Már hetek óta látom rajtad, hogy fáradt és csüggedt vagy… Mintha a szemedből kiveszett volna a tűz… Teszed ugyan a dolgaidat, de minden lelkesedés nélkül… És látom rajtad, hogy Neked is fáj ez a változás… Boldogtalanná tesz… Tegnap aztán megmondtad, hogy tanácstalan vagy: nem tudod, hogyan találhatnál vissza régi önmagadhoz? Hogyan térhetne vissza szemedbe a régi tűz, szívedbe a régi lelkesedés és a boldogság? Mivel sok időnk nem volt a beszélgetésre, ma válaszolok Neked… Nézd, a világ tele van kicsinek és jelentéktelennek látszó dologokkal, amelyek nélkül azonban az élet sokkal színtelenebb és szegényebb volna. És hidd el nekem, hogy egyedül az boldog, aki ezeket az apró csodákat észreveszi. Életed egy pontján azonban, ha nem figyelsz, bekövetkezik egy törés: ezek a kis és jelentéktelennek látszó dolgok, amelyek nélkül azonban az élet színtelenebb és szegényebb volna, maguktól értetődőkké válnak számodra, már nem tűnnek fel Neked, nem veszed észre őket, nem szólítanak meg Téged. Amit azelőtt szépnek és csodálatosnak láttál, megszokottá válnak. Ami azelőtt föltűnt Neked, hirtelen elvesztíti csillogását. A kis csodák iránt érzett „első szerelem fénye” valamiképp elhalványul benned, szemed egyre érzéketlenebbé válik, és egyszer csak azt kérdezed magadtól – ha egyáltalán észreveszed a változást! –, hogy miért van ez így? Fontos tudnod, hogy nem a szemed a ludas abban, ha a szép iránti érzékedet elveszítetted! Nem a szemed, hanem a szíved. Mert bár a szemed néz, de igazából a szíved az, ami lát! Mert bár a szemed érzékeli a színeket, a személyeket, az eseményeket és a dolgokat, de a szíved az, amelybe mind elraktározod őket. Mert bár a szem az, amely minden fájdalmast, megterhelőt, megalázót, megrendítőt, megdöbbentőt észlel, de mindez a szívedet terheli meg. Tetejében még mi is annyi mindennel megterheljük a szívünket… Mindig arra gondolj, hogy szíved egy végtelen értékű kincsesláda, amelyet nem szabad mindenféle kacattal és lommal megtöltened. Ha tehát a csodálkozni, minden szépre rábámulni, azt élvezni tudó tekintetedet vissza akarod szerezni, akkor tisztísd meg a szívedet. Vess ki belőle minden nem oda illő dolgot. A szívednek szüksége arra van, hogy ezektől szabad maradjon! Csak a szépet és a nemeset őrizd benne! Gyógyítgasd a szívedet, és akkor a szemed is egészséges lesz, és újra látni fog! Ha így teszel, akkor ismét észreveszi a szépet, az egyedülállót, a szokatlant, a csodálatost, és a kicsinek és jelentéktelennek látszó dolgokban is felfedezi a grandiózust és a remeket. Ha így teszel, akkor minden szürke hétköznapot ismét egyedülállónak, remeknek, csodálatosnak és szépnek fogsz találni! Ha így teszel, akkor visszatér szemedbe a régi tűz, visszaköltözik szívedbe a régi lelkesedés és a boldogság. Ft. Dr. Tempfli Imre stuttgarti plébános