Október közepén szomorú nemzetközi világnap van, 15-e a perinatális gyász napja. Ekkor emlékezünk azokra a kisbabákra, akik születésük előtt, alatt vagy világra jöttük után nem sokkal távoztak az élők sorából. 
Szomorú tény, hogy nem minden várandósságot követ örömteli gyermekáldás. A várva várt kisgyermekek elvesztése pedig óriási fájdalom, amelyet külső szemlélőként nemigen lehet felfogni, éppen ezért nagyon gyakran az érintett családok magukra maradnak a fájdalmukkal, a meg nem értettségükkel, az el nem fogadott gyászukkal. 
A statisztikák szerint minden négy nőből egyet érintett ez a fajta veszteség, így bármennyire is számít tabu témának, úgy vélem, beszélni kell róla. Szerencsére az utóbbi időben közvetlen környezetünkben is számos kezdeményezés született a téma kapcsán és gyászfeldolgozó csoportok, foglalkozások is működnek, ahol megtapasztalhatják az érintettek, hogy nincsenek egyedül, bátorítani és segíteni tudják egymást az édesanyák. Teszik mindezt szakember vezetésével, hogy könnyebb legyen elfogadni, feldolgozni és elengedni az átélt szörnyűségeket. 
Ismerőseim közül is többen megküzdöttek hasonló veszteséggel, és bármennyire is szerettünk volna segíteni, ez iszonyatosan nehéz feladat. A veszteséget megélt családokat egyfajta némaság veszi körül, mivel a rokonok, barátok, sokszor inkább nem is beszélnek a történtekről, attól félve, hogy ezáltal még több fájdalmat okoznak. Sajnos a legtöbb esetben nem adódik lehetőség méltósággal elbúcsúzni a magzattól, ami szintén gyógyíthatatlan sebet jelent. 
Székelyudvarhelyen civil kezdeményezésre egy emlékhelyet terveznek létrehozni a jövőben a vendégbabáknak, ahol az érintett szülők gyertyát gyújthatnak, megélhetik gyászukat, méltón emlékezhetnek. Az emlékhely mindezek mellett pedig segíthet nekik abban is, hogy tovább élhessék az életüket. Úgy gondolom, ez egy nagyszerű, különleges és hiánypótló kezdeményezés, amelynek felvállalása mindenképp bátorságra vall. Remélem, a jövőbeli emlékhely majd sok családnak a segítségére lesz.