Világvárosi közlekedés
Meglepett a múlt héten felröppenő hír, miszerint Csíkszeredában korszerű utastájékoztató rendszer bevezetését tervezik, legalábbis a helyi autóbusz-közlekedésre vonatkozóan. Tyűha, ilyent utoljára Budapesten láttam.
Már el is képzeltem, amint a vasútállomásról induló járaton ülve kinézek az autóbusz ablakán, és meghallom: „Kérem, vigyázzanak, az ajtók záródnak! A Piac megálló következik.” Mire a hang ezt a magyar után elmondja román nyelven is, máris megérkezünk a Piac nevű megállóhoz, ami egyébként a Kossuth utcában van. Indulás előtt az ajtózárásra figyelmeztető hang elmondja, hogy „A Csíki Játékszín megálló következik.” Turistaként szédelegve rájövök, hogy hoppá, a színeket összetévesztettem, és a lila helyett a sárga vonalon közlekedő buszra ültem fel, nosza, lepattanok a Csíki Játékszín megállónál, majd böngészni kezdem a modern tájékoztatási táblát, hogy mikor jön a legközelebbi busz, ami a Piac megállóig visszavisz, hogy onnan már a lila vonalon közlekedjek tovább eredeti úti célom felé. Úgy fogom érezni magam, mint egy világvárosban, kezemben egy térképpel, műholdas helymeghatározó készülékkel, modern utastájékoztatóval keresem a csatlakozást a Csíki Játékszín és a Piac megállók között.
Nem értem. Tényleg nem, hogy Csíkszeredában miért kell ilyen modern cucc, még akkor is, ha ingyenes. A buszmegállókban van hagyományos utastájékoztató, azaz tábla, ahol fel van tüntetve, melyik vonalon mikor közlekednek a buszok, azoknak mikor melyik megállóban kell lenniük, és ezt az időintervallumot legtöbbször be is tartják a tömegközlekedést szolgáló járművek. Mivel Csíkszeredában csak a borosüvegekben, valamint szeptember 15. és június 15. között reggel 7.40 és 8.10 között vannak dugók, ezért fölösleges késésről tájékoztatni engem, mert egy-két perc nem sok. Csak akkor sok, ha én kések.
Nem értem. Van erre szüksége Csíkszeredának? Pláne, hogy a rendszer működtetése pénzbe kerül, és ezt én, az UTAS fogom megfizetni. Egy olyan pluszszolgáltatás, amely nélkül is jól megvagyok, de vele is megleszek, csak egy kicsit több pénzért.
Kopacz Gyula