-en érkeztek meg, s azok közül mindenki „sikeresen” megbukott…
Hecser Zoltán
 cm.jpg)
