Gyakran gondolkodom azon, hogy vajon itt, Hargita megyében miért van olyan kevés túrázó. Ha nincsenek is kétezres magaslataink, de azért csoda szép tájaink, jól kijelölt túraútvonalaink vannak. Ám egy-egy „hájpoltabb” helyen kívül alig-alig látni embert, miközben például Brassó környékén tele vannak a hegyi ösvények emberrel, legyen az a Csukás, Királykő vagy a Bucsecs bármelyik része. Nem a „kiszállunk az autóból – sétálunk egy kicsit” jelenségre gondolok, hanem az igazi, csúcsig tartó túrázásra. Ezeken a helyszíneken még az is szívderítő, hogy rengeteg a család, és számos idős ember is vállalja az erőfeszítést, és az is látszik rajtuk, hogy ezt gyakran teszik. 
Itt nálunk, ha nem a Madarasi-Hargita, Hargita-fürdő, Szellő-tető, Pogány-havas, esetleg a Békás-szoros néhány útvonala a cél, a túrázó majdnem biztos, hogy saját magányában élvezheti a természetet. Vagyis inkább élvezhetné, ha épp a nagy nyugi miatt nem kéne gyakrabban kurjantania, sípolnia, hogy a medvéket előre értesítse áthaladási szándékáról, illetve ha a csendbe ne rondítana bele majdnem mindig és mindenhol néhány terepmotoros vagy quados „túrázó”… 

És akkor még nem beszéltünk a juhászkutyákról. A minap egy juhász alig tudott megmenteni bennünket a saját kutyáitól, csak miután a botját közéjük dobta, sikerült lecsillapítania a körülöttünk veszettül csaholó ebeket. Eszembe jutott egy másik juhász a Radnai-havasokból, aki - miután a hatalmas csobánkutyái ránk se hederítettek, és mi ezen alaposan elcsodálkoztunk - azt mondta, hogy le is vetné a „dögöket” a szakadékba, ha emberre támadnának. Egy kollégája a Királykőn pedig elmagyarázta, hogy kölyökként tanítják meg az ebeket, hogy védjék a nyájat minden áron, de az emberre nem szabad rámenni. 
Egyébként több elkötelezett természetjárótól hallottam, hogy jobban tart a juhászkutyáktól, mint a medvétől. Én is így vagyok ezzel. És sajnos már olyan is előfordult velünk, hogy vissza kellett fordulnunk egy túraútról az ebek miatt, közelükben nem volt senki, aki visszahívta volna őket. Paprikasprayt is csak egyszer, kutyák ellen kellett használnunk. 
Lehet, hogy éppen emiatt találkozunk mifelénk kevesebb túrázóval… És egyelőre hatóság sem akad, aki ellenőrizné a törvények betartását, és „kutyabiztossá” tenné a túrautakat. Kár, nagy kár.