A hónap elején az Amerikai Egyesült Államok elnöke a tőle megszokott kiszámíthatatlansággal jelentette be, hogy védővámot kíván kivetni az USA acél- és alumíniumimportjára. Ez a tervezett lépése nem jelent egyebet, mint gyakorlatba ültetni ama kampányüzenetét, hogy „Amerika az első”. A szándék bejelentését követően március 7-én sor került a védővámok „meghirdetésére” is, s ezek szerint az USA acélimportjára 25, az alumínium importjára pedig 10%-os védővámot vetnek ki. A várható nemkívánatos következményeket úgymond enyhítendő, hogy egyelőre a két nagy beszállító, Kanada és Mexikó esetében a védővámokat nem fogják alkalmazni. Legalábbis egyelőre nem. [caption id="attachment_67377" align="aligncenter" width="1000"] „Csőbe futhat” az Artrom Rt.-nek az Egyesült Államokba irányuló csőexportja...[/caption] Ismeretes, hogy az amerikai elnök a kampánya során a külkereskedelmi tevékenységgel kapcsolatosan is olyan szándékokat fogalmazott meg, amelyeket sokan lehetetlennek és megalapozatlannak tartottak. Az elnökséget viszont Trump konkrét lépésekkel kezdte, azaz a Csendes-óceáni Partnerség (TPP) felmondásával, azt követően az Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Megállapodás (NAFTA) újratárgyalását követelte, idén januárban pedig előhozakodott a napelemekre és a mosógépekre kivetett vámokkal, illetve piacvédő szankciókkal. Az első heves reagálásokra azt hangoztatta, hogy nem fél az ellenlépésektől, de ha kirobban egy kereskedelmi háború, az az Amerikai Egyesült Államok számára könnyen megnyerhetőnek bizonyulhat. Tény, hogy világszerte tiltakozást váltott ki a szóban forgó védővámok bevezetése, számos országban ellenlépéseket terveznek, az Európai Unió pedig kilátásba helyezte, hogy az általa elszenvedett károkhoz mért 3,5 milliárd dolláros ellenintézkedéssel fog reagálni, mégpedig célzottan az amerikai motorokra, a whiskyre és a narancslére koncentrálva. Mikor erről a szándékról tudomást szerzett az amerikai elnök, azzal válaszolt, hogy amennyiben az Európai Unió visszaüt, akkor ő az európai autókra is külön vámot vet ki. Amerikai részről időközben olyasmi is elhangzott, hogy az érintett országok esetleg tárgyalások útján megegyezhetnek a védővámok arányának csökkentéséről, vagy akár az alól mentességet is szerezhetnek. Ugyanakkor az Egyesült Államokban olyan vélemények is megfogalmazódtak még az érintett iparágak képviselői részéről is, amelyek szerint a védővámok bevezetése az Egyesült Államok számára is hátrányos lehet. Például annak okán, hogy egyes acél- és alumíniumtermékek megdrágulhatnak, s ennek okán csökkenhet az amerikai feldolgozóipar termelésének a volumene. Érvek és ellenérvek Egyes szakértők szerint egy protekcionista intézkedésről van szó, ugyanakkor nemzetbiztonsági szempontokról is. Ez utóbbi kapcsán megemlíthetjük, hogy Trump egy 1962-es törvényre hivatkozva nemzetbiztonsági okokkal is megpróbálta indokolni a védővám kiszabását. Ez az érve nemigen állja meg a helyét, mert a hivatalos adatok szerint is az amerikai fegyvergyártáshoz és hadieszközökhöz elég az amerikai acél- és alumíniumtermelés 3%-a. Ugyanakkor mindkét nyersanyag esetében Kanada a legnagyobb beszállító, s amint már arra utaltunk, Kanadát nem érinti a védővám. Ugyanakkor megvan a maga jelentősége annak is, hogy az amerikai kohászati iparban mintegy 140 000 alkalmazottat foglalkoztatnak, de ugyanakkor az acélt mint nyersanyagot felhasználó szektorokban körülbelül 6,5 millió munkás van. Tehát amennyiben megdrágulna az acél, akkor annak akár kárát láthatná az amerikai feldolgozóipar. (Az érdekesség kedvéért érdemes megemlíteni azt is, hogy 1950-ben még az amerikai