Visszajöttek
Bizonyára sokan megdöbbentek – már akinek a tudomására jutott – azon a híren, hogy az elmúlt évben több román állampolgár született külföldön, mint itthon. Ennek csupán egyetlen oka van, mégpedig az, hogy ezek az emberek elmentek az országból, máshol kerestek megélhetési lehetőséget, boldogulást. Ugyan még nem lettek a befogadó ország állampolgárai, de sokukat már régen elvesztettük. Nincs már itthon egyetlen olyan család sem, amelyből egy-két testvér, unokatestvér, rokon ne tartózkodna külföldön huzamosabb ideje. Olyanokról is tudunk, akik már évekkel, évtizedekkel ezelőtt elmentek, és valami érthetetlen ok miatt bizony még látogatóba sem jönnek haza. Hány szülő nem látta évek óta a gyerekét, s hány gyereket hagynak itthon hónapokra szülei, mert rabszolgamunkát vállalnak távoli országokban. Egyfelől szomorú, másfelől érthető, hiszen ki ne vágyna saját lakásra, autóra, ki ne szeretne utazni, úgy élni, hogy ne legyen gond a mindennapi betevő előteremtése. Vágyunk arra, hogy nekünk is jó legyen, a számlák kifizetésén túl is létezzen élet, amiből mindenkinek egy van.
Sajnos semmi jel nem utal arra, hogy itthon jó irányba fordulnának a dolgaink. Mégis van néhány pozitív példa, ami azt mutatja, nem veszett el teljesen a remény. Vannak néhányan, akik úgy gondolják, megpróbálják itthon kevesebbel beérni, hiszen a szülőföldhöz való ragaszkodásuk többet jelent minden kényelemnél, anyagi javaknál. Vannak még néhányan, akik elmentek, de visszajöttek, itthon terveznek családot, itthon építik fel a külföldön nehezen megszerzett pénzből otthonaikat. Itthon fognak bele saját vállalkozásba, és példájukkal másokat is erre ösztönöznek. Sok szép hely van a világban, de még Ferenc pápa is beismerte: olyan gyönyörű tájakat látott nálunk, mint még soha életében, és Isten ajándékának tartja, hogy átutazhatott a lenyűgöző szépségű Erdélyen. Mi meg büszkék vagyunk, hogy ez a mi szülőföldünk, itt élhetünk, tervezhetünk. Ha el is megyünk néha egy kis időre, ne maradjunk soká távol.
Nagyálmos Ildikó