szórványos felhőzet
kevés felhő
tiszta égbolt
erős felhőzet
Viselkedjünk vendégként
Ha szétnézek a környezetemben, rá kell döbbennem, hogy mennyire igénytelenek vagyunk. Gátlástalanul szemetelünk, csak az számít, hogy a közvetlen környezetünkből eltűnjön a szemét. A többi lényegtelen... Van, aki kidobja a cigarettacsikket az ablakon, más a csomagolópapírt, sörösdobozt hagyja maga után az utcán. Az is gyakori, hogy egyesek kihordják a szemetet a mezőre. Csak éppen otthon, az udvaron ne legyen, aztán mindegy, hogy kinek a területére kerül.
Nem tudom, mit gondolnak ezek az emberek, vagy gondolnak-e egyáltalán arra, hogy mi lesz azokkal a pelenkákkal, gumiabroncsokkal, palackokkal, törött bútorokkal, amit a kaszáló melletti árokba borítanak. Vagy mit szólnának ahhoz, ha valaki, aki hasonló módon oldja meg a hulladékgazdálkodás kérdését, éppen az ő területére borítaná ki a szemetét. Nem hiszem, hogy örömmel fogadnák.
Úgy gondolom, az se jobb annál, mint amikor néhány, a Békási-tó partján lakó család a hátsó kerten keresztül szabadul meg a háztartási hulladéktól, ami a tó partján vagy éppen a vízben köt ki. Nálunk is előfordul, hogy egyesek a Békénybe borítják a szemetet. Hadd vigye a víz! S az el is viszi, de csak néhány házzal arrébb, vagy a város végéig, ahol aztán az ágakon fennakad, megtöltve a patakmedret. Belegondolni is rossz, milyen hatással lehet ez a patak élővilágára. Láttam valahol egy feliratot: Vendég vagy a természetben – viselkedj! Milyen igaz! Mindannyian csak vendégek vagyunk a Földön, mégis úgy teszünk, mintha csak minket szolgálna a bolygó. Szennyezzük, megsemmisítjük a környezetünket, s aztán panaszkodunk a rettenetes természeti katasztrófák miatt, a természet könyörtelensége miatt, pedig mi magunk okozzuk a bajt.
Lázár Hajnal
