Virtuális kézfogás köszönetképpen
Háziorvosi és asszisztensi tevékenységük álljon jó példaként mindenki előtt – zárja gondolatait egy magyarországi férfi, aki az idős édesanyján orvosilag és emberileg is kiemelkedő módon segítő háziorvosát ajánlotta A nemzet háziorvosa címre, és ezzel a zárómondatával szerintem egyben meg is fogalmazta a pályázat lényegét. Rég követem a korábban Az év praxisa címet, most pedig A nemzet háziorvosa elnevezést viselő pályázatot, tudósítottam a kiírásokról, beszámoltam az eredményekről, idén pedig belecsöppentem egy jelölésbe is. Gyermekem háziorvosának egyik páciense terjesztette elő A nemzet háziorvosa címre a doktornőt és asszisztensét és néhány, a gyermekek ellátásra vonatkozó mondattal én is segítettem a jelölés összeállítását. Az evpraxisa.hu honlapon vasárnap tették közzé a toplistás pályázatokat és október 5-ig lehet szavazni arra, hogy Magyarországon és a határon túl ki legyen A nemzet háziorvosa ebben az évben. Míg az előző években többen, addig idén csupán két erdélyi orvos került be a 281 ajánlás nyomán a pályázat döntőjébe, egy nagyváradi és egy csíkszeredai orvos. Bizonyára van még a díjra érdemes háziorvos, a jelölőkedv azonban mintha alábbhagyott volna a páciensekben. Pedig az elismerés fontos. Ahogy az élet minden más területén, úgy itt is bizonyára lendületet és ösztönzést ad a további munkára, ha odafigyelnek az eddigire. Főként akkor, ha az a munka olyan, mint az orvosoké is. Hogy nemcsak szakmaiságra, hanem emberségre is szükség van nemcsak mindennap, hanem minden esetben. Hisz a beteg helyzete az egyik leginkább kiszolgáltatott élethelyzet és a páciens számára a jó szó ilyenkor talán ér annyit, mint a helyes diagnózis vagy kezelés. Az elismerés pedig nemcsak a nagy tettekért jár, a kiemelkedő tettek ritkák, a mindennapi állhatatos, figyelmes és odaadó munka pedig legalább annyira értékes.
Ha átolvassák A nemzet háziorvosa pályázatra beküldött ajánlásokat, akkor kiviláglik, a betegek a szakmai hozzáállást is elismerik, de leginkább az emberközpontúságért, az odaadásért, a munkaköri kötelességen túlmutató segítségért hálásak. Szavazataival most mindenki hozzájárulhat ahhoz, hogy a díjra jelölt orvosok és asszisztenseik munkája figyelemben részesüljön: egy-egy kattintás révén mint egy-egy kézfogással, megköszönhetjük a fáradozásukat.
R. Kiss Edit