borús égbolt
Veszélyben az „51 százalék”…
Októberben írtunk arról, hogy a bizonytalanság, a hezitálás lengte be ama 2016/150-es törvénynek a gyakorlatba ültetését, amely révén újólag módosították és kiegészítették az élelmiszeripari termékek forgalmazására vonatkozó 2009/321-es törvényt. A pontosítás kedvéért: a szóban forgó törvénynek egyes előírásait már alkalmazzák, de vannak azok között olyanok is, amelyek a törvény megjelenését követő hat hónapon belül, azaz 2017. január 13-án lépnek érvénybe. Az akkor esedékesek között van egy igen lényeges is, nevezetesen az, miszerint a kereskedelmi hálózatban forgalomba hozott friss terményeknek, illetve termékeknek legalább 51 százalékát a hazai eredetűek kell hogy kitegyék. A törvényben tételesen ez nem így szerepel, mert szem előtt tartja, hogy az Európai Bizottság esetleg kifogásolja a „piackorlátozást”, fellép Romániával szemben. Egy élelmes megoldást találtak ki a hazai jogalkotók, s a szöveget olyanképpen fogalmazták meg, hogy abba belekerült az úgynevezett „ellátási rövidlánc” fogalma. Ilyenképpen pedig tulajdonképpen arról rendelkezik a törvény, hogy az annak hatálya alá eső egyes élelmiszeri termékeket egy adott körzeten belülről kell beszerezni, akár a határon túlról is, mert ebbe a rendszerbe beleférne például Bulgária vagy Magyarország. Egyébként az ellátási rövidláncra vonatkozó akciókat jóváhagyó kormányhatározat mindmáig nem jelent meg. Ugyanakkor a törvényben az is szerepelt, hogy annak egyes előírásai esetében szükséges az Európai Bizottság „rábólintása” is, azaz egyes előírások gyakorlatba ültetésének előfeltétele az Európai Bizottság álláspontja is. Ezzel kapcsolatosan annyit lehetett eddig tudni, hogy folyik a levelezés a hazai szaktárca és az EB között, valamint az, hogy ez utóbbi bizonyos információkat igényelt, s azokat megküldték.
Most viszont már többet tudunk: hétfőn Achim Irimescu mezőgazdasági és vidékfejlesztési miniszter azt nyilatkozta az egyik hírügynökségnek, hogy egyes nagy áruházláncok képviselői beadvánnyal fordultak az Európai Bizottsághoz, sérelmezve a szóban forgó törvény egyes előírásait, a bizottság pedig arra figyelmeztette a hazai szaktárcát, hogy kötelezettségszegési eljárást indíthat Romániával szemben e törvény miatt. Amit kifogásolnak, az a bizonyos „51%”. A miniszter csak annyit mondott, hogy az Európai Bizottságtól megérkezett egy dokumentum, de az bizalmas jellegű, tehát részletekbe nem bocsátkozhat, de az az értesülés megfelel a valóságnak, miszerint az említett törvény okán kötelezettségszegési eljárás indítható. Hozzáfűzte azt is, hogy a kért információkat annak idején megküldték a bizottság illetékeseinek, azt követően viszont a napokban megérkezett az esetleges szankcionálást kilátásba helyező hivatalos értesítés. A miniszter szerint két megoldás kínálkozik: vagy annak a bizonyos 51%-os kvótának a lecsökkentése, vagy annak bebizonyítása, hogy az Európai Unió-beli termelők nem lesznek diszkriminálva. Az előbbi megoldás kizárólag a parlament hatáskörébe tartozik, a második lehetőség közös erőfeszítést kíván, amely révén meg kellene győzni az Európai Bizottság illetékeseit, hogy nincs szó diszkriminációról. A miniszter némileg téved, amikor azt állítja, hogy a Cioloș-kormánynak nem állna módjában a törvénymódosítás. Mondjuk ezt, mert az lehetséges ebben a periódusban sürgősségi kormányrendelet révén, s már ebben a hónapban is volt arra példa, hogy több törvénybe is „belevájkált” a kormány sürgősségi kormányrendelet révén (például a tegnapi kormányülésen). Visszatérve a törvényre: tény, hogy a a hazai termelők megsegítését előtérbe helyező szándék nem mindig testesül meg olyan jogszabályokban, amelyek nem sértenének uniós normákat. Ilyen összefüggésben nyomatékolandó például az, hogy az Európai Bizottság igen érzékeny olyan törvénymódosítások tekintetében, amelyek esetleg sérthetik a versenyszabályokat, akadályokat gördíthetnek a szabad versengés útjába. Tehát a törvényhozóknak mindenképp szem előtt kell tartani a hazai érdekeket, de lévén, hogy bizonyos kötelezettségeket vállalt egy ország az Unióba való belépésekor, nem lehet eltekinteni az uniós direktíváktól sem. És hogy mennyire érzékeny az Európai Bizottság, egyetlen példával illusztrálnánk: nemrégiben Szlovákiával szemben kezdeményeztek kötelezettségszegési eljárást annak okán, hogy a szlovákiai nagyáruházakat egy jogszabály révén arra kötelezték, hogy részleteket hozzon nyilvánosságra arra vonatkozóan, hogy az üzleti forgalmukban milyen részarányuk van a helyi termékeknek. Tehát Szlovákia esetében bizonyos információk közlésének kötelezettsége verte ki a biztosítékot az Európai Bizottságnál. Országunk esetében elméletileg ennél többről van szó, mert a felvásárlások tekintetében szab meg számszerűsített kötelezettséget az EB által kifogásolt törvény. Így hát egyelőre nem tudni, hogy mi is lesz ennek a törvénynek, illetve annak egyes előírásainak a további sorsa.
Hecser Zoltán