acéliparban közel 650 000 munkahely létezett.) Egyébként nem az első eset, hogy ilyen jellegű védővámmal próbálkoznak: 2002-ben az akkori elnök, George Bush az acélimport szelektív korlátozását rendelte el, de húsz hónap múlva visszakozott. Utólag egy tanulmányból az derült ki, hogy ez a meggondolatlan intézkedés 20 000 munkahely megszűnését okozta az acélt felhasználó iparágakban. Az acél- és az alumíniumimport tekintetében jó tudni azt is, hogy az USA acélszükségleteinek 30%-át szerzi be külföldről, alumíniumigényeinek pedig 90%-át fedezi importból. Az acél tekintetében annak importjából több mint 16%-kal részesedik Kanada, 13%-kal Brazília, 10,2%-kal Dél-Korea, 9%-kal Mexikó, 8,7%-kal Oroszország, 6,3%-kal Törökország és 5%-kal Japán. A beszállítók 10-es toplistáján viszont nem szerepel Kína, holott egyes feltételezések szerint a védővám bevezetésének tulajdonképpeni „célpontja” Kína lenne. Igen ám, de az Egyesült Államok acélbeszállítói között Kína a 11. helyet foglalja el, s az USA acélimportjában alig 2,2%-kal részesedik. Ami pedig az Európai Uniót illeti: a tagállamok közül leginkább érintett ország az acél tekintetében Németország lenne, ugyanis az USA acélimportjában közel 4%-os a részesedése. Ez nem azt jelenti, hogy a többi európai ország esetleg nem látná kárát mind az acél, mind pedig az alumínium tekintetében az amerikai védővámok bevezetésének. Hazai gondok A romániai acél- és alumíniumipart is érinthetik az USA által bevezetett védővámok. A Romániai Fémipari Társaság (SRM) elnökének, Petre Iancnak a meglátása szerint az egész hazai fémipar kárát láthatja az amerikai védővámoknak. Szerinte közvetlenül érintve lesznek azok a cégek, amelyek az Amerikai Egyesült Államokba exportálnak, de közvetve majd mindenik fémipari cég. Európai szinten az amerikai export beszűkülése miatt a kínálat meghaladhatja a keresletet, s olyan piaci viszonyok alakulhatnak ki, amelyek lenyomhatják az árakat. Románia esetében az árak csökkenése különösképpen gondokat okozhat. Egyébként a hazai fémipari ágazatokban mintegy 30 ezer alkalmazottat foglalkoztatnak, az éves export értéke pedig meghaladja az egymilliárd eurót. Félhivatalos értesülések szerint Romániából az Amerikai Egyesült Államokba irányuló acélipari termékek mennyisége 120 000 tonna körül van, s annak értéke közel 160 millió euró, az alumíniumötvözet-export 4000 tonnára tehető, s annak értéke 15 millió euró körül van. Mindennek kapcsán megemlíthetjük azt is, hogy az elmúlt hét elején a hazai érdekképviseletek vezetői levelet intéztek Viorica Dăncilă kormányfőhöz azt szorgalmazva, hogy járjon közbe az illetékes amerikai hatóságoknál annak érdekében, hogy a romániai acél- és alumíniumtermékek is mentesülhessenek a védővámok alkalmazása alól. Egyébként a két legérintettebb részvénytársaság az orosz érdekeltségű Artrom Slatina, illetve Alro Slatina. Az előbbi éves viszonylatban az amerikai piacra 30–40 ezer tonna acélterméket szállít, a másikról pedig azt tudni, hogy annak a 40 ezer tonnás alumíniumötvözetnek a döntő hányadát az állítja elő. Az Artrom illetékesei szerint az acéltermékekre kivetett 25%-os védővámot nem lehet „fedezni” a szóban forgó termékek nyereségéből, ilyenképpen pedig olyan veszteségek keletkezhetnek, amelyek ellehetetlenítenék az Egyesült Államokba irányuló exportjukat. Amúgy az acéltermékek esetében kivetett védővámot kevés beszállító ország lenne képes „lenyelni”, s ezért is feltételezik a piaci elemzők, hogy egyrészt csökkenhet az Egyesült Államokba irányuló export, illetve megdrágulhatnak az exporttermékek. Hecser Zoltán A cikk a Hargita Népe március 20-i számában jelent meg.